11. nap – Magyarországon is franciául beszélnek?

Túránk utolsó napján csatlakozott hozzánk 2 brit és egy belga srác. Ilyenkor lezajlik a kötelező párbeszéd, ki honnan jött, hova utazik, meddig utazik, stb, majd egy olyan kérdést is kaptam az egyik brit sráctól, amire nem igazán számítottam. A kérdés így hangzott: Magyarországon is franciául beszélnek? Először kicsit lesokkolódtam, majd válaszoltam, hogy nem, Magyarországon magyarul beszélnek. Oké, két francia lánnyal bandáztam, de ebből úgy látszik valaki azt a következtetést vonta le, hogy akkor biztos közös nyelvet beszélünk… Még ha egy ázsiai kérdezte volna ezt azt mondom jólvan, honnan kéne tudnia, de Európában valaki nem tudja, hogy Magyarországon milyen nyelven beszélnek az azért szégyen szerintem. Na mindegy, a későbbi bambusz raftingon túltettem magam a történteken.

(more…)

Read More

10. nap – Mókusleves

Túránk 2. napjára már csak 4-en maradtunk, mivel az amerikai-német páros csak 2 napos túrára fizetett be, ezért ők egy másik útvonalon folytatták tovább. Aznap egy viszonylag könnyebb napunk volt, összesen 3 órát gyalogoltunk, közben pedig megálltunk ebédre az egyik hegyi törzsi faluban. Már az előző nap is feltűnt, hogy a túravezetőink nem velünk esznek, hanem mindig külön vonulnak a falubéli ismerőseikkel. Kíváncsiak lettünk, hogy vajon ők mit esznek, úgyhogy kértük őket, hogy mutassák meg a vacsorájukat.

(more…)

Read More

9.nap – Papírok nélküli törzsek

A fentinél egy kicsit hosszabb cím lehetne az is, hogy a 29 éves amerikai katona és 24 éves felesége (német fitnesz modell és a Hiltonnál sales menedzser), két francia friss diplomás agrármérnök lány, egy 19 éves német fiú és a magyar lány indul a dzsungelbe túrázni két helyi idegenvezetővel. Érdekes kis csapat jött össze, a német csajnak be nem állt a szája, szakadtam a hülyeségein. Kiderült róla, hogy eléggé hiperaktív egyszerűen nem tud lenyugodni. Naponta 5-6 órát alszik és amikor fitnesz szezon van, hajnali 4-kor kel edzeni, mellette teljes munkaidős állása van Seattle-ben. Jövőre indul az egyik leghíresebb versenyen az Arnoldon. Állítása szerint egy dolog nyugtatja le, a Washington államban legálisan beszerezhető fű. Még egy olyan engedéllyel is rendelkezik, amivel legálisan kereskedhet. Túránk elején lehetett elefántot is lovagolni, de hárman úgy döntöttünk, hogy nem élünk ezzel a lehetőséggel, mert úgy gondoljuk, hogy az elefánt nem a turisták szórakoztatására való. Több órás fárasztó menetelés után végül elértük a törzsi falut, ahol az első éjszakánkat töltöttük. Észak-Thaiföldön több törzs is él, akik pár száz éve Mianmarból és Dél-Tibetből vándoroltak el a jobb életkörülmények reményében. Legtöbbjüknek nincs útlevele és dokumentumai, sőt még neve sem. A kultúrájukat és saját nyelvüket mai napig féltve őrzik és nem igazán érintkeznek a külvilággal. Otthonukat a hegyekben, 1000 méteres magasságon alakítják ki. A thai kormány nem szívesen látott vendégként kezeli ezt a közel 1 millió embert, mivel szerintük védett területen élnek, ahol nem lenne szabad mezőgazdasági tevékenységet művelni. A helyiek elmondása szerint a turistáknak nagyon örülnek, szívesen engednek bepillantást az életükbe és örömmel válaszolnak a kérdéseinkre. Holnap kiderül, hogy mit is esznek ezek az emberek.
Előző nap:120 forintos tükörtojás rizzsel Következő nap: Mókusleves
3 nap/2 éjszaka túra ára: 11.500 Ft. Ezen felül:
Aznapi költés: 700 Ft (gyümölcs, víz)

Read More

7. nap – A mangó árus

Utazótársat találni egy hosszú, több hónapos útra nem könnyű feladat, hiszen nem biztos, hogy a másik személyt is érdekli ugyanaz az útvonal, ami engem és pont ugyanakkor ér rá, mint én. Nem beszélve arról, hogy az én napi büdzsém lehet, hogy másnak túl kevés vagy éppen túl sok lenne. Többek között ezért döntöttem az egyedüli utazás mellett, viszont Délkelet-Ázsiában egyszerűen lehetetlen egyedül lenni. Valaki mindig mellém csapódik vagy én csatlakozok másokhoz. Így lettem ma a Chiang Mai templon túrán egy kínai lány fényképésze, majd az éjszakai piacon egy német lány öltözködési tanácsadója, továbbá egy thai mangó árus online marketingese. Cserébe új barátokra és utazótársra leltem és persze végre van pár fotóm, amin én is rajta vagyok. Előző nap: Irány Chiang Mai Következő nap: 120 forintos tükörtojás rizzsel

Aznapi költés: 4.000 Ft

Read More

6. nap – Irány Chiang Mai

Ha busszal utazol Bangkokon belül, hasznos előre utánanézni, hogy melyik busz közlekedik oda, ahova menni szeretnél. Velem viszont most az történt, hogy előre kinéztem melyik busszal tudok majd menni a repülőtérre, a busz meg is érkezett, felszálltam, majd közölték, hogy ez nem oda megy. Végül egy másik busszal kiértem a repülőtérre. Négyszer vettem már jegyet helyi buszon, de mind a négyszer különböző árat fizettem. Biztos van benne valahol logika, csak egy kicsit több időt igényel a megértése. Délután megérkeztem Chiang Maiba, ahol a repülőtéren már nem is akartam megérteni a buszmenetrendet, csak leintettem az első buszt, ami jött és a telefonom GPS-én követtem, hogy merre megyünk. A küldetés sikerült, megérkeztem a hostelbe. Előző nap: Ezt vajon miért tette velem? Következő nap: A mangó árus

Aznapi költés: 2800 Ft

Read More