Utazásainkról képek mellett videókat is készítettünk, sőt éppen az utolsó perui videón dolgozunk.

Lima

Peruba Kolumbiából érkeztünk és az első állomás Lima, az ország hatalmas és nyüzsgő fővárosa volt. A ködös, hegyekkel körülvett Lima a Csendes-óceán partján helyezkedik el, amit a spanyol hódítók alapítottak 1535-ben, de persze már korábban is lakott terület volt.
Egy hetet töltöttünk itt, és határozottan szükség is volt ennyi időre, hogy bejárjuk a látnivalókat. Próbáltunk minél többet sétálni és tömegközlekedést szinte nem is használtunk, kivéve, amikor a sziklás tengerpartot indultunk fölfedezni. A modern épületek mellett mindenhol a színes spanyol stílusban épült és többnyire szépen karbantartott épületek domináltak. Rengeteg kisebb-nagyobb templomot lehet megnézni, melyek közül a legnagyobb és leghíresebb a Plaza Mayor-nál elhelyezkedő Katedrális. Ide belépőt kell fizetni, de nagyon is megéri, mert hihetetlenül látványos és tele van történelemmel. Többek között a város alapítója, Francisco Pizzarro csontvázát is meg lehet itt nézni. A helyieknek megoszlik a véleménye róla, hiszen az őslakos inkák nem annyira jártak jól a hódító spanyolokkal… A térről szintén meg lehet nézni az Elnöki Palotát, ami 1920-ban épült. Megéri benézni a többi templomba is és körbesétálni a bevásárló utcákon, lesétálni a kicsi, Rímac-folyó parjára, ahonnan elég jó kilátás nyílik a környező dombokra. A látnivalók közül véleményem szerint kiemelkedik a Circuito Magico del Agua, ami egy nagy park tele szökőkutakkal. Belépőt kell fizetni, de megéri, és mindenképpen sötétedés után érdemes meglátogatni. A szökőkutakat színes fényekkel világítják meg, sőt az egyiknél egy 15-20 perces zenés lézer show-t is megtekinthetnek a látogatók. A fényeket használva rövid történeteket vetítenek egy széles vízfüggönyre.

Limából dél felé egy több, mint két hetes útra indultunk busszal, a Peru Hop nevű helyi cég segítségével a határon lévő Puno-n, majd azon túl Copacabana-n át egészen La paz-ig, a bolíviai fővárosig. Kicsit tartottunk ettől a hosszú „hop on – hop off” buszos túrától, de igazából nagyon is kényelmes volt, és óriási élmény!

Chincha és Paracas

Az első megállónk egy régi rabszolgatartó ültetvény volt, amit ma már szállodaként is használnak. Az idegenvezetőnk sok érdekes dolgot mesélt a helyről és többek között, egy a nyilvánosság elől amúgy elzárt földalatti, igen hosszú alagútrendszerbe is lesétálhattunk, ahol régen adók elkerülése miatt a rabszolgákat illegálisan csempészték be az ültetvényekre a part közelében horgonyzó hajókról. Emellett börtönként is használták az alagútban kialakított „szobákat”, ahova a sötétbe bezárták, akit éppen kellett… Emberi csontokat a mai napig lehet látni ezekben a sötét helységekben.
Chincha után továbbindultunk Paracas-ba, ami egy kis város a Csendes-óceán partján és egyben az Atacama-sivatag szélén. A környék nemzeti parkká lett nyilvánítva és hihetetlen látványt nyújt, a sivatag és az óceán találkozása. Meglátogattuk a híres és a nagy hullámok miatt veszélyes, vörös homokos tengerpartot is, ahol elég menő fényképeket lehetett készíteni.

