Egyiptom – Hurghada és ami mögötte van

Október elején utaztunk Egyiptom üdülővárosába Wizzairrel. A repülőjegyet már a járat bejelentésekor megvásároltuk, 68.360 Ft-os áron kettőnknek. Feladott poggyász hozzáadása megdobta volna a költségeket, ezért inkább elsőbbségi beszállást vásároltunk 1250 Ft-ért irányonként, amihez plusz egy kis méretű “személyes” csomag is jár. Amikor a járatot foglaltuk, még nem vezette be a Wizzair a kötelező ülőhelyválasztást, így a check-in közben véletlenszerűen kaptunk volna díjmentesen két széket. Sajnos ezek nem egymás mellé szóltak, a helyválasztás pedig szintén drága lett volna, ezért egy apró trükkel elértük, hogy ingyen az eredetileg legdrágább, első sorba ossza “véletlen” az üléseket a rendszer.

Sokat gondolkodtam, hogy Hurghada mely részére foglaljunk szállást. Alapvetően nem szeretünk egy helyben ülni, viszont nem találtunk a közelben annyi látványosságot, hogy megérje autót bérelni, ezért egy kirándulásra terveztünk befizetni, emellett pedig sokat sznorkelezni. A folyamatosan pörgő index fórumról vett információk alapján Makadi-öbölre esett a választásunk, elsősorban a parthoz közeli gazdag vízi élővilág miatt.

Vörös tenger - Makadi

Makadi

Makadi-öböl Hurghada központjától délre található nagyjából fél óra autóútra. A folyamatosan fejlődő városrész a semmiből nőtte ki magát. Nagyjából 20 nagyobb szálloda és klub épült az üdülőövezetben. Emellett ajándéküzleteket, éttermeket, golfpályákat is találunk, ezeket sokszor csak a resort vendégei használhatják. Az öböl sekélyebb vizű, ezért a családosoknak is ajánlott, a víz hőmérséklete akár néhány fokkal is melegebb lehet, mint Hurghadában. Emiatt a parton jelentős az apály-dagály jelenség, a víz akár száz métert is visszahúzódhat. Makadiban nincsenek lakóházak, a kiszolgálószemélyzet vagy a hotel külön erre a célra fenntartott részén lakik, vagy pedig Hurghadából ingázik.

Szállást a négycsillagos Makadi Garden Azur Resortba foglaltunk, 102.000 Ft-ért teljes ellátással két főre 7 éjszakára. Ez volt a második legkedvezőbb ajánlat az öbölben, de nekünk teljesen megfelelőnek tűnt, ráadásul csak 18 év feletti vendégeket várnak, így az esélyét sem hagytuk meg annak, esetleg egy ordító kisgyerek elrontsa a kedvünket.

Minden készen állt az utazásra, a kézipoggyászba is simán befértünk. Indulhattunk is a reptérre, ami az UBER 2500 Ft-os kedvezménye miatt szinte nem is került semmibe. A Mastercard Lounge váróban kényelmesen telt a várakozás. Útlevél-ellenőrzés után a bádogbódéba tereltek, de a csomag miatt megvásárolt elsőbbségi beszálláshoz egy elkülönített karámban várakoztunk. Az utasok 95%-a utazási irodával érkezett, szinte mindenki nyakában ott lógott valamelyik társaság logója és a saját neve.

Tippek

Hurghadába érve leszállás után érdemes sietni a terminálba, hiszen aki nem utazási irodával foglal, annak lehetősége van a bejárattól balra lévő pénzváltóban olcsóbban és gyorsabban megvásárolni a vízumot. Aki ezt a lehetőséget választja, 3-4 perc alatt hozzájuthat a 25$-os matricához. A többi vendég beáll az irodának megfelelő sorba, és 30$-50$ körüli összegért kap ugyanilyet, ráadásul sokkal lassabban. Egyetlen hátránya az önálló szervezésnek, hogy a bevándorlási lapot nem szívesen adják oda annak, aki nem irodával érkezett, viszont a belépéshez kötelező kitölteni. A reptérről Makadiban lévő szálláshoz nagyjából 20$-ért visz el egy privát taxi. Egyiptomban a hivatalos fizetőeszköz az egyiptomi font, 1 font nagyjából 37 forintnak felel meg. Ennek ellenére Hurghadában és környékén az árak inkább dollárban vannak megadva, azt érdemes vinni/váltani. Eurót is elfogadnak, legtöbbször 1:1-ben váltják a dollárt és az eurót.

