Két látnivaló maradt még ki Ko Lantán, a Tiger Cave, avagy tigris barlang és a vízesés. Mind a kettő a sziget déli oldalán található, viszont robogót most se akartam egyedül bérelni, így újra bicóra ültem. A tigris barlanghoz nagyon hangulatos kis dzsungelben kialakított földúton lehet eljutni, így már az oda utazás is egy nagy élmény volt.

A barlangtól nem messze viszont azt az információt kaptam, hogy a belépő 300 baht (2.400 Ft) és a barlang bejárata még egy 40 perces nehéz túrára található. A jegyszedő nő azt mondta, hogy nyugodtan elindulhatok egyedül is, de biztos benne, hogy max 10 perc múlva vissza fogok fordulni. 300 bahtot nem akartam kifizetni egy barlangért, úgyhogy végül megfordultam és visszamentem a főútra. A vízesés esetén is hasonló sikerrel jártam. A bicómon nem igazán fogott a fék, így már nem csak az emelkedők előtt, hanem a lejtőknél is le kellett szállnom, úgyhogy inkább visszafordultam és visszamentem a hostelbe.

A hostelben az egyik brit csaj megismert egy amerikai srácot, akik épp kajálni készültek, amikor visszaértem a szállásra. Mondták, hogy menjek velük én is. A srácról kiderült, hogy tűzoltóként dolgozik Kaliforniában, ahol nyaranta elég sok munkájuk van, hiszen általában leég a fél erdő. Mint ahogy a katonák, a tűzoltók is több szabadságot kapnak, mint az átlagos amerikai dolgozó évente 2 hetes szabadsága. Habár a srác egyedül utazik, de inkább kényelmesebb módon, reszortokban foglal szállást. Mondta, hogy Phi Phi szigetén is eltöltött egy hetet, amire egyből az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy de az egy kis buli sziget, mit csináltál ott egyedül ennyi ideig? Esetleg találtál buli társakat? Kiderült mi a taktikája. Habár egyedül érkezik a szigetekre és a reszortokba, de a bárokban általában leszólít ismeretlen embereket és  így szerez magának utazó- és buli társakat, akikkel már együtt érkezik a buli helyszínre. Így talált magának társaságot Phi Phi-n és Ko Lantán is, úgyhogy ezek szerint működik a dolog.