Huacachina, Ica és Nazca

Paracas után egy igazi sivatagi oázisba, Huacachina-ba indultunk, ami egy mesébe illő, fantasztikus hely! Egy kis oázis pálmafákkal, néhány épülettel és persze hatalmas homok dűnékkel körülvéve. Alkalmunk nyílt kipróbálni a homokdeszkázást, ami elsőre kicsit ijesztőnek tűnt a meredek és magas dombok tetejéről, de az első csúszás után már alig bírtunk leállni! Kezdők voltunk mind, így azt javasolták, hogy csak a deszkán hason fekve csússzunk le, de én persze nem bírtam ki, és többször állva is lecsúsztam. Hatalmas móka! Az oázistól homokdeszkázás helyszínére -és vissza homokjáró „buggy-val” mentünk, ami legjobban a Mad Max filmekben látott járművekre hasonlított. Gyakorlatilag egy motor térhálós vázba építve négy kerékkel és néhány üléssel… Sajnos (érthető okokból) mi nem vezethettük, de a sofőrünk gondoskodott róla, hogy izgalmas legyen a sivatagban töltött napunk. Miután kiöntöttük a fél sivatagot a cipőnkből, a szállodában fantasztikus vacsi és koktél várt ránk. Másnap reggel fölmásztam az oázis melletti legmagasabb dűnére, hogy a kilátást megcsodáljam és néhány szép képet készítsek. A lefelé utat ismét kicsit extrémre vettem, és egyenesen lerohantam a dombról és vigyorgás közben reménykedtem, hogy nem fogok a végére inkább csak gurulni a kamerával a kezemben.

Huacachina-ból Ica felé vettük az irányt, ahol különleges helyi bort és pisco-t (szőlőpálinkát) kóstolhattunk meg. A helyre jellemző tradicionális módszereket a spanyolok fejlesztették ki, és milyen jól tették! Fehér, rozé és vörös borokat is készítenek itt, amik közül az egri jégbor ízére kicsit hasonlító édes volt a kedvencem. Hihetetlen finom csokikat is gyártanak, amiket ebből a borból készült zselével töltenek meg.
A következő megálló, és egyben világhírű látnivaló Nazca volt, ahol a híres és ősi vonalak közül láthattunk párat. Mi nem szálltunk repülőre, csak egy toronyból néztük meg a környéken lévőket, de így is hatalmas élmény volt felfedezni ezt a rejtélyes helyet a sivatagban. Ma sem tudják pontosan, hogy kik és miért hozták létre őket, csak elméletek vannak róla.

Areqipa, Colca-kanyon és Lagunillas-tó

Mindezek után egy nagyobb városba, Arequipa-ba érkeztünk, ami már elég magasan, 2400 m-en fekszik. Az egyik helyi túravezetőnk azt mondta, Arequipa a világ egyik legveszélyesebb városa, mivel az 5822 m magas, ma is aktív (és nagyon látványos) Misti vulkán mindössze kb. 15 km-re fekszik a várostól. Ha egyszer kitör, a helyieknek valószínűleg nem lesz elég idejük elmenekülni. A Misti mellett több aktív, 6000 m-nél is magasabb vulkán van a város közelében. Arequipa egy régi inka település, amit a spanyolok Lima után szintén az 1500-as években hódítottak meg. A főtér; Plaza de Armas és a Katedrális jó kiindulópont a városnézésre. Régi kolonizációs időkből származó spanyol épületeket és tereket találunk mindenfelé, és a híres Santa Catalina de Siena monostort. Belépős hely, és egy kis sorbanállásra is fel kell készülni, de megéri! Színes falaival és szűk utcáival, terekkel, kertekkel és sok különálló épületével a monostor olyan, mintha egy külön kis város lenne a városon belül. Ez nem is csoda, hiszen az itt lakó apácák a külvilágtól elzárva éltek itt több száz éven át.

A városból egy kora hajnaltól estig tartó kis csoportos útra is beneveztünk a Colca-kanyonhoz. Ez a föld második legmélyebb kanyonja, a Grand-kanyonnál mélyebb, de keskenyebb.