Garden Azur
A Makadi Garden Azurba este érkeztünk, de szerencsére még volt lehetőségünk egy gyors vacsorára, hiszen legközelebb jó 20 km-re lett volna bárki számára elérhető étterem. A hotelben minden étkezés svédasztalos volt. Reggelizni hét és tíz óra között lehet, választék igen bő: sajtok, felvágottak, rengeteg pékáru, vaj, zöldségek, saláták, müzli, zöldséges rántotta, főtt tojás, tészták, virsli, bab, szószok, gyümölcslevek, teák, kávék közül lehetett választani. Ebédre a reggelihez hasonló fogások mellett mindig volt hal, csirke, bárány valamilyen formában elkészítve, 4-féle tészta, 4-féle köret és pizza is. Ebédhez és vacsorához is nagyjából 10-fajta süteményt szolgáltak fel. A Garden Azur vendégei délben a Club Azur éttermében is étkezhetnek. A karszalagokat erősen figyelik, ha illetéktelen téved be, azonnal elküldik. Vacsorára és ebédre általában kinti BBQ-val is várták a pihenni vágyókat. Vacsorát egy nappal előre lehetett foglalni díjmentesen a Garden vendégeinek a Club Azurba. A harmadik emeleten egy erkélyes, frissen festett, modern bútorokkal, LED tévével, széffel és klímával felszerelt, sivatagra néző szoba várt minket. A minibár hűtőjében érkezéskor 2 db másfél literes vizet kaptunk, amit naponta feltöltöttek eggyel. A személyzet kedves, segítőkész. Az internet a lobbyban elég gyors volt, viszont a medencéknél és az étteremnél használhatatlanul lassú. A szállodához szép zöld, gondozott kert, röplabdapálya is tartozott. Az animátorok naphosszat aktív programokat szerveztek, esténként pedig mindennap más show-t adtak elő az étterem teraszán. A medence melletti bárban egész nap lehetett fogyasztani üdítőket és alkoholos italokat is, a legtöbb vendég azonban igénybe vette a folyamatosan közlekedő transzfert, és a parton lévő Garden beach bárt használta. “Habibi” egyiptomi vicces kedvű sofőr – aki egyetlen szót sem beszélt angolul – mindennap ugyan azokkal a poénokkal szórakoztatott. Először megkérdezte, hogy mindenki Luxorba vagy Hurghadába akar-e menni, majd – habár csak 5 perces volt az út – mindig betett egy pörgős zenét, amire tapsoltatta a nyugdíjasokat. (A szám ennek a dalnak a diszkósabb verziója volt).

A parton mindenki díjmentesen használhatta napi fél órát azokat a vízi eszközöket, amelyek nem motorosak (kajak, stand up paddle, vízibicikli, szörf stb.), de csak akkor, ha sárga vagy zöld szászlónyira fújt a szél. Egyébként a védett öbölben is többnyire elég szeles időjárás volt. Jobbra és balra is egy-egy hosszú mólóról a vízbe jutva lehetett a legjobbakat sznorkelezni, viszont a jobb oldali stég olyan szeles, hogy csak egyszer volt rá alkalmunk, pedig ott szebb az élővilág. Rengeteg színes halat, korallt, illetve szürke alapon kék pöttyös ráját látni. Egyik nap a bal oldali stégnél a vízbe került jelentősebb mennyiségű étel, zacskók, hagymadarabok, kenyerek úszkáltak a vízen, nem volt valami szép látvány. Reggel a legtisztább a víz, ebben az időpontban a legélénkebbek a halak is.

