1. Fekete hamburger

Átszámolva 1600 Ft körüli összegért választhattunk a Kuro Taisho és a Kuro Shogun burger közül. A Burger King aktuális kínálatában éppen fekete színű hambik voltak, de ha egy héttel hamarabb megyünk, akkor a vörös változatát kóstolhattuk volna meg. Ízre a többihez hasonló, a buci színét bambusz-szénnel érik el, szószhoz a tintahal tintáját használják.  A sajt, a buci, a hús, a szósz is koromfekete, egyedül a röszti színét hagyták meg.

2. Automaták, mindenre

Épp egy étteremben rendelek kaját egy automatából. Étel kiválasztása után egy kis kartonkártyát kaptam, mire leültem, már készítették is a konyhán az ételt. Ilyen gépekkel tele van Japán. Fő jellemzőjük: mindenre külön gomb van, könnyen kezelhetők, színesek, régi Nintendóra hasonlítanak, nem fogadnak el bankkártyát (vagy csak japán kártyát).

3. Sinkanszen

Tényleg olyan pontosak a japán vonatok? Igen. Másodpercre pontosan gördülnek be, és úgy is indulnak a szerelvények. A mágnesvasút vagonjaival akár 580 km/órás sebességre is képes, sima vonatként pedig 300 km/órával közlekedhet maximum. Emellett földrengés- és tájfunbiztos. További érdekesség, hogy a kalauz egy kinyomtatott papíron látja a felszálló utasok székszámait, így a MÁV-val ellentétben “ÚJFELSZÁLLÓKMENETJEGYÉT…” helyett fehér ingben, élére vasalt nadrágban csak a ténylegesen új felszálló utasok jegyét ellenőrzi. Minden szerelvénybe lépve meghajol, majd kifelé menet kilépés előtt megfordul, és szintén meghajlással búcsúzik a kocsitól.

4. Kuka

Kukát találni Japánban legalább annyira nehéz, mint szemetet. Azon a néhány helyen, ahol találni, ott biztosan szelektív hulladékgyűjtő lesz. Az ott élők hazaviszik a szemetet, nem az utcán dobják ki, és semmiképpen sem el.

5. Kapszula hotelek

Az első ilyen jellegű alvóalkalmatosság 1979-ben Oszakában nyílt. Fő előnyük az olcsóságon kívül, hogy frekventált helyen találhatók. Internetet, közös fürdőt és egy rolóval lehúzható saját 2×1 méteres műanyag kapszulát kap a vendég. A legtöbb nem koedukált: külön szinteken vannak a férfiak és a nők. Cipőt már a bejáratnál lévő széfbe kell helyezni, ettől kezdve az ott kapott eldobható papucsot lehet használni. Hálóingként yukatát kapunk, jár még törölköző, fogkefe és fogkrém is.

6. Gésák

A gésa tradicionális japán szórakoztató művész, aki különböző japán művészetek előadásában jártas, mint például a klasszikus zene és tánc. A gésák a 17. század kurtizánjaiból alakultak ki, tökéletességig fejlesztve a szórakoztatás művészetét. A fiatal nők kezdetben kényszerből, később kizárólag szabad akaratukból kerültek be a gésaközösségekbe, ahol hosszú tanulóéveket töltöttek azzal, hogy megfeleljenek a velük szemben támasztott követelményeknek. Szokás a japán hölgyeknek egy-egy napra méregdrágán gésának öltözni, ezzel odavonzva a tekinteteket, fotózkodni a turistákkal, helyiekkel.

7. Borravaló

Japánban nem adnak borravalót. Ha valaki mégis megpróbál adni, az kifejezetten sértésnek számít. A fizetés a következőképpen zajlik. A legtöbb helyen csak készpénzt fogadnak el, kártyát csupán elvétve. Két tálca van a pulton, az egyikbe beletesszük az összeget. Ilyenkor ha kell visszaadni, akkor egy számológépbe beírja az eladó az általunk lerakott összeget, majd kivonja a fizetendőt. Ezt megmutatja. Ezután a másik tálcára strukturáltan, címletenként kirakja a visszajárót, majd rámutat a számológépen lévő összegre. Meghajol, mosolyog. Ha elfogadod (nem vernek át, mert akkor szerencsétlenség érheti őket), elveszed a másik tálcán lévő pénzt, mehetsz.

