Már fél órás késésben voltam a Couchsurfing hostommal megbeszélt találkozóról, úgyhogy ahogy leszálltam a saigoni buszról, igyekeztem minél hamarabb egy taxit fogni. Útközben direkt figyeltem a taxikra ragasztott matricákat, hogy nagyjából milyen árra számíthatok. A telefonom szerint 3 km-re voltam a találkozó helyszínétől, ami nem egy nagy távolság, így nem kerülhet olyan sokba a fuvar – gondoltam. Először az Uberrel próbálkoztam, de az valamiért leblokkolódott a telefonomon, végül pedig egy jó nagy taxis átverésben részesültem.

Mivel az Ubert egyáltalán nem tudtam használni, ezért beültem egy taxiba. A taxi rendes, egy céghez tartozó autónak tűnt. Semmi feltűnőt nem vettem észre rajta kívülről. Mielőtt beszálltam, megkérdeztem a sofőrt, hogy mennyi lesz a megadott címre a fuvar. Azt a választ kaptam, hogy órával méri, de konkrét összeget nem mondott. Nem kezdtem el tovább kérdezősködni (ez volt a hiba), hogy mégis, mire számíthatok, hiszen siettem és minél hamarabb oda szerettem volna érni a célpontomra.

Már pár méter után feltűnt, hogy az óra furán számol. Egyszer kicsit megáll, majd visszafele pörög, majd előre, de egyre gyorsabban. Ekkor még nem gyanakodtam, inkább a telefonomat lestem, hogy jó irányba haladunk-e és nem kerülőúton megyünk.

Pár perc után meg is érkeztünk a helyszínre, majd ekkor jött a feketelves. A sofőr azt mondja, hogy 570.000 dong lesz, ami átváltva kb. 7200 Ft-nak felel meg. Először azt hittem, hogy én értettem valamit félre, mivel számításaim szerint maximum 50.000 dongnak kéne lennie a fuvarnak. Odanyújtottam neki egy 50.000-est, majd azt mondja, hogy ez nem elég, 570-et adjak. Rápillantottam újra az órára, tényleg annyit mutat.

Annyira felment bennem a pumpa, hogy elkezdtem vele vitatkozni a taxiban. Ember, megőrültél? Ennyit még Európában sem kell fizetni 3 km-ért. Folyamatosan mondtam a magamét, hogy árulja el mennyibe kerül hivatalosan 1 km és adja meg a főnöke telefonszámát, de a férfi meg se mukkant. Az ajtókat bezárta, így ki se tudtam szállni. Én tovább folytattam; add meg a telefonszámát a cégnek, ahol dolgozol és adj egy hivatalos árlistát. Mond meg, hogy mennyibe kerül 1 km! 3 km-t utaztunk.

Eleve nem is volt ennyi pénz a pénztárcámban, így ha akartam volna se tudtam ekkora összeget odaadni neki.

Pár perc után annyit mondott, hogy jó, akkor legyen 200.000. Én még ekkor is folytattam: mond meg mennyibe kerül 1 km hivatalosan és add meg a főnököd telefonszámát. Végül hajlandó volt válaszolni a kérdésemre; annyit mondott, hogy egy km 50.000 dongba kerül. Számításaim szerint akkor se jön ki az 570 ezer, de még a 200 se. Összesen 490.000 dong volt a pénztárcámban. A bankjegyeket mindig nagyság szerint rendezem, hátulról előre csökkenő sorrendben.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy a leghátsó és egy középső bankjegyet vettem ki, egy 100-ast hátulról és egy 50-est középről, hiszen a férfi azt állította, hogy 50 egy km, 3 km-t jöttünk, úgyhogy 150-et fizetek. A férfi elvette, majd egy hirtelen mozdulattal a lábához nyúlt, azt tettetve, hogy megnézze, mivel sötét volt az autóban, majd visszanyújtott 2 db 10.000-est, jelezve, hogy ez nem elég. Ekkor kinyitottam a pénztárcám, hogy leellenőrizzem, mennyi pénz van benne. Ha tényleg 2 db 10-est adtam volna oda neki, akkor is 4 db 100-asnak meg kellett volna lennie, de nem volt meg, csak 3.

Mondtam a sofőrnek, hogy adja vissza a 100-asom, de ő úgy tett, mintha mi sem történt volna. Teljesen meg voltam már én is zavarodva, nem tudtam követni az eseményeket. Nem is emlékszem, hogy végül mennyit adtam még oda neki, de amikor kiszálltam és megszámoltam a pénzem már csak 200.000 dong volt a pénztárcámban.

Hogy mi a tanulság? Taxiba szállás előtt mindenképp érdemes leegyeztetni a menetdíjat és ha nem tud konkrét összeget mondani a sofőr, akkor inkább keressünk másikat.

Kíváncsi vagy az előző történetekre is? Ha elolvasnád a thaiföldi, malajziai és vietnami kalandokat, akkor kattints ide.