Luxor – fakultatív kirándulás

Egyik napra befizettünk 65$-t egy luxoros túrára. Nagyjából ezen az áron lehet az olcsóbb magyar irodáktól is foglalni, viszont a Makadiból kb. 20$-os felárat számolnak fel, ezért mi egy helyi srácnál, “Némónál” vettük meg. Előző este a szállodában kértük, hogy csomagoljanak reggelit, hiszen ez nem volt a túra árában. 4-5 óra buszozás után Luxorhoz közeledve egyre lassabban haladtunk. A Nílussal párhuzamosan, tőle 1-2 km-re fekvő kisebb folyó mentén haladt az utunk, de sajnos fél kilométerenként lassítanunk kellett az ellenőrző pontok miatt. Az ilyen ún. checkpointok közül vannak nagyobbak, ahol gépfegyveres katonák teáznak, állnak, ülnek a koszos épületek teraszán, és vannak kisebbek, ahol csak egy két fegyveres egyiptomi ül hosszú barnás ruhájában a főben, praktikusan egy fa árnyékában. A fegyver látványa teljesen mindennapos, akár fiatal srácoknál is. Az Egyiptomi Turisztikai Hivatal szabályozása miatt a turistákat szállító buszokon kötelező jelleggel fegyveres biztonsági kíséretet kell biztosítani. Éjszaka, amikor dugóba kerültünk, vagy totális káosz uralkodott az utakon, akkor a biztonsági emberünk kipattant a buszból, mindkét fegyverét magánál tartva szabad utat biztosított a járművünknek mellettünk sétálva, volt, hogy a szembejövő sávba is átmentünk. Ha már kikerültük a dugót, visszapattant a buszba és folytattuk az utunkat.

Úton Luxorba
Európai utcákhoz viszonyítva a legnagyobb különbség az elmaradottabb arab országokban, hogy az utca közösségi térként funkcionál minden napszakban. Hatalmas munkanélküliség miatt az emberek padokon, földön ülve beszélgetnek, vízipipáznak, szemetelnek. Óriási szeméthalmok, eldobott használati tárgyak, összefirkált, koszos sárgás falak, por köszön vissza a pálmafákkal tűzdelt vidéken. Rengeteg kocka alakú befejezetlen épületet látni a folyó mentén, sokukra még a tető sem készült el. Kerítés nincs, a ház körüli részt pedig szintén szemét borítja. Ha nagyon sok gyűlik össze, akkor egyszerűen meggyújtják. Leggyakoribb közlekedési eszköz a motor és a csacsis kocsi. Egy Simson-szerű motorra egy négy-öt fős család simán felül, persze bukósisak nélkül, de látni tízéves gyerekeket is motorozni. Egyiptom Luxorhoz közeli részén a legkedveltebb haszonállat minden bizonnyal a csacsi. Van, aki pusztán a hátán üli meg a jószágot, mások kocsit kötnek utána. Többször láttam, hogy még mindig a folyóban mossák a ruhát a helyiek. A szegénység ráviszi az embereket, hogy mindenből megpróbáljanak pénzt varázsolni. A buszról leszállva megrohamozzák a turistákat mindenféle silány minőségű termékkel, a gyerekek zsebkendőt árulnak. Szinte mindenki mellé jut egy árus, aki addig követi kiszemeltjét, amíg nem vesz tőle valamit, vagy nagyon erőszakosan el nem küldi őt. Megpróbálnak valamit az ember kezébe nyomni, esetleg “ajándékként”, hogy aztán azért néhány dollárt elkérjenek. Sok hasonlóan szegény országban jártunk már, azonban itt voltak a legrámenősebbek, legpofátlanabbak a helyiek.