8. Nara és az őzek

Nara egy japán város, ráadásul a Kanszai régió Nara perfektúra székhelye. A szarvasokra és őzekre mennyei állatokként tekintenek, akik védelmezik a várost, országot. Rengeteg szarvast képzeljünk el, parkokban, úton, járdán, épületek előtt. Nagyon szelídek, barátságosak, a turisták etetik őket helyben kapható “szarvaskeksszel” vagy magukkal vitt étellel. Az okosabb állatok meghajlással köszönik meg az eledelt, ami a turistáknak a legnagyobb móka.

9. Mindent tudó WC-k

Sajnos csak egy ilyenről sikerült képet csinálnom, ez közel sem a legbonyolultabb fajta. Tegyük hozzá, hogy minden WC ragyogóan tiszta, illatos, legyen az publikus vagy épp a hotelé. Minden sarkon található nyilvános mosdó, ezenkívül minden metró-, villamos-, vasúti megállóban, főbb buszmegállókban. Funkciók a teljesség igénye nélkül: fedél automatikus felnyitása, lecsukása, ülésrezgetés, zene vagy csobogó hang. Programozható hőmérsékletre fűtött ülőke, vízspricc a megfelelő helyre. Ennek hőfoka szintén állítható. Szabályozható a spriccelés szöge, erőssége. Szagelszívás, illatosítás. Automatikus lehúzás felálláskor. Azt írtam már, hogy a funkciók nagy része bekapcsol, ha érzékelte, hogy ráültünk az ülőkére? Gyártók: Panasonic, TOTO és szinte az összes gépkocsigyártó cég.

10. Love hotel

Japánban rengeteg “Love Hotel” van. A kialakulásának oka elég egyszerű: nagyon kicsi, vékony falakból álló lakásokban élnek a japánok, nem ritka, hogy egy-egy nagy terű szobát használnak nappaliként, hálószobaként is, ahol akár egy egész család is alszik. Az igényeket pedig ki kell elégíteni. Az első szerelmes hotel 1968-ban épült Oszakában. Kétféle “szálláslehetőséget” kínálnak: néhány órától egészen a szokásos teljes napig. A bejelentkezéstől a kijelentkezésig a lehető legdiszkrétebben kezelik a szolgáltatást: parkolóból megközelíthető a bejárat. Az autó rendszámát táblával takarhatjuk el. Recepciós egy zárt fülkében van, csak csengetésre jön ki, majd átnyújtja a kulcsot, és visszamegy. Ha ott választanánk szobát: a kiadó szobák képei egy digitális kijelzőn láthatók, a foglalt szobák képe elsötétül. Az óriási szobákhoz jár hatalmas tévé, kivetítő, jakuzzi, masszázsfotel, különböző automaták (bugyi, jelmez, egyéb eszközök), italautomata, hűtő, esetenként játékgép is. A termékek árai a bolti árakkal megegyeznek. Ételt is lehet rendelni, amit egy nyíláson keresztül visz a személyzet. A nyílás egyik oldala a folyosóra, a másik a szobára néz, ezzel is elkerülve az interakciót. A falak hangszigeteltek, a folyosón hangos zene szól.

11. Talált pénz

2014-ben hét és fél milliárd forintnak megfelelő jent adtak le a rendőrségen. Volt, aki közel 42 milliót adott le. Persze ehhez talán még Japánban is kevés lenne a jó szándék, de a babonával együtt elég! A rendőrségen leadott pénzért ha nem jelentkezik három hónapon belül az elvesztője, megtarthatja a megtaláló. Ennel ellenére általában sem az elhagyó, sem a megtaláló nem érzi szükségesnek az érdeklődést. A babona szerint a talált pénz balszerencsét hoz, ezért is nem szeretik megtartani. Magyarországon szerencsét hoz?

12. Pacsinko és szerencsejáték

A japán felnőttek 5 százaléka szerencsejáték-függő. Külön erre kialakított többszintes játéktermekben ülnek órákat, napokat fülsiketítő sípolások, villódzó fények közepette, mindezt cigifüstben. A leghíresebb szerencsejáték a pacsinko, ami egy függőleges gép, a flipperhez hasonlít, sok kisméretű golyóval játsszák, és nincsenek flipperkarok. A játék célja az  apró szegeken vergődő golyókból minél többet elkapni, és bizonyos helyre juttatni. A nyerő pacsinko illegális Japánban, így a megszerezett golyók hivatalosan nem válthatók pénzre, csak nyereményekre. Illegálisan a szalon közelében a nyereményeket vissza lehet váltani, pénzre. Az üvegbura alatt lenyúló fémkaros játék, ami mindig elejti a macit, szintén nagyon népszerű. Egy társaságot figyeltünk, amely 70.000 Ft-nak megfelelő összeget áldozott a macira, amíg ott voltunk. Kő-papír-ollóval döntötték el, hogy éppen ki fizet. Később kiderült, hogy a maci csak a jelkép, egy focis játékért ment a küzdelem.

