A körutazás két fő részre bontható: 8 napos szárazföldi kirándulás megannyi izgalmas programmal, illetve 8 napos hajózás.

A 115 méter hosszú 4 emeletes hajón 85 tágas kabin kapott helyett. Maximum 170 fő utas tartózkodhat a fedélzeten a 74 fős személyzet mellett. Étterem, 2 bár, 2 medence, könyvtár szolgálják a vendégek kényelmét.

Megnézem az egyedülálló lehetőség részleteit: 16 napos körutazás

Az ár az alábbiakat tartalmazza

• menetrend szerinti retúr repülőjegy (turistaosztályon) az Iberia légitársasággal Bécsből Madridon keresztül San Joséba 23 kg poggyásszal együtt
• repülőtéri adók és biztonsági díjak
• 7 éjszaka középkategóriás hotelekben ill. szálláshelyeken a körutazás alatt
• 7 éjszaka a Star Clipper fedélzetén
• ellátás: 7 x reggeli, 4 x ebéd, 4 x vacsora (a körutazás során) ill. teljes ellátás svédasztalos reggelivel, ebéddel, vacsorával, továbbá délutáni és éjjeli snackbüfé, egész nap kávé/teafogyasztás, szabadon elvihető gyümölcsök (a hajón)
• a hajón található szórakoztató- és sportlétesítmények használata, részvétel a fedélzeti szórakoztató programokon
• sporttevékenységek, mint például vízisí, szörfözés, kajakozás és sznorkelezés (hajó)
• többnyelvű fedélzeti személyzet (német, angol)
• fedélzeten elkölthető kupon € 50,- /fő értékben
• minden kikötői illeték, üzemanyagpótdíj
• minden transzfer (szárazföldi vagy hajós), belépőjegy és kirándulás az útiterv szerint
• német nyelvű helyi idegenvezető a kirándulások valamint a transzferek során

Útleírás

5.nap Tortuguero – Guápiles – Puerto Viejo de Sarapiquí • Ma ismét elhagyják az ország északkeleti csücskét: hajóval a mólóhoz, majd busszal tovább utazhatnak Guápilesbe, ahol ebéd várja Önöket. Az utazás Puerto Viejo de Sarapiquíbe folytatódik. Ennek az álmos kis falunak két arca van: számos gyümölcsültetvény közepén fekszik, amelyekről köztudott, hogy sok áldást hoznak, de emellett nagyon aktív a természetvédelem és az erdőtelepítés terén is, és néhány nemzetközileg is elismert projektnek ad otthont, mint például a Tirimbina Magánrezervátum. Itt elfoglalhatja a szobáját, majd a délután hátralévő része szabadidő. Érkezés után sétálhat a szálloda kertjében, ahol megismerkedhet néhány trópusi zöldség termesztésével, és talán megpillanthatja a folyóparton élő békákat is.

6.nap Puerto Viejo de Sarapiquí – La Fortuna •Reggeli után ezen az érdekes túrán megismerkedhet a hagyományos csokoládékészítés folyamatával! A kakaó, Közép-Amerika legendás gyümölcse nemcsak történelmi jelentőségű valuta, hanem a maják, aztékok és más közép-amerikai kultúrák egyik legfontosabb terméke is volt. A túra elején egy rövid túrát teszünk egy egykori kakaóültetvényre, amely a Tirimbina erdő egy részén található. Régebben itt hagyományos módon termesztették a kakaót. A kakaófák az erdőben nőttek, más fafajokkal körülvéve. Útközben sok érdekes információt kap a kakaófa természeti és kultúrtörténetéről. Ha megérkezik a célállomásra, végigkövetheti a kézműves folyamatot, amelynek során a kakaó gyümölcséből csokoládé lesz, miközben többet megtudhat a gyarmatosítás előtti és utáni csokoládéról. Természetesen rengeteg gyakorlati tapasztalatot is szerezhet, és megkóstolhatja a különböző, hagyományosan elkészített csokoládékat. Ezután elhagyja a Sarapiquí régiót, és az Arenal vulkán lábánál fekvő La Fortuna felé veszi az irányt, ahol a buja növényzet által körülvett termálforrásokban mélyen relaxáló fürdőt vehet.

7.nap La Fortuna – Mirador-kilátó 1968 – Arenal Vida Campesina – La Fortuna •Reggeli után élvezze a vulkán egyik legjobb kilátását az Arenal vulkán lábánál tett túra során (kb. 2 óra). Az érdekes túra a vulkánhoz közeli túraútvonalon indul, és a dzsungelen, valamint régi és új lávamezőkön keresztül vezet. Az utolsó különösen nagy kitörésre 1968-ban került sor. Délután meglátogatják az Arenal Vida Campesina farmot, ahol megismerkedhetnek a hagyományos és nem hagyományos gazdálkodási módszerekkel, és részt vehetnek különböző tevékenységekben, például tehénfejésben, tortillakészítésben és a konyhakertben termesztett zöldségek betakarításában. Olyan kulturális tevékenységeket ismerhet meg, mint a cukornád őrlése, a régióra jellemző táncok és a kézzel készített kútból való vízcsapolás. Lehetősége lesz arra, hogy segítsen a vacsora elkészítésében, és utána élvezze a jellegzetes ételeket.

8.nap La Fortuna – Caldera •Délelőtt látogasson el a világhírű függőhídparkba (mindenképpen viseljen stabil cipőt). Visszatérés Calderába. Transzfer a kikötőbe és beszállás. A hajóút kezdetét veszi.

9.nap Quepos/Costa Rica. Lehetőség nyílik egy part menti kiránduláson való részvételre a Villa Vanillába, beleértve a fűszeres túrát és a kóstoló menüsort is (fakultatív extra).

10.napGolfito/Costa Rica.

11.napCoiba-sziget/Panama.

12.nap Chiriquí-öböl Tengeri Nemzeti Park, Parida-sziget/Panama.

13.nap Kikapcsolódás a tengeren.

14.nap Tortuga-sziget/Costa Rica.

15.nap Puerto Caldera – Visszaút • Érkezés Puerto Calderába/Costa Ricába, majd kiszállás. Az autóbusz és a privát idegenvezető a móló végén várja Önt. A fogadtatás után kirándulásra indulnak a Hacienda Nosavarhoz. A hajóval felfedezheti a Tarcoles folyót és a Guacalillo torkolatát, amelyek közvetlenül a Hacienda Nosavarnál találhatók. Guacalillo egyedülálló területnek számít Costa Ricában. A Csendes-óceán középső partvidékének egyik legváltozatosabb biodiverzitású mangroveerdejeként ismert Guacalillo torkolatánál és a Tarcoles-folyónál megcsodálhatjuk a világ egyik legnagyobb krokodilkolóniáját. Utazzon angol nyelvű idegenvezetőjével egészen közel a hatalmas, akár 5 méter hosszúra is megnövő állatokhoz. Guacalilo és Tarcoles az ország egyik legfontosabb természetvédelmi övezetének számít az ara papagáj számára. Élénk piros, narancssárga, kék és sárga színeivel, hosszú farkával és széles szárnyaival az arát könnyű észrevenni, amint a hajó fölött repül, és a folyó mentén, a mangroveerdőkben is hallhatjuk rikácsolását. Ahogy a csónak a vízen halad, megismerheti a négy különböző mangrovefajból álló lenyűgöző ökoszisztémát. Ezek számos madárfaj számára fontos párzási és szaporodási területet jelentenek, és menedéket nyújtanak az emlősöknek és hüllőknek. Ebéd után transzfer a San José-i repülőtérre és visszautazás.

16.nap Érkezés Bécsbe majd egyéni hazautazás.

The post Vitorlákat fel! – fedezd fel Costa Ricát és Panamát egy mesés körutazáson appeared first on Utazómajom.

Télből a nyárba – hova utazz januárban, februárban és márciusban?

1. Belize

A Karib-tenger partján fekvő Belize talán nincs annyira felkapott, mint a közeli szigetországok, de éppen emiatt érdemes felvenni a bakancslistára. Tudtátok, hogy itt található a világ egyetlen jaguár rezervátuma (Cockscomb Basin Wildlife sanctuary)? És azt, hogy a partjához közel húzódik a világ 2. legnagyobb korallzátonya? Belize-ben érdemes befizetni dzsungeltúrára, nézzétek meg a maja romokat, lehet búvárkodni, sznorkelezni és ami kihagyhatatlan: kakaótermelő ország révén isteni csokoládét készítenek itt!

2. Srí Lanka

Bár Srí Lanka egész évben látogatható, a déli és a nyugati országrészben a november-március közötti időszak a főszezon. Ekkor alacsony a páratartalom, állandóan süt a nap és nincs túl meleg sem. Kötelező megnézni a bámulatos teaültetvényeket, a romvárosokat, a buddhista és hindu kegyhelyeket. 5 ok, miért látogass el Srí Lankára! 

3. Omán, Egyesült Arab Emírségek

Ha már jártatok Dubajban, megnéztétek a hófehér mecsetet Abu-Dhabiban, érdemes egy másik emirátust is felfedezni. Omán a csillogó felhőkarcolók helyett hagyományos arab világot kínál páratlan vendégszeretettel, luxusszállodákkal, sivatagokkal és strandokkal. Utazásra a március különösen jó időszak lehet, ekkor 17-28 Celsius között mozog az átlaghőmérséklet. Kötelező látnivalók, amelyeket az UNESCO Világörökség is nyilvántart: Bahla erőd, Bat, Al-Khutm és Al-Ayn régészeti lelőhelyei (bronzkori települések), a “Tömjén Útja” (a tömjénfák és a kereskedővárosok), az Arab Oryx-Rezervátum (az oryx-antilop vadvédelmi területe). Vízumot ne felejtsetek igényelni!

4. Madeira, Portugália

Az örök tavasz szigetén áprilistól kezdődik a főszezon, de aki szeretne részt venni a funchali Karneválon (2020. február 19-26.), vagy elkerülné a tömegeket, nyugodtan idősítse az utazást február-márciusra. Az itthoni télhez viszonyítva szuper idő van sok napsütéssel és még több látnivalóval. Esőkabát mindig legyen nálunk, de ez igaz az év többi hónapjára is.

És hogy mit érdemes megnézni a portugál szigeten? Mindenképp próbáljátok ki a funchali drótköteles felvonót, amely felrepít a Monte-hegyre. Onnan pedig tobogánnal, vagyis kosárszerű szánokkal lehet lefelé száguldozni. Lélegzetelállító botanikus kertek, kilátók, levadák és babérerdők sorakoznak a szigeten, no és persze kihagyhatatlan Santana, a műemlék skanzen is.

Top 10 látnivaló Madeirán >>

5. Tulum, Mexikó

Novembertől februárig érdemes Mexikóba utazni, azon belül is a Yucatán-félsziget gyöngyszemét, Tulumot ajánljunk. Romantikus búvóhelyek, trópusi dzsungelek, festői tengerpartok és maja romok várnak mindenkit Tulumban, Cancúntól 130 km-re.

6. Fülöp-szigetek

A Fülöp-szigeteken kb. január közepétől májusig tart a száraz időszak, aki utazni szeretne, érdemes ekkorra időzíteni a látogatást. A látnivalók viszonylag szét vannak szórva az ország területén, ezért sokat kell utazni. De megéri! Változatos természet (a Banaue-i rizsföldek, az El Nido szigetvilága stb.), érdekes állatok, festői strandok (Boracay, Palawan) várnak felfedezésre, de ajánlott megnézni a Tubbataha-zátony Nemzeti Parkot, a Puerto-Princesa Föld Alatti Folyó Nemzeti Parkot vagy Vigan történelmi városát is.

7. Kanári-szigetek, Spanyolország

Jó, talán a márciusi 21 Celsius nem éppen ideális strandolásra, de higgyétek el, a Kanári-szigetek télen is remek úti cél lehet! Ebben az időszakban még nincsenek turistatömegek, az időjárás kellemes, tavaszias. Szörfözéshez tökéletes!

