Svg Vector Icons : http://www.onlinewebfonts.com/icon icon-hotels Svg Vector Icons : http://www.onlinewebfonts.com/icon Svg Vector Icons : http://www.onlinewebfonts.com/icon Svg Vector Icons : http://www.onlinewebfonts.com/icon Svg Vector Icons : http://www.onlinewebfonts.com/icon

Egy éjszakám az orosz vadonban

2018. október 14. vasárnap, 07:30 - utazomajom
Élménybeszámolók

Ha egy szóval kéne jellemeznem az Altáj hegyekben eltöltött hétvégémet, azt mondanám: nomád. Néhány sztereotípia, amit Oroszországról hallani lehet itt életre kelt, és én megtapasztaltam abban a 2 napban, amit az Altáj hegységben töltöttem. Sok vodkát ittunk, lóháton közlekedtünk, szalmán aludtunk a csillagos ég alatt, aznap lőtt borzat ettünk vacsorára, a patakból ittunk és az erdőben a földbe vájt lyukba wc-ztünk. Na de hogyan is jutottam ide? – Krix Enikő, Travel Hacker Girl írása.

Középiskola után úgy döntöttem, hogy Oroszországba megyek, hogy fejlesszem az orosz nyelvtudásom. Mikor ismerőseim megtudták, hogy a befogadó családomat az Interneten ismertem meg, akkor sokan óva intettek. Szervkereskedelem, szex rabszolgaság, maffia, medvék és őrült sofőrök. Erről hírhedt az ország. Mikor meghallották ráadásul, hogy Szibéria lesz az otthonom 3 hónapig, akkor azt hitték, megőrültem. Talán mindenki megfeledkezett az orosz vendégszeretetről, az isteni orosz ételekről és a gyönyörű érintetlen tájakról?

Én itt aludtam a szalmán

Mi sem jobb példa erre, mint az Altáj hegységben eltöltött hétvégém. Kora reggel indultunk neki a hosszú útnak Barnaulból. A következő 6 órát az életemért imádkozva töltöttem, mert egy valamiben nem tévedtek az ismerőseim: az oroszok őrülten vezetnek, és ez alól a fogadó apukám sem volt kivétel. Mivel itt Szibériában az összes út egy sávos, így folyamatosan előznek az emberek. Sokat panaszkodsz a magyar utak minőségére? Gyere csak el Oroszország ezen részére, és máris átértékeled a helyzeted. Itt teljesen normális, hogy 150 km/órával haladnak egy teljesen kátyús úton. A fedélzeti kamera persze minden autóban megtalálható, hisz anélkül nem érvényes a biztosítás a gépkocsira. Számtalan baleset történik, és a kamera felvétele bizonyítékként szolgál ez esetekben. Az interneten számtalan videót találhatunk az ekképpen lencsevégre kapott balesetekről, mely szórakoztatásként szolgál a nézőknek.

A faház belülről

Szerencsére, minket senki nem támadott meg, és balesetet sem szenvedtük. Épségben érkeztünk az Altáj hegység lábához, ahol néhány rokonnal találkoztunk. Mikor úti célunk GPS koordinátái felől érdeklődött fogadó apukám, egy hangos nevetés volt a válasz. Persze hamarosan megértettem, miért. Egy csupán 4 házból álló faluba érkeztünk meg a kocsikkal. Teljesen meghökkentett a látvány, ahogy a helyi gyerekek mezítláb és egy szál rövidgatyában közlekedtek egy rozoga biciklin, mikor én a vastag pulcsimban is fáztam. Lovak és kutyák szabadon sétáltak a “faluban”. A környezet nagyon gyönyörű volt. Hegyek vettek körbe minden irányból.

