A 21. század kihívásai komoly adaptációs képességeket kívánnak az egyszeri polgároktól és a vállalkozásoktól egyaránt, miközben – ha mélyen magunkba nézünk – szívünk szerint mindnyájan inkább az állandóságot keressük, tartunk az új megoldásoktól.

Ezt tapasztalják nap mint nap az EnergyHub energetikai szakreferens munkatársai is, amikor az energiafelhasználás teljes értékláncán keresztül keresnek valódi megoldásokat vállalati ügyfeleik számára.

A szokás hatalma

A változás tulajdonképpen természetes folyamat, viszont a változtatás kényszere akár krízishez is vezethet, ha nem tudja áthidalni a tudás és a tapasztalat közötti szakadékot.

A változtatás képessége igazából az összpontosítás képességén alapszik, azon, hogy képesek vagyunk-e energiáinkat adott irányba terelni, koncentrálni.

A cselekvéseinket, legyen szó akár egyénekről, akár szervezetekről, nagyrészt a rutin, a beidegződések, tanult vagy örökölt mintázatok határozzák meg, és a felgyorsult világ okozta stressz csak csökkenti a képességünket, hogy a sémák uralma alól kitörjünk.

A hétköznapok mókuskereke a legtöbbek számára alapvetően túlélő üzemmód, amely nem enged teret a stratégiai szemléletnek, mindig az operatív szinten keres (vész)megoldásokat.

A túlélő és a teremtő mód közötti különbség

Képzeljünk el egy erdőben legelésző szarvast, ami nyugodtan válogat a friss hajtások között, mikor is megérzi egy közeledő ragadozó szagát a szélben.

Ekkor számos kémiai reakció indul el a testben, hogy felkészítse az állatot a menekülésre, és a szarvas minden energiáját arra is fogja használni, hogy meneküljön az üldözője elől, és csak akkor tér vissza a korábbi egyensúly, ha a veszély elmúlt. Az állat egészen addig csak futni fog, amíg veszélyben érzi magát, még az éppen átszelt dús legelőn sem fog megállni, hogy a remek táplálékforrást kihasználja.

Sokban hasonlítunk mi, emberek a szarvashoz, a legnagyobb különbség, hogy minket a gondolataink is képesek vészállapotba kapcsolni, és hosszú ideig abban is tartani, még akkor is, ha valós veszélyforrás nincs is a közelben, tehát a kényszerpályás cselekvés jelentősebben elnyúlik, mint a szarvasnál.

A jó hír, hogy a gondolatainkat a másik irányba is terelhetjük, használhatjuk őket viselkedésünk, érzelmeink, kapcsolataink megváltoztatására is, viszont ehhez képesnek kell lenni kilépni az ismeretlenbe, hiszen a sémáink nemcsak kötöttséget jelentenek, de biztosnak tűnő menedéket is.

A kihívás

A fő feladatot az jelenti, hogy a pozitív előremutató gondolatokat cselekvéssé alakítsuk, és ezeket a cselekvéseket fenntartsuk, lehetőséget adva nekik, hogy az életünket új mederbe tereljék, megváltoztassák.

Ehhez a folyamathoz nagyon jól jön a külső, szakértő szem, amely segít kiválogatni a hasznos, teremtő gondolatokat, illetve megtervezni a pozitív változásokat előidéző cselekvéseket, legyen szó akár személyes életünkről vagy egy vállalat stratégiájáról.