Kanári-szigetek – de melyikre menjek? >>

+1 Costa Rica:

“…eddigi legtartalmasabb, legélménytelibb utazásunkon vagyunk túl. Konkrétan beleszerettünk abba az országba, ahol fantasztikus állat- és növényvilággal találkozhatunk. Ahol lehet jókat túrázni a hegyekben, dzsungelekben, vulkánokon, és lehet heverészni a csodálatos partokon akár az óceáni, akár a karibi oldalon. Nem mellékesen a kaja is hibátlan, rum sem drága, és a kávé is tökéletes. Ja, és úgy köszönnek a helyeik: Pura Vida, azaz Tiszta Élet!”

Élménybeszámoló Costa Ricáról >>

Te hova utaznál télből a nyárba?

(fotók: pixabay, unsplash)

The post Télből a nyárba – hova utazz januárban, februárban és márciusban? appeared first on Utazómajom.

Limon, Costa Rica második legnagyobb városa. Tény, hogy csak jó pár látogatás után nő az ember szívéhez. Forgalmas, kaotikus. Gyatra kínai árutól hemzsegő boltok, reggaeton zene, autók tülkölése. Mégis, ez a zűrzavaros hangulat, a karibi kifőzdék, a taxisok pátua nyelven való kiabálása hamisítatlan karibi hangulatot áraszt.  Limontól északra fekszik Moin, mely a térség egyik legforgalmasabb kikötője, a Panama-csatorna után a legfontosabb kereskedelmi csomópont a latin-amerikai földhídon. Innen futnak ki a konténerhajók, melyek Costa Rica fő export cikkét, a banánt szállítják az USA-ba és Európába. Pár éve kezdődött meg – holland közreműködéssel – egy mesterséges sziget építése, mely három kilométer mélyen nyúlik be a tengerbe.

Limon nagyváros, hiába van szép tengerpartja, nem érdemes sokáig időzni, alig negyven kilométer múlva úgyis elérjük a Karib-tenger első gyöngyszemét, Cahuitát. Cahuita és a tőle 16 km-re fekvő Puerto Viejo a kalózok kedvelt rejtekhelyei voltak. A Talamancai-partvidék korallzátonnyal védett öbleiben a kalózok könnyen el tudtak rejtőzni az ellenséges hajók elől, ugyanis az angolok nehéz hajói megfeneklettek volna ezekben a sekély öblökben.

Keveset tudunk a partvidék történelméről, azonban annyi bizonyos, hogy lakatlan vidék volt egészen a XIX. század elejéig. 1828 körül William Smith – aki a panamai Bocas del Toro szigetéről származott, mely légvonalban 60-70 kilométerre fekszik Cahuitától, – elhatározta, hogy állandó lakhelyet épít Punta Cahuitán.  Az álmatag kisváros, Cahuita neve a cawa fára utal, a helységnév annyit tesz a moszkitó indiánok nyelvén, hogy ott, ahol a cawa fa nő. Az öreg Smith teknős halászat céljából telepített itt állandó szálláshelyet, hiszen márciustól – szeptemberig a partvidék kitűnően megfelelt erre a célra. Később több család is követte őt Bocasról és Nicaraguából, Cahuitától délebbre telepedve le a part mentén. Ekkor népesültek be az alábbi települések: Puerto Viejo (eredeti néven Old Harbour), Puna Uva (Grape Point) és Manzanillo.

Öreg Smith viskójának helye ma a Cahuitai Nemzeti Park területén található, azonban nyoma sincs az egykori pionírnak, mára mindent benőtt a dzsungel. A mai Cahuita sem ott fekszik, mint Öreg Smith idejében, hanem pár kilométerrel északabbra, ahol Alfredo González Flores, egykori Costa Rica-i elnök megalapította the Bluff néven.