13. Manga, képregények

Egyik álmom az volt, hogy lássak egy fehér ingben, nyakkendőben lévő idősebb, szemüveges úriembert, aki egyik kezében a fekete bőr aktatáskáját tartja – fejében valószínűleg a legmodernebb robotikai tudással -, másik kezében pedig lapozgatja a neonfénynél a manga pornó rajzos képregényt. Jelentem, sikerült. Ez a gyerekes viselkedés és az ultramodern szabálykövető társadalom kettőssége az egész Japán társadalomra jellemző. Többemeletes képregényboltok, manga figurák, színes feliratok, rajzok mindenütt. A repülőtéren nem tudta megmondani a japán srác, hogy csak egy pokémonautomata van előttem vagy ATM.

14. Pontosság, fegyelem, szokások

Egy reggeli boltnyitás előkészületeibe is volt szerencsénk belecseppenni. A kétemeletes áruház eladói, árufeltöltői és a főnökök körben állva napi rutinszerűen fogadalmakat tettek és ismételték kórusban a vezető által elmondottakat. Egyik-másik nyitásra felkészítő imában még koordinált mozdulatokat is végeztek, felolvastak, meghallgatták az eligazítást, majd a közel 5-10 perces jelenet után szétszéledtek. Mindenki a saját feladatát kezdte elvégezni. A biztonsági őr a kosarakat rendezgette és a belső automata ajtót nyitotta ki, amikor már egy kisebb tömeg várt az utcán. Az emberek az órájukat figyelték, és másodpercre pontosan nyitott ki aznap is az áruház. A boltvezető személyesen üdvözölt minden vásárlót meghajlással, majd kosarat nyújtott.

15. Liftkezelő lány

Gyakorlatilag nincs funkciója. Megnyomja a gombot, ahová szeretnénk menni, illetve szól, ha van üres lift, közben mosolyog és hajlong.

16. Hajlongás

Soha nem fognak kezet egymással, helyette meghajolnak. Ennek mértéke függ a társadalomban elfoglalt szereptől. Nem mindegy, hogy hány fokos szögben hajlunk meg. A japán ember gondolkodásmódja szerint két ember között soha nincs egyenlőség, mert a nem, az életkor, a társadalmi pozíció határozza meg a valóságos vagy képzeletbeli alá-fölé rendeltséget. A legegyszerűbb köszönés a nem hivatalos 5 fokos meghajlás. Nem csak a fejünket, hanem az egész testünket döntenünk kell. 15 fokos meghajlástól (esaku) kezdődik az igazi, hivatalos. Azoknak köszönnek így, akiket ismernek, de nincsenek olyan jó barátságban, látásból ismerik. Ha valakivel nem szeretnénk távolságot tartani, minél előbb el kell hagynunk a 15 fokosat, és áttérni az 5 fokosra, hiszen az kevésbé formális. A 30 fokos meghajlás (keirei) már tiszteletteljes, idősebbek, főnökök, vendégek felé érdemes ezt választani. A szaikeirei, vagyis a 45 fokos meghajlás a leghivatalosabb, legudvariasabb meghajlás a hétköznapokban. Például díjak átvételekor használják. A 90 fokos manapság már nagyon ritka, esetleg valamilyen nagyhatalmú ember, vallási vezető előtt szokás ez a fajta meghajlás. – ez a kép nem saját, forrása: http://www.digitaltrends.com/

17. Metrón, vonaton, villamoson nem telefonálunk – de nyomkodjuk a készüléket

Nem illik telefonálni a tömegközlekedési járműveken. Vonaton láttam olyat, aki az előtérbe ment egy telefonbeszélgetést lebonyolítani. Általánosan elmondható, hogy nagyon nagy csend van a járműveken, viszont mindenki nyomkodja a telefonját. Főleg régi típusú, színes, szörnyes, ugrálós játékokkal játszanak rajta. Nagy divat még a kinyithatós Motorola.