Szeszélyes időjárás és a vulkánok – Big Island 2. rész

Hetedik, újabb nap Big Islanden. Féknyomos fenekű, mérsékelten büdös bácsi ismét a reggeli harminc szelet feketére égetett kenyerét készítette, amivel nettó egy órára le is foglalta az egyetlen kenyérpirítót. Minden reggel kígyózó sorok voltak a bácsi után, aki egymaga “pirított” feketére annyi kenyeret, mint az egész hostel együttvéve. Majd helyes pocok módjára felhordta magához a szobájába.

Alahanui Park

Végül útnak indultunk a bérelt autónkkal. Útközben egy döglött kis vaddisznót láttunk az út szélén, de néhány szurikátaszerű rágcsáló is átszaladt az úton, míg elérkeztünk a meleg vizű szabadtéri, picit mesterséges medencébe. Az Alahanui Parkba ingyenes a belépés, parkolóval, mosdóval, tusolóval, vízi mentővel is rendelkezik, emellett sütögetési lehetőség is van. (Egyébként ezek a szolgáltatások díjmentesen elérhetők minden olyan helyen, amit a térképen legalább egy apró ponttal jeleznek.) Lényegében egyik oldalról forró édesvíz, másik oldalról hideg sós óceánvíz keveredik ebben a medencében. Nagyon jó hangulatú hely, kevés látogatóval, kellemes hőmérsékletű vízzel, ahonnan közvetlenül nézhetjük a becsapódó hullámokat, pálmafákat, madarakat.

Alahanui Park - nyugis meder
Alahanui Park – nyugis meder

Hawai’i Volcanoes National

A Lonely Planet szerint egy “must see” láva alakú fa is útba esett a Lava Tree State Parkban, ami közel sem volt nagy szám, de legalább megnéztük :). Ezeknek az érdekességük, hogy a feltörő láva fa alakban merevedett meg. Ahogy egyre közelebb értünk a Hawai’i Volcanoes National Parkhoz, egyre rosszabbra fordult az idő, végül szakadó esőben sikerült megérkeznünk. Az eső nem ritka, a szigeten 7 éghajlati öv figyelhető meg, emiatt kapunk hideget-meleget, szó szerint. 10$-t kell fizetnünk, ha autóval hajtunk be a parkba, függetlenül az utasok számától, gyalogosan pedig fejenként 5$-t. Hatalmas kráterek, buja, zöld növényzet, gőzölgő, kénes szagú, forró talaj, kis lyukakkal.

11079360_10204239651493842_4683080717021509579_o
Földből feltörő gőz

A parkba érve egy fa tábla két ellenkező irányba mutat: Jobbra a működő vulkán, balra egy hosszú, de partra vezető úton indulhatunk tovább. Mi a partot vettük először célba, bízva abban, hogy 3000 méterrel lentebb jobb idő lesz, és mire visszaérünk, fent is kitisztul az ég. Az óceánhoz közeledve számításainkhoz híven egyre melegebb lett, végül igazi forróságra értünk oda. A vízbe itt nem lehet belemenni, de a látványért mindenképp érdemes ideautózni. Egy grafithoz hasonló szenes vulkánon gyalogosan elérhető egy óriási szirt, a hozzá verődő hullámok több méterre csapódnak fel. Túl közel nem is érdemes menni a széléhez, mert könnyen törik a tufa, erre figyelmeztet is: a talpunk alatt folyamatosan ropog. A sziklás óceánba pedig nem szívesen estem volna 30 méter magasból. A visszafelé vezető kanyargós úton rengeteg vigyázat, hawaii lúd (nēnē) táblát láttunk, persze ludat egyet sem. Emellett az “Evacution, cumani” táblák nagyon tetszettek, ritkán láttam ilyet Bugac környékén. Ezután következett maga a lényeg, a működő vulkán. Egy múzeum köré épített betonról lehet figyelni a feltörő lávát, már ha épp nincsen óriási köd és eső. Nagyjából fél órát időztünk a múzeumban, végül megláttuk a fortyogó pokol tüzét. Ezzel az élménnyel indultunk valamilyen étel irányába, hiszen a parkban nem lehet vásárolni sem inni-, sem ennivalót. A közelben lévő Volcano Village-ben nagyon drága és rossz kaják vannak, így kibírtuk az első Mekiig. Egy nagyon jó ár/érték arányú “Grilled onion cheddar” burgerre kattantunk rá, 1,23$+taxért. Az árak egyébként mindenhol tax nélkül vannak feltüntetve. Végül visszaérkeztünk Hilóba, ahol 6-7 után már minden zárva van, néhány kajálda fénye színesíti csak a közvilágítás sárga szürkületét. A város egyébként nem számít túl szép helynek, sok a hajléktalan is. Aprópó, ha még nem mondtam volna: a szigeten gyakorlatilag lehetetlen hatékonyan közlekedni autó nélkül, mindenképp béreljetek egyet!