Az öreg Smith családja jegyezte fel, hogy alacsonyabb vízállásnál elsüllyedt kalózhajókat lehet látni az öbölben, egészen pontosan kettőt; egy angolt és egy franciát. A talált üvegeken a dátum 1717-et mutatott. Azt mondják, hogy van még két vaslöveg (polgári néven ágyú) is a vízben. Két rézágyút már felhoztak a víz alól, és az amerikaiak is találtak pár ezüst poharat és kanalat. Szegény öreg Smith unokájának csak egy-két vaslánc darab maradt, amit a parton talált, míg kókuszdióra vadászott.

Egyébként az új Cahuita szellemjárta falucska benyomását kelti, jamaicai zászlók lengedeznek az utcákon, álmos reggie zene szól, néhány raszta füves cigit teker az árnyékban.

Puerto Viejo, tizenhat kilométerrel délebbre található. A legenda szerint a két népszerű szörfös partot – Salsa Bravát, és Beach Breaket – elválasztó kiszögellésnél, Pirripli Pontnál van a kalózok kincse elásva. A régiek úgy tartják, hogy alacsonyabb vízállásnál látni lehet a régi kalózhajók vasmacskáit a parton. A kalózok ezekbe az elrejtett öblökbe temették el a kincseiket, így az egész partvidék tele lehet a kincseikkel. Azt mondják, hogy az iskola mellett, a kenyérfánál is van kincs, mert mindig ott áll egy ember talpig fehér, kalóz uniformisban, csak fej nélkül, és ő őrzi a kincset. Régi kalóz szokás volt ugyanis, hogy mikor elásták a kincset, egy őrt mindig hátrahagytak, hogy örökké őrizze a rabolt javakat. Megölték, levágták a fejét, hogy sose hagyja el az őrhelyét. Azóta ezek a szellemek itt téblábolnak a partvidéken, védik, óvják a kincseket. A moszkitó indiánok sem hiába nevezték el ezt a partot Talamanca-partnak, ami angolul annyit tesz, the place of blood.

Hogy a kalózok öröksége mennyire valóság, ezt bizonyítja, hogy az elmúlt télen a tengeri áramlat egy XVIII. századi kalózhajó roncsot sodort a tengerpartra. Jöttek a muzeológusok a fővárosból, nézegették, tanulmányozták, és végül ezt állapították meg. Meg azt is, hogy nincs pénz arra, hogy elszállítsák, megóvják az állagát, és kiállítsák. Így ott hagyták a tengerparton, mely pár hét múlva visszavette magának. Lehet, hogy néhány év múlva az ár kiveti újra, lehet, addigra az államnak lesz elegendő pénze. Ha, nem, a tenger megóvja megint évszázadokra.

Ivády Nóra, a goodaysblog szerzője

The post Costa Rica karibi partvidéke – A kalózok öröksége appeared first on Utazómajom.

Az elhatározás nem egyik napról a másikra született meg, de egy napon azon kaptam magam, hogy Costa Ricában élek és hiába van egy haza szóló jegyem, mégsem megyek haza. Történetem ezen a vidéken nem számít egyedinek. Élnek itt fiatal utazók, digitális nomádok, párok, családok kisgyerekkel, akik egyszer egy nap elfelejtettek hazamenni. „Soha nem terveztem, hogy itt maradok, ugyanakkor nem döntöttem az elutazás mellett sem.” – hallom mindenfele.

Mi csábítja ide az embereket, mit látnak ebben az országban? Mi az a kincs, ami ide vonzza a modern kor aranyásóit?

Érintetlen környezet; nagy kiterjedésű dzsungelek, esőerdők, hegyek, vulkánok, vízesések és mesébe illő, néptelen tengerpartok. Biodiverzitás; minden élő, mindenhol állathangok – reggel a majom bőg, délután papagájok kurjongatva húznak el a fejed felett, este békák és más tücskök-bogarak adják az álmodhoz a zenét, miközben a gekkó csettintget vígan a szobád falán. Klíma; a középső régió magaslati klímája kellemesen hűvös, ezt a régiót elhagyva az éghajlat trópusi, sok a pára, sok az eső és nagy a meleg. Az életritmus teljesen eltér a nyugati világban megszokottaktól; itt senki nem ró meg, ha nem vagy szorgalmas, senki nem szól rád, ha egész nap fekszel. Senki nem stresszel a határidők miatt. Főnök sincs. A nyugati világban mindenki kínosan ügyel az öltözékre, itt strandruhában és papucsban jársz, nem kell az öltözködésre egyáltalán figyelni. Más latin országokhoz képest a közbiztonság viszonylag jó, de persze meg sem közelíti a magyar léptéket. Ebben a tekintetben nagyon el vagyunk kényeztetve.  Az egészségügyi ellátás jó, megfizethető. Costa Ricában megvan az az illúzió, hogy természetben élsz, ugyanakkor a civilizáció biztonsági hálója egy karnyújtásnyira van.

Hajlamos az ember úgy láttatni ez az országot, mint magát a földi paradicsomot, azonban pár hónap után ez az ország is kimutatja a foga fehérjét. Bizonyos élelmiszerek nagyon drágák; sajt, felvágottak. Bizonyos zöldségeknek megfejthetetlen okokból magas az áruk, mint a hatszáz forint/kilóért árult krumplinak. Costa Rica nem rendelkezik történelmi örökséggel, nincsenek szép koloniális városok, mint Nicaraguában vagy Guatemalában, az építészet kimerül a bodegák egymásra halmozásában, ami az európai szem számára lehangoló látvány. A közlekedés nehézkes, autópályák nincsenek, az autóutak egy sávosak, jó esetben 50 km/órával lehet haladni rajtuk. Nem is csoda, hogy egy kétszáz kilométeres út eltarthat egy egész napig. A korrupció itt is átitat mindent, a gyerek már középiskolában megtanulja, ha egy dollárt ad az igazgatónak, nem kell egyenruhát viselnie. Mindent átsző emiatt a bizonytalanság, senki nem tudja mit, hogyan kell elintézni. Úgy mondják, hogy mindent neked kell tudni, mert akinek tudnia kéne, az nem tudja. Végezetül a híres latin lustaság. A minap eldugult a vízvezeték, mert a békák ikrákkal rakták tele. Kihívtam a szakembert, aki hosszas unszolásra érkezett csak meg, kitisztította a vezetéket, majd közölte, hogy inkább megmutatja, miként tegyek legközelebb, mert nem akar ennyit – hét kilométert – autózni, hiába fizetem meg a munkáját. Ilyen ez a costa rica-i lustaság: megvesztegethetetlen, megdönthetetlen és motiválhatatlan.

Az ország karibi partvidékén élek, Puerto Viejo-ban, egy apró halászfaluban, pontosabban attól is öt kilométerre, a Karib-tenger partján. Ez a vidék ez fekete Costa Rica, hiszen többnyire Jamaicáról vagy Panamából betelepült fekete lakosság lakja. A központi kormányzat emiatt kevesebb fejlesztési forrást biztosít a régiónak, ami miatt ez a vidék elmaradottabb, mint az ország többi része. Fejlettségben nem lehet összehasonlítani a Csendes-óceán partvidékével, ahol olyan kiépített üdülővárosokat találni, mint Floridában.

A bérelt házunktól száz méterre van a tenger, körülötte dzsungel. Az élet lassú, visszafogott. Mindenki biciklivel jár. Szombatonként őstermelői piac van. Kedden taco Tuesday és a lányoknak ingyen van az ital. Néha napján reggie night valamelyik helyi klubban. Poszter-tengerpartok, érintetlen dzsungel, állatok nyüzsgése. A környéket időszakonként ellepik a turisták, de a tengerpart akkor sem lesz zsúfolt.

Ugyanakkor még közel egy év után is éjjel néha arra riadok, hogy a tenger hullámzása és a gekkó csettintgetése mögött hiányolom a budapesti éjszaka villamosainak hangját.

Írta: Ivády Nóra, a goodaysblog szerzője

The post B-terv, Costa Rica appeared first on Utazómajom.