Életem első lovaglása

Itt csatlakozott hozzánk még több rokon, egyikük már jó pár felesen túl lehetett. Ő volt a bohóc a társaságban, akiből mindenki viccet csinált a hétvége hátralévő részében. Döbbenetem tovább fokozódott, mikor megtudtam, még nem érkeztünk meg a végállomásunkhoz. Oda ugyanis már nem lehet eljutni kocsival, lóhátra kell szállni. Minden holminkat és minket is a lovak cipeltek. Életemben először ültem lovon. Egy gyorstalpaló tanfolyamot tartottak, mit is csináljak. Mindent elmondtak, csak hogy hogyan állítsam meg Shamant, azt nem. Már elképzeltem anyukám arcát, ahogy közlik vele, lánya meghalt az Altáj hegységben, a szakadékba zuhant lóháton. Azonban aggodalmam nem tartott sokáig. Hamar ráeszméltem, milyen okos állatok ezek a lovak. Shaman csupán az előtte lévő lovat követte. Nekem így nem is volt sok dolgom, csupán a környezetet csodálni. Így haladtunk át patakon, erdőn és mezőn.

Hamarosan egy kis rozoga faházhoz közeledtünk a semmi közepén. Magamban reméltem, nem ez lesz a szállásunk éjszakára, de persze ez lett. Mit is mondjak, erre nem voltam felkészülve. Nem vagyok egy olyan lány, akinek 5 csillagos szálloda kell. Imádom a természetet, a kempingezést. a kalandot!  Azonban abban a pillanatban valami civilizáltabb helyre vágytam. De miről is beszélek? A “fürdőszoba” a jéghideg patak volt, ahol tudtunk mosakodni, a WC pedig egy fa mögött található földbe vájt lyuk. Főzni az általunk gyűjtött farakáson tudtunk egy ezer éves, koszos bográcsban. Az evőeszközök és tányérok szintén jó pár generációt túlélhettek. Természetesen térerő és áram sem volt.

Az Altáj hegység Oroszország gyönyörű vidéke

Általában egy órát sem bírok ki TV és Internet nélkül, azonban ebben a 2 napban nem is gondoltam rá. A semmi közepén voltam, életemben nem éreztem magam ilyen közel a természethez, és nagyon élveztem. A kezdeti sokk után nagyon értékeltem, hogy részese lehetek egy ilyen nyugodt, orosz hétvégének.

Mindenki nagyon barátságos és vendégszerető volt. A vodkának köszönhetően nagyszerű volt a hangulat is. A férfiak vadászni mentek és borzzal tértek vissza. Húsából saslik készült. Oroszágban igen népszerű étel a saslik, amit nyílt lángon, nyárson sütnek.

Készül a vacsora, a borzpörkölt

Vacsora után jóllakottan ágyba mentem. A kis fakunyhóban csupán 3 ember részére volt ágy. Én a fogadó családommal kint aludtam, a frissen kaszált szalmán. Számomra ez sokkal hívogatóbb volt, mint a benti piszkos, dohos ágy. Bár nem fáztam az éjszaka, mert a hálózsák melegen tartott, nem sokat aludtam, mert a részeg nagybácsi végig kiabált a kutyákkal. Ráadásul a lovakon csengők voltak, hogy ha elszöknek, akkor is megtaláljuk őket.

Másnap további munkálatok vártak ránk mielőtt hazaindultunk volna. Egy nagyszerű orosz módszer, hogy a tűzgyújtáshoz tobozt használnak. Nekiindultunk hát az erdőnek nagy zsákokkal. A bátor orosz legények felmásztak akár 20 méter magasra is a fák tetejére. Lerázták a tobozokat, majd mi összeszedtük azokat. Megtöltöttünk jó sok zsákot.

Dél körül haza indultunk, hisz hosszú út várt ránk. Bár a táj hazafelé nagyon gyönyörű volt, nehezemre esett nyitva tartani a szemem. Végül elbóbiskoltam és csak Barnaulban ébredtem fel.

Egy szuper hétvégém volt. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen barátságosak voltak velem a fogadó családom rokonai is. Engem az orosz vendégszeretet elkápráztat. A kint töltött 3 hónapom alatt engem mindig nyílt karokkal, mosollyal és terülj-terülj asztallal vártak. Számomra eloszlatták a tévhitet, miszerint az oroszok mogorvák. Én örömmel gondolok vissza a Szibériában eltöltött időmre, mely alatt rengeteget tanultam és tapasztaltam.

szerző: Krix Enikő, travelhackergirl.com

Talán ez is érdekelhet
Szeretnél utazni?