A korai indulásnak a fő oka az volt, hogy láthassuk a hatalmas kondor keselyűket kirepülni. A második legnagyobb röpképes madár a bolygón az egyetlen, ami képes 7000 m fölé repülni. A közel 3.5 m-es szárnyfesztávolsággal, pár méterrel a fejünk fölött elsuhanó keselyűk látványa felejthetetlen élményt nyújtott. A kanyon és a madarak után többek között egy finom quinoa leves következett ebédre, és a kis étteremtől láthattuk a füstölgő, 6000 m magas Sabancaya-vulkánt is. A délután során 5000 m fölé autóztunk és egy tó mellett álltunk meg pihenni a hatalmas fennsíkon, ahonnan jó pár vulkán csúcsát láthattuk. Mindezek után egy kellemes, pihentető fürdőzés következett kőbe vájt medencékben forró, vulkanikus termálvízben.
Arequipa-ból továbbindulva a gyönyörű, 4440 m magasan fekvő Lagunillas-tónál álltunk meg nézelődni, majd a közelben egy nagyszerű tradicionális vacsorával zártuk a napot.

Aguas Calientes, Machu Picchu és Cusco

A következő állomás Cusco volt, de estére értünk a városba és másnap hajnalban már indultunk is, hogy elérjük a vonatunkat Aguas Calientes-be. A vonat nagyon kényelemes volt és a hegyek között haladva végig gyönyörű kilátásban volt részünk.

Aguas Calientes egy kis falu a hegyek között a Machu Picchu közelében, hangulatos kis utcákkal, piaccal és egy közelben lévő vízeséssel. A vízeséshez egy szűk kis túraútvonal vezet fölfelé a falu végéből át a dzsungelen. Megéri fölsétálni, és jó kis bemelegítés a Machu Picchu túra előtt.
Ismét nagyon korán keltünk, hiszen úgy döntöttünk, hogy a Machu Picchu-hoz sétálunk a buszozás helyett, ami kb. másfél órát vett igénybe. Miután felértünk az elmondhatatlanul szép ősi inka városba, alig hittünk a szemünknek, pedig addigra már sok hihetetlen helyet látogattunk meg. Aztán elindultunk fölfelé a Machu Picchu hegy csúcsára, ami 3062 m magasan van. Szűk ösvények, sok kőlépcső és közvetlen mellettünk mély szakadék tette izgalmassá a túrát. A csúcsról körbenézve eszméletlen látványban volt részünk; körben a zöld, fákkal borított hegyekkel és 600 m-rel alattunk Machu Picchu romjaival. Egyértelművé vált számomra, miért is sorolják a világ csodái közé ezt a helyet! Miután leértünk a csúcsról körbesétáltuk a romvárost, barátkoztunk a helyi lámákkal és továbbra is nehezen hittünk a szemünknek. Zárásig maradtunk, majd másnap indultunk vissza Cusco-ba.

Miután visszaértünk volt pár napunk, hogy felfedezzük az inkák 3400 m magasan lévő ősi fővárosát. Arequipa-hoz hasonló, de még ősibb jellegű város, ahol már nem csak spanyol épületeket, hanem inka falakat, romokat is láthattunk. A magasabban fekvő utcákról, terekról pedig szuper kilátás nyílt a belvárosra. Este a főtérről a város magasabban fekvő utcáinak fényei úgy világítottak, mintha sok kis csillag lett volna a város körül. Itt-ott láttunk pár nénit is aranyos kis lámákat sétáltatni.

Cusipata, Maras és Puno

Cusco-ból két különböző nap, három, a környéken lévő látványosságot is meglátogattunk. Az első volt az Urubamba-folyó Cusipata közelében, ahol egy kalandos rafting túrán vettünk részt. A vezetőnk megnyugtatott minket, hogy abban az évben még csak két alkalommal volt halálos áldozat a folyón rafting túrák alatt… Imádok extrém sportