A Szent Tehén – India, Goa – 1. rész

2015. március 04. szerda, 19:51 - utazomajom
India

Előzmények

Eszünk ágában sem volt Goába utazni, egy hiba folytán azonban a szokásos 180-200.000 Ft helyett 80-90.000 Ft-ért tudtunk repülőjegyet venni, budapesti indulással. Nagyon jól hangzott, gyors eszmecsere után le is foglaltuk a járatot, Budapest-München-Mumbai-Goa útvonalon. Az első két szakaszt a Lufthansa, az indiai belföldet pedig a Jet Airways repülte.

A vízum

Ahogy megnyugodtunk, utánanéztünk a részleteknek. A nagyon olcsó jegyek elsődleges szabálya: “Buy now, think later!“, amihez tartottuk is magunkat. Ennek a hozzáállásnak természetesen vannak hátulütői is. India esetében a vízum. Nem elég, hogy 16.000 Ft-ba kerül, a megszerzése is több mint kényelmetlen. Az indiai nagykövetség honlapján online kell regisztrálnunk. Készüljünk fel a legfurcsább kérdésekre, főleg a nagypapánkról. A kitöltött kérelemhez 2 db 5×5 cm-es fotót is kell mellékelni. Úgy hallottam, hogy a normál méretű igazolványképeket nem is fogadják el. A kitöltött nyomtatványt személyesen kell a nagykövetségre vinni, majd többórás várakozás után a szigorúan készpénzben vitt összeggel együtt átadni egy kis ablakon az angolul beszélő indiai ügyintézőnek. Nincs más dolgunk, mint néhány napot várni, amikor is mehetünk az útlevélért. Az ügyfélfogadási idő erősen korlátozott.

Patnem beach

Dél-Goa

Hosszas tanakodás után Dél-Goát választottuk első célpontunknak. Palolem Beach-hez közel, konkrétan a Colomb Beach mellett található Castle House volt az első szállásunk. Két éjt foglaltunk első körben, arra számítottunk, hogy helyben keresünk szállást a további napokra. A szállással történő előzetes egyeztetés után 1400 rúpiáért jött értünk a taxi a repülőtérre, ami nagyon fontos, névtáblával ! 🙂 Mivel nem igazán vannak utcanevek, házszámok pedig abszolút nem voltak, ezért a 20 órás utazás után nem szerettünk volna kóvályogni a melegben. A repülőtérről nagyjából 65 km-re lévő Palolemre egyébként közel két óra alatt lehet eljutni, ha így nézzük, nem is olyan sok az a 6000 Ft körüli összeg a taxiért. Az autóban “gyönyörűen” végigterített plüss védte a napsugaraktól a műszerfalat. Minden kocsiban megtalálható egy általában többkezű elefántokból álló, nagyon giccses, szerencsét hozó miniszentély. Indiában a lakosság több mint 80%-a hindu vallású. Napfelkeltében indultunk útnak, amit a kedves sofőr folyamatosan próbált velünk megszerettetni – nem kellett, tetszett nélküle is. Folyton mutatott a napra, és indiaiul beszélt.

Amikor megláttam az autóúton robogóval, bukósisak nélkül utazó két helyi lakost, kettejük között egy lelőtt vaddisznóval, aminek a jobb lába és az orra súrolta az aszfaltot, azt mondtam, ez az, itt vagyunk, megérkeztünk Indiába.

Élő állat szállítás

A közlekedésről mindenképp érdemes pár szót szólnom. Először is, jobb oldali közlekedés van. Amíg nincsenek jelzőtáblák, felfestések, mindenki biztonságosan és magabiztosan vezet. Lámpák sincsenek, de ahogy egy kereszteződés, stoptábla nehezíti a továbbhaladást, megbénul az addig rendezett tömeg, és összevissza, keresztbe-kasul mennek a biciklik, robogók, autók, talicskák, kézzel tolt kétkerekű kocsik. És a gyalogosok, hiszen nincs járda Goában. A legfontosabb közlekedési szabály, hogy ha meglátsz valakit, akkor dudálj. Ha megelőzöd, akkor hosszasan, többször, dudával add a tudtára. Mindig! Ha a szembejövő autónak le kell mennie az útról, mert nem fogod tudni időben megelőzni az akadályt (legtöbbször másik jármű vagy tehén), akkor a dudálás mellett villogni is kell.  Ezek a szabályok annyira berögződtek náluk, hogy gyakorlatilag nem láttunk egyetlen balesetet sem, és fél nap alatt felvettem a ritmust, már a lepkéknek is dudáltam. A nagyobb járművek hátulján a dudálásra, villantásra fel is hívják a figyelmet a következőképpen:

BLOW – OK – HORN

Ilyen élményekkel érkeztünk a szállásra, ahol kedvesen fogadtak minket, megmutatták a “Semi Deluxe Cottage” szobánkat. 23.000 Ft-ba került két éjszaka két főre, reggelivel. A kis kunyhónk gyakorlatilag a dzsungelben volt már, a legmagasabban fekvő a resortban. Klímás, hatalmas ventilátorral a szoba közepén. A szobához saját tusoló és WC is tartozott. Nagyjából tízféle indiai reggeli közül választhattunk, teával, kávéval, gyümölcslével. A reggelit a szabadban szolgálták fel, ahol állandó vendégek voltak a mókusok. A szálláshely körül mindenfelé hatalmas pálmafák nyúltak a magasba, óriási kókuszdiókkal a gallérjukon. A közelben nem volt másik magasabb épület, mindenfelé szép zöld volt a táj, a pálmalevelek felett néhány sas keringett egész nap. Egyik este fura hangokat hallottunk a tetőn, nem tudtuk mire vélni. Azt gondoltuk, hogy kókuszdió esett rá, annak volt ilyen hangja. A dörömbölés fél percig tarthatott. Néhány nappal később hasonló zajokra lettünk figyelmesek. Az ajtón kilépve 20-30 majmot láttunk végigrohanni a szálláshelyen, majd a pálmákra felmászva vakargatták magukat. Mivel nagyon szeretem a majmokat, titkon vártam is egy ilyen “találkozásra”. Akár az ágyról fekve is nézhettem volna a pár méterre ugráló jószágokat, de természetesen a teraszról figyeltem őket, minél közelebbről.
Dél-Goában nincsenek bevásárlóközpontok vagy a hagyományos értelemben vett boltok, hanem apró összetákolt üzletek (abból is nagyon kevés), ahol lehet kapni üzemanyagot, gyümölcsöt, vizet és néhány nagyon alapvető élelmiszert. Árak nincsenek kiírva. Az első nap 60 rúpiáért vettünk Himalayan vizet, később már 90-be került ugyanott, ugyanaz. Az olcsóbb verziójú, 20 rúpiába kerülő víznek utóíze volt, főleg melegen, ezért inkább a drágábbat választottuk. Egy kis üveg kóláért 30 rúpiát kértek. Érdekesség, hogy az éttermi és a bolti italárak azonosak voltak. Az ételekről általánosságban elmondható, hogy olcsók és csípősek. Két kategóriába sorolják őket: “veg” & “non-veg“. Főleg szaftos ételeket esznek, helyi kenyérféleséggel, amit mártogatnak a főételbe. Érdemes olyan helyet választani, ahol sokan esznek, vagy pedig az étterem egy szálláshoz tartozik. Itt kisebb eséllyel kapunk romlott, nem megfelelően elkészített ételt, hiszen az ott lakók folyamatosan ott esznek, és ez nem érné meg a helynek.

Robogózás

Már az első nap robogót béreltünk, ahogy szinte mindenki. Nagyon kényelmes, nem kell bukósisak, nincs maximálva az egy motoron utazók száma, minden boltban van üzemanyag, nem lopják el, gyors, tehát a legjobb választás. Egy napra 350 rúpiát kértek érte, jogosítványt nem ellenőrzik. Rendőrt nem láttunk Goa déli részén. Robogóval néhány perc alatt leértünk a Patnem beach-re. Tiszta, nem zsúfolt, pálmafákkal körülölelt öböl, ahol vízimentők vigyáznak a biztonságunkra. A pálmák alatt színes bungalók állnak a cölöpökön. Közöttük néhány méterenként vendéglők várják a turistákat. Apály-dagály között akár többméteres is lehet a vízszint különbsége, egészen más képet fest reggel és este. A sekély part miatt olykor hatalmas hullámok vannak, amik “visszahúzzák” az embert a vízbe.
Úton – útfélen tehenekbe botlottunk. Mivel nincsenek kukák (tényleg nem láttunk egyet sem), a szemét az utcán hever. Néha összehúzzák egy helyre és elégetik. Amíg ez nem történik meg, addig viszont a tehenek falatoznak belőle.. Olyannyira tisztelik a teheneket, hogy nem meglepő, ha feltorlódik a sor egy-egy úton a keresztbe fekvő állat miatt. Eleinte nagyon vicces, érdekes, de később már az tűnt fel, ha nem láttam pár percig egyet sem. 🙂

Talán ez is érdekelhet

Egy hozzászólás a(z) “A Szent Tehén – India, Goa – 1. rész” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.