Tudod mi az oka annak, hogy minden stewardess-t szépnek látsz? Hallottál már a ‘grooming manual’-ról? És a repülő ‘aranyásókról’? Na és azt tudod, hogy kik a légiutaskísérők szerint a legidegesítőbb utasok? Utánajártunk!

Bianka közel 2000 repülés után döntött úgy, hogy hátrahagyja az örök mosolygás, a gurulós bőröndök és a csinos egyenruhák világát és új életet kezd. Ahogy mesélte, ez a munka sem való mindenkinek, de az utazás iránti rajongása, és a repterek iránti óriási vonzalma eleinte arra késztette, hogy kipróbálja magát stewardessként.

Hogyan néz ki egy légiutaskísérő átlagos munkanapja?

Húzósan. Egy nap 13 órát repülhetsz, ezt hosszabbítással együtt számolják. Vannak azonban ún. tervezett hosszabbítások, amikor előre tudod, hogy az adott útvonal miatt ki fogsz futni a munkaidőkeretből, pl.  Dubaj ilyen, ott eleve így kell számolni.

Persze nem csak a repülési idő az, amivel kalkulálni kell, hiszen erre jön még rá a munkába járás ideje, valamint a be- és kicsekkolás is, amire 70 perc jut. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy 10 óra a ’duty time’ és ebből 7 óra a ’flight time’. Dubajnál rendszeresen előfordult, hogy felkeltem 9-kor és hazaértem éjjel 3-ra.

Ezt hogy lehet folyamatosan mosolyogva csinálni?

Sehogy. Ma már ezt is tudom, azóta tanultam humánerőforrást is, nem való ez a szakma sem mindenkinek. Ehhez nagyon alázatosnak, extra türelmesnek kell lenni, olyan típusnak, aki képes mindenkit maga elé tolni. Én tényleg azért vágtam ebbe bele, mert imádok utazni.

És láttál bármit a célállomásokból? Volt lehetőséged szétnézni?

Egy percem sem. Ez a legnagyobb tévhit ezzel a munkával kapcsolatosan. Hiszen 30 perc a fordulóidő: ennyi jut arra, hogy az utasok leszálljanak, mi a gépet rendbe tegyük, majd az utasok felszálljanak. Ha eljutottunk a repülő oldalához tolt lépcsőre, az már óriási dolog volt!

Ennek ellenére mi utasok azt látjuk, hogy a légiutaskísérők mindig szépek. Van erre valami előírás, vagy valami pontozási rendszer, hogy ki lehet stewardess – már ami a szépséget illeti?

Azért látod őket szépnek, mert egységesek. Van erre egy pontos előírás, az ún. ’grooming manual’, ami tartalmazza, hogy milyen lehet a rúzsod árnyalata, hány denes legyen a harisnyád, hogy álljon a hajad, sőt, a lófarok mérete alapján is eltérő a szabály. Mindenképp kell, hogy legyen rajtad alapsmink, stb.

Férfiaknak is ilyen szigorú a szabályozás? Ők például használnak alapozót?

Nekik is nagyon szigorú, de alapozót nem kell feltenniük. Náluk főleg a hajra, arcszőrzetre és ruházatra térnek ki.

Volt valami olyan szituációd, amikor féltél? Vagy valami különleges helyzeted?

Félni nem féltem szerencsére egyszer sem. Furcsa helyzet? Biztosan volt, de idővel annyira kitolódik az ingerküszöböd, hogy már nem is jegyzed ezeket.

Kiket tartasz a legszörnyűbb utasoknak?

A legénybúcsús társasággal azért nem egyszerű. Illetve gyakran adódhat a kulturális különbségekből is probléma. Én egyszer megkocogtattam egy utas vállát, mert szólni szerettem volna neki, erre odáig fajult a dolog, hogy kikérte magának, hogy én hogy merek hozzáérni. Ezeket tudni kell jól lereagálni.

Ritka egyébként a nagyon problémás utas, megtanuljuk őket kezelni. Nyilván bókolások, vagy beszólogatások mindig vannak, ez elkerülhetetlen. Négy kategóriába soroljuk egyébként az ún. ’fenyegetéseket’, attól függően, hogy mennyire zavarja az utazók nyugalmát az illető, vagy mennyire veszélyes a helyzet. A szexuális zaklatás az első (azaz legenyhébb) fokozatba tartozik.

Neked is udvaroltak anno? Vagy volt, aki egyértelmű ajánlatot tett?

Persze, de ezeket nem kell komolyan venni. Egy idő után lepörög az emberről. Persze van, aki él a lehetőséggel és szövődnek románcok az utasok és a légiutaskísérők között is…vagy akár a kollégák és a pilóták között.

A kollégák egymás közötti viszonya egyébként milyen?

Alapvetően jó. Gondolj csak bele, össze vagytok zárva egy fém dobozba, egymásra vagytok utalva, esetenként négyen-hatan vagytok a kb. 200 utasra. Elengedhetetlen, hogy jó legyen a hangulat és megbízzatok egymásban.

Persze, ez inkább egy nők uralta közösség. Ebből adódóan el tudod képzelni, hogy megy a furkálódás, a kavarás, meg ami ezzel jár. Aztán itt is van a munkatársak között mindenféle. Vannak az ún. ’aranyásók’, ők tényleg arra hajtanak, hogy felszedjenek egy pilótát.

És a férfi kollégák mennyire vannak elkényeztetve?

Eléggé, bár a nagy részük meleg.

Tényleg?

Persze, ez egy nőies szakma.

Ha most említened kellene valamit, amit biztosan nem sejtünk erről a szakmáról, mi lenne az?

Hogy mennyire fárasztó. Elképesztően kimerítő egy munka ez: folyamatosan talpon vagy és a körülmények cseppet sem ideálisak. A levegő rettenetesen száraz, hajnalban kell kelned, a lábaid egy idő után nagyon elnehezednek. Az ember teste-lelke elfárad egyszerre. Nem lehet összehasonlítani egy irodai munkával, ez egyszerre kőkemény fizikai és szellemi kihívás.

Neked mindig csinosnak kell lenned, mosolyogni egész nap, végig kiváló problémamegoldónak lenni…és még a 4. járatod utasaival is legyél ugyanolyan kedves, mint az elsővel. Nagyon könnyű ebben kiégni, nem csoda, hogy ekkora a fluktuáció.

Őszintén szólva nekem is bőven elég volt ebből ennyi. Hihetetlen jó érzés, hogy vannak szabad estéim, jut idő a magánéletemre és tudok tervezni. Nem mennék már vissza, de azért fiatalon, kalandnak és útkeresésnek jó volt.