Az agilis alapelvek megfogalmazzák, hogy a csapatnak hogyan kell együttműködnie egy hatékony, rugalmas, emberközpontú fejlesztési folyamatban, hogy az eredmény megfeleljen az igényeknek és valódi értéket képviseljen.

A Sprint Consulting szakemberei nemcsak tanácsadást és coachingot nyújtanak a cégek számára, hanem agilis tréningeket is szerveznek. Ezek keretén belül a résztvevők gyakorlati példákon keresztül tudják elsajátítani az agilis alapelveket, illetve az azok alkalmazásához szükséges szemléletmódot, gondolkodást.

Mik azok az agilis alapelvek?

Az agilis alapelvek az Agilis kiáltványból származnak, melyet 2001-ben 17 szoftverfejlesztési szakember állított össze. Ezek a szakemberek különböző módszertanokat képviseltek, de egy közös volt bennük: mindannyian érezték, hogy a hagyományos megközelítések, munkamódszerek – például vízesés-modell – túl lassúak, rugalmatlanok, éppen ezért nem hatékonyak.

Felismerték, hogy a merev fejlesztési modellek lépésről lépésre, előre meghatározott tervek szerint haladtak, ezzel szemben viszont a követelmények, ügyféligények már a folyamat közben is gyakran változtak. Emiatt sok projekt végén a kész termék már elavult volt vagy nem felelt meg az elvárásoknak, így a folyamat kudarcba fulladt, késéssel zárult és túlköltekezést eredményezett.

Megfogalmazták tehát az agilis alapelveket, amik a rugalmas, emberközpontú, folyamatos tanulásra, fejlődésre és értékteremtésre épülő munkamódszert támogatják, főleg a szoftverfejlesztésben, de ma már számos iparágban elterjedt.

Mit fogalmaz meg a nyolcadik agilis alapelv?

A nyolcadik alapelv így hangzik: „Az agilis eljárások a fenntartható fejlesztést pártolják. Fontos, hogy a szponzorok, a fejlesztők és a felhasználók folytonosan képesek legyenek tartani egy állandó ütemet.” Mint láthatjuk, ez az alapelv nem a megvalósítást segíti, csupán felhívja a figyelmünket a célra, de ha összekapcsoljuk a többi alapelvvel, máris praktikus tanács válhat belőle.

A fenntarthatóságot hangsúlyozó alapelv kifejezi annak fontosságát, hogy a csapatnak egy hosszú távon is fenntartható munkatempóban kell dolgoznia, ahol nincs kiégés, nincs folyamatos túlóra, nincs állandó stressz.

Ebbe beletartozik az is, hogy a csapatnak nem kampányszerűen kell dolgoznia, hanem folyamatosan kiegyensúlyozott, tervezhető munkaritmusban, Scrum esetén például 2-4 hetes sprintciklusokban.

Miért baj, ha nem figyelünk oda a fenntarthatóságra?

Egy olyan cégnél, ahol folyamatosan túlhajtják a csapatot, irreális elvárásokat támasztanak velük szemben, ahol állandóan túltervezik a feladatokat, ott sok problémával kell szembenézniük.

Ez esetben ugyanis vagy nem készülnek el a feladatok megadott határidőre, vagy elkészülnek ugyan, de nem az elvárt minőségben, vagy csak a tervezettnél nagyobb erőbefektetéssel, túlórával készülnek el.