Ropog a tufa, a talpam alatt
Ropog a tufa, a talpam alatt

Makalawena beach

Nyolcadik napon reggel ismét megküzdöttünk a pirítós barátunkkal, majd egy másik útvonalon indultunk el a vulkánok lábánál Konába, hogy délután továbbrepüljünk Maui szigetére. A kanyargós, jó minőségű úton mindössze néhány kecskére lettünk figyelmesek, persze a táj mindenhol gyönyörű. Konába érve még jó sok időnk maradt, felütöttem a Lonely Planetet, és egy nagyon promózott strandot találtam a reptérhez közel. Azt írták, hogy ha irigységgel akarom eltölteni a barátaimat, ide kell mennem szelfizni. Ezek után nem is olvastam tovább, ott a helyünk. A Makalawena beach-csel egyetlen probléma van: csak négykerék-meghajtással lehet megközelíteni. Kivéve persze a magyarokat, úgyhogy megpróbáltuk a lehetetlent. 4 km hosszan kellett a láván haladni a part felé, amit nagyjából 25 perc alatt tudtunk megtenni. Rajtunk kívül még két személyautó is volt a parkolóban, a Second Beach nevű fekete homokos part előtt. Ettől jobbra sajnos tényleg csak gyalog lehet közlekedni, így összeszedtünk néhány dolgot és indultunk a végtelenbe. (Ezt akkor még nem tudtuk.) Cipő erősen javasolt! Mi papucsban mentünk végig. 20 perc gyaloglás után – ami a tűző napon és a rossz talajon sokkal hosszabbnak tűnt – elérkeztünk egy parthoz, ami nem volt igazán szép. Ekkor javasolta egy turista, hogy ha valóban szépet akarunk látni, magát a “Paradise”-t, akkor menjünk tovább, megéri. Következett a második etap, nagyjából még ugyanennyi séta, végül elértünk egy privát telekre, ahol semmi sem volt, csak pálmafák, kecskék, fehér homokos tengerpart, óceán, másik oldalról pedig a végeláthatatlan fekete láva. A víz kristálytiszta, kellemesen meleg volt, mintha most engedték volna ki a csapból.

A part
A part

Sajnos 2 óra lubickolás után el kellett indulunk a kocsihoz, már várt az Alamo. Egy gyors kaja után kiértünk a reptérre, ahol az Empire Airlines Hawaiian által üzemeltetett légcsavaros járatával indultunk Maui felé. A jegyet 6000 unitedes mérföldért (MileagePlus) vettük. A feladott csomag 15$, ha egy gyors, ingyenes regisztrációval Hawaiian Airlines tagok leszünk, egyébként 30$. Az út összesen 18 percig tartott, de így is kaptunk egy kis hawaii gyümölcslét a gépen.
Mauira érve a kocsibérléshez siettünk, majd választhattunk elég sok autó közül. Volt olyan, aminek a sebváltója egy régi szokol rádió hangerőszabályzójához hasonló volt, nem mertem bevállalni, így egy jobb, full bőr Fordot hoztunk el. A mauis szálláson sokat gondolkodtunk, végül a Nortshore Hostelt választottuk. Utólag is elég jó döntésnek bizonyult, nagyon kedves, segítőkész személyzet, tiszta szobák, mosdók, biztonságos. A bejárás kapukóddal működik, 48 kamera van a közös helyiségekben. Az eső szakad. A folytatásban Maui útjain tekergünk egészen Hanáig. 1. rész, 2. rész, következő rész: Maui.