Érthető okokból a látványosságok körül még inkább érzékelhető a lehúzás. Többször megtörtént, hogy a helyiek beleálltak a fényképünkbe, majd tartották a markukat, hogy fizessünk nekik, amiért lefotóztuk. Egy barlang lejáratánál kartonlapot nyújtottak, amit elvettünk, nem tudtuk, hogy mi lehet a funkciója. Kifelé menet kérték vissza, és persze pénzt is érte, mint később kiderült, legyező gyanánt kaptuk volna. A kisebb boltokban nincsenek árak, mindenre legalább tízszeresét mondják, mint a helyieknek. Ebből kell elkezdeni alkudni, ami abból áll, hogy mondunk egy összeget, amit nem fogadnak el, majd amikor otthagynánk őket, futnak utánunk a banánnal, hogy mégiscsak elvihetjük annyiért.

Karnaki templom

Egy alap Luxor-túra tartalmazza az ebédet, a belépőket, Níluson átkelést hajóval, illetve magát a buszos utazást egy idegenvezetővel. Első program a karnaki templom megtekintése volt. A belépő 80 egyiptomi font lett volna. Az idegenvezetőnk furcsa angolsággal darálta le a mondanivalót a teljes túra során, túl sokat nem lehetett belőle érteni, de a kérdésekre válaszolt, felkészültnek tűnt. A több mint száz hektáron elterülő templomkomplexumnál csak a gízai piramisok látogatottabbak Egyiptomban. A világörökség részét képező épületegyüttes bejáratát kosfejű szfinxekkel szegélyezett felvonulási út mutatja. Minden kos mellső lába között megtaláljuk II. Ramszesz apró alakját. A belső térben lévő oszlopok nagysága lenyűgöző: 6 ember képes csak körbefogni egyet. Az oszlopokat összekötő kőgerenda elemeken megfigyelhetjük az eredeti színeket, hiszen ezeket a díszítő hieroglifákat különböző színű természetes eredetű festékekkel kenték be. Olyannyira tartós, hogy egy-egy követ megdörzsölve még ma is látszik az eredeti festék színe. Itt található Egyiptom legmagasabb obeliszkje a maga 29,5 méterével. Hatsepszut obeliszkjének egyik fele mellett egy felkelő napnak ajánlott hatalmas szkarabeuszt fedezhetünk fel. Úgy tartják, hogy a szobor megkerülése szerencsével jár.
Karnak
Amon templomának méretei meghaladják a római Szent Péter-bazilikáét is. Az építkezés 1300 évig tartott, 30 fáraó uralkodásához is köthető, idegenvezetőnk mindegyiket felsorolta. A hely korábbi neve Ipet szut, azaz kiválasztott hely volt, többször volt Egyiptom központi városa is. Mai nevét a mellette fekvő al-Karnak faluról kapta. Az Újbirodalom időszaka Egyiptom gazdaságának virágzását, csúcsát jelentette. Amon isten jelentős szerephez jutott, papsága hamarosan birtokolta az ország területének harmadát. A komplexumot elhagyva az árusok forgatagából kikeveredve egy kötelező program következett: az oroszokat parfümboltba vitték, minket pedig egy papiruszmúzeumba, ahol betekintést nyerhettünk az eredeti papirusz készítésének rejtelmeibe, illetve méregdrágán vásárolhattunk is volna a kiállított darabok közül. Természetesen ennek utóbbi volt a lényege a szervezők szempontjából. Fél óra múlva tovább haladtunk a Nílus partjára, ahol a fegyveres kíséretünkkel együtt egy kis ladikon átszeltük a folyót, és kikötöttünk egy étteremnél, ahol elfogyaszthattuk a svédasztalos ebédet.

Memnón-kolosszusok

Következő program a Memnón-kolosszusok megtekintése volt, itt csak néhány percre álltunk meg fotózni. Eredetileg III. Amenhotep halotti temploma magasodott ezen a területen, de mára csak a kapukat őrző két kolosszus maradt fenn. A 19,5 méter magas szobrok magát a megkoronázott III. Amenhotepet formázzák.
Szobrok
A jobb oldali szobor egy földrengés következtében darabokra tört, amit később helyreállítottak. A rekonstrukció után különös jelenségre figyeltek fel: közel kétszáz éven keresztül zenéhez hasonlító hangot bocsátott ki az oszlop, amikor a felkelő nap a keleti hegyek felett elhaladt. Sajnos gyorsan eltelt az a pár perc, amit a megtekintésre kaptunk, és utolsónak szálltunk fel a buszra, szívesen maradtam volna még a hatalmas monstrumokat lesni. Újabb kötelező programon, az alabástromüzlet megtekintésén kellett részt venni. Megmutatták, hogy miről lehet felismerni az eredetit, milyen változatai vannak, és el is hitették pár emberrel, hogy még ma is a földön ülve kézzel munkálják meg az anyagot.
Alabástrom

Királynék völgye

Ahogy a csoport minden tagja bejutott az üzletbe, már el is dobták a szerszámokat, és vízipipáztak tovább a “mesterek.” Ezután a Királynék völgyéhez vezetett az utunk. A völgyben több mint hetven XVII-XX. dinasztia idején élt királyné, herceg és hercegné sírja található, amelyek közül mindössze négy látogatható. A fáraókkal ellentétben ezeket a személyeket nem tekintették isteneknek, így a temetkezési helyük is jóval szerényebb. A sírokat számok jelölik. Itt láthatjuk többek között Nefertari királynénak, II. Ramszesz feleségének a sírját. Falait rekonstruálták, finoman megrajzolt, élénken festett képek jellemzik. Itt található még az 52. sír is: Titi királynéé a XX. dinasztiából.

Királyok völgye

Megnéztük a Királyok völgyében Hatsepszut halotti templomát is. Három rámpákkal összekötött terasszal rendelkezik. Az alsó rész egykor kutakkal teli kert volt, ízelítőt adva a túlvilági életből. A középső terasz végén a Punt oszlopsor egyiptomiakat ábrázol, amint Afrika partjai mentén hajóznak. A jobb oldali Születés oszlopsora Hatsepszut isteni származását jelenti. Apja Amon képében ül anyja, Ahmoszisz mellett, akit ezután bevezetnek a szülőkamrába. Női uralkodóként Hatsepszut buzgón igyekezett alátámasztani uralkodásának jogosságát, különösen azért, mert mostohafia és névleges társuralkodója, a későbbi III. Tuthmózisz veszélyeztette hatalmát.
Templom
Amikor Tuthmózisz trónra lépett, kitöröltette Hatsepszut képeit a Születés oszlopsoráról és egyéb helyekről, a sajátját persze meghagyta. Itt véget is ért volna a luxori túra, ha az idegenvezetők nem ragaszkodnak foggal-körömmel a tízeurós banánsziget látogatásához. Rajtunk kívül még három főt nem sikerült meggyőzniük arról, hogy milyen jó is lenne a Nílus közepén lévő szigetre hajóznunk, ezért mi megkerültük fél Egyiptomot, hogy átjuthassunk a másik partra, hiszen ezt egyetlen hídon keresztül lehet megtenni a várostól 15-20 km-re. Mi addig jót eldumáltunk a fent maradt srácokkal, akik csak azért nem mentek, mert egyikük már tavaly volt, és tudta, hogy semmi különös nincs benne, csak pénzlehúzás ez is. Még a banánt is a buszról viszik szatyorban a szigetre. A srácok Marokkóban születtek, viszont Hollandiában laknak, dolgoznak. Mesélték, hogy amíg az arabok egyik napról a másikra élnek, nincsenek hosszú távú terveik, addig az európaiak évekre előre terveznek, ez szerintük a legnagyobb különbség. Életvitelt tekintve pedig Marokkóban teljesen elfogadott, hogy generációk élnek együtt egy hatalmas házban, bízva abban, hogy valaki hátha tesz ételt az asztalra, Európában viszont óriási igény van a saját lakásra, keresetre, önállósodásra.

Delfines túra

Másik fakultatív programunk 35 dollárba került, és az ebéden kívül két sznorkelezést tartalmazott, illetve delfinnel úszást. Utóbbi sajnos elég bénára sikerült, rengeteg hajó kergetett néhány delfint, amikor vízbe ugrottunk a többi hajó és a nagyjából száz kapálózó turista pillanatok alatt elijesztette őket. A pipás búvárkodás sem volt igazán jó, korallok szépek voltak, de halakból alig láttunk. Visszafelé menet lehetőség nyílt még egy csobbanásra, ahol már gazdagabb volt az élővilág, rengeteg medúza volt a vízben. Itt egy-egy kört lehetett menni banánnal és fotellel is ingyen, viszont nekem a kristálytiszta víz színe tetszett leginkább azon a helyen, alig akartam kijönni belőle.
delfin

Hurghada

Egyik nap még Hurghada városába taxiztunk, ahol megnéztük a mecsetet, illetve a halpiacot, majd a Marina kikötőben sétáltunk a menő jachtok között. A gyönyörű rendezett részről kiérve az igazi koszos, dudálós Egyiptom fogad, ami ránk nagyobb hatással volt, mint a kiépített műanyag Makadi. Luxor városához hasonlóan mezítláb szaladgáló kisgyerekek, szemét borított mindent, a szürkés-barnás házak között az utcán élénk színű gyümölcsöket áruló standok törték meg az egyhangúságot. Hurghada régebbi részén lakik a lakosság jelentős hányada, az árak a tizedére esnek a szegénynegyedben. Éjszaka egy piacra is elmentünk, ahol a húsokat szabadon, kampóra fellógatva árulják a zöldségek mellett. Egy görögdinnyét vettünk, mert már itthon nem lehetett kapni.
Hazafelé jövet a repülőtér biztonsági ellenőrzésén akadt meg a szemem. A zsebeimből sem kellett kipakolni semmit, a másfél literes vizet is gond nélkül átengedték. Amikor az övem akartam levenni, csak legyintett az alkalmazott, hogy menjek nyugodtan. Egy kisebb méretű tevét biztosan fel tudtam volna vinni a gépre feltűnés nélkül. A terminál egyik része sátor; tele ócska dolgokat áruló boltokkal, koszos mosdóval. Elsőként szálltunk fel a gépre, és időben landoltunk Ferihegyen.
  • l0rd76

    Szuper osszefoglalo, koszi! Mar csak azt aruld el kerlek, hogyan lehet az elso sorba trukkozni a szeket a WizzAirnel? ;)

  • Maria Binder

    Klassz beszámoló, a Makadi öböl partszakasza a legszebb Hurghadán, sznorizni kíváló, el sem kell hagyni a szállodát, km hosszan korallfalak .
    A Wizz Air-es trükk engem is izgat :) Elárulod ?

  • Zsuzsi Szalai

    Szuper beszámoló! Köszi! :)

  • evainczedi

    Én 3x voltam Hurghadában és 1x Sharm el Sheikben, de az utóbbit sokkal inkább ajánlani tudom, főleg az ott található Soho teret, ahol szinte minden márványból van teli üzletekkel, bárokkal, éttermekkel, szórakozóhelyekkel. Az élővilág ott is gyönyörű és sokkal rendezettebb és tisztább mint Hurghada, csak sajnos a falkultatívok messzebb vannak, viszont a Mózes hegyi túrára innen lehet csak eljutni, ami szerintem kihagyhatatlan.

  • Turista gettó.

  • somogyizome

    Egyszer voltam, többet nem is megyek. Fantasztikus történelmi csodákat láthatnánk, ha a sok arab aki ráakaszkodik a turistára hagyná. Kb. 3 lépést nem lehet menni anélkül, hogy ne akarjanak valamit nagyon erőszakosan eladni neked. Éppen lerázod az egyiket, nem telik bele 2 perc már ott a másik. Annyira erőszakosak, hogy elviselhetetlen. Képtelenség élvezni a látványt, mert nem hagynak békén egy percre sem. Nekem leginkább az “ezek” miatti idegeskedés maradt meg Egyiptomból a piramisok látványa helyett.

    • Imici

      Pont ezért nem megyek Egyiptomba. Az a pár kőgúla nekem nem ér annyit. :)