Eljutás

Grúziába egyszerűbb eljutni, mint gondolnánk. Csak érvényes útlevél kell, egy retúr vonatjegy a budapesti Keleti-pályaudvarra, tömegközlekedési bérlet Ferihegyre, ahonnan a fapados légitársaság korábban megvásárolt olcsó repülőjegyével felszállhatunk a Budapest-Kutaiszi járatra. Néhány óra a levegőben és megkezdődik a kaland. Hajnalban Grúzia második legnagyobb városában landolunk. Néhány órányi buszozás után megpillantjuk Tbiliszi első épületeit. A nagyváros külső kerületeiben szembetűnő az elmaradottság. Később jelentősen megváltozik a kép, de az út mentén látottak nehezen egyeztethetőek össze a „Fények városáról” készült turistacsalogató fotókkal.

Elhaladunk a Bank of Georgia jellegzetes épülete mellett. A laikus szemében egymásra rakott légókockákat idéző székház a konstruktivista építészet egyik legjobb példája. Bútoráruházak, autószalonok és út menti árusok között hatolunk egyre beljebb, míg végül a csillogó főtér közelében a sofőr kiteszi a bőröndjeinket. Írhatnám, hogy könnyes búcsút veszünk egymástól, de nincs idő, sem igény az érzelmekre. Helyette a ragyogó napsütés csal könnyeket a sok órája ébren levő utazó szemébe és verejtékcseppeket a homlokára. Mégis elégedetten vetjük bele magunkat a lefoglalt szálláshely felkutatásába. Modern szimfóniát komponálnak a bőröndök guruló kerekei a felizzott macskaköveken. Térképpel a kezünkben egyre bizonytalanabbul figyeljük az omladozó vakolatok, rozoga ereszek és düledező bádogtetők tarkította utcaképet, amikor megáll mellettünk egy autó. Középkorú férfi vezet, mi ketten és egy gyerek a hátsó ülésen, teszünk egy újabb kört, mire kitesz bennünket szinte ugyanott. Fizetni akarunk, nem engedi. Már akkor, az első órában kikristályosodott a város egyik máig megfejthetetlen varázsa, amely szerint Tbilisziben nincs mitől félni.

Apartman

Az apartman pont olyan, mint a fotókon. Jó taktika, hogy az utcakép nincs fenn az interneten, máshogy megfosztottuk volna magunkat a csodás kilátástól. Most még az ablakból szemléljük azokat a helyeket, amelyekről hamarosan az ablakunkat fogjuk keresni.

Kora este nyakunkba vesszük a várost. Elég néhány saroknyit tovább sétálni, hogy elénk táruljon a nyüzsgő központ, ahol bárki otthon érezheti magát. Nem nyugat, nem kelet, Tbiliszi. A Kura folyón átívelő futurisztikus Béke híd nappal is ámulatba ejti a turistákat.

Éjszaka

Éjszaka még inkább megkapó a színes fényekben pompázó gyaloghíd. Felvonóval néhány perc alatt elérjük a város tetejét. A következő napokban még többször élvezhetünk hasonló kilátást. Jóllehet, a grúz tetőpanoráma közel sem olyan fenséges, mint például Firenze terrakotta cserepei, a város bájos esetlensége, a bádogtetők közt megbújó kedves teraszok, az ismerős tornyok és a rengeteg fa összhangja megbabonázza a tágra nyílt szemű utazót.

Kabócazene ütemére baktatunk a lépcsőkön, előbb egy kötelező szelfie a monumentális Grúz anyával, majd a Narikala-erőd romjain sétálva a teljes elmét betölti a beteljesedett álmok eufóriája. Tökéletes időpontban érünk a Sambea kapujához. A lenyugvó nap sugaraiban fürdő ortodox templom látványa és a grúz férfiak éneke a vallási jelenség ékes bizonyítéka. Nehéz visszacsöppenni a város forgatagába. Az elnöki palota és a katedrális közötti nyomornegyed látványa némiképp felébreszti a szakrális élmény hatásától elbágyadt turistát.

Faragott erkélyek között sétálva újra Csodaországban lépegetünk, mellettünk a padon egy kamasz fiú és egy lány kártyázik. Elégedett mosoly ül az arcokon. Nincs sok idő álmélkodni, magával ragad a helyi ételek – chacsapuri, kinkali, pisztráng, tárkonyos mártogatók és szószok –, italok – a bor és a chacha – épületek és emberek kavalkádja. Éjjel szinte lüktet a város. Magunk sem tudjuk, hogyan kerültünk vissza a főtérre, ahol fiatalok zenélnek az aranyló Szent György szobor lábánál.

Másnap kipróbáljuk a tömegközlekedést. A nyugati nagyvárosok főutcáit idéző Rustavelli út platánjai között grasszálva belekóstolunk a jólétbe. A temetőt keresve a tbilisziek mindennapjaiba nyerünk betekintést. Az óriáskerék lábától már nem fér el egy tenyérben a város. Lefelé haladva egy mókus szalad át a nemrég felújított siklósínen.

Kettősség

Tbiliszi nemcsak a magasban, hanem az államigazgatóság és a külföldi képviseletek épületei, a lerobbant lakóházak és a közvetlenül mellettük pompázó paloták között barangolva is elbűvöli az utazókat. Grúzia első hallásra vakmerő célpontnak tűnhet. A maga kendőzött egzotikumával, érthetetlen otthonosságával, és nyitottságával – és rendkívül baráti áraival – azonban már az első pillanatban meggyőzi a turistát arról, hogy jobb helyen nem tölthette volna el a szabadságát.

Szerző: Bartalos Éva

The post A tbiliszi álom appeared first on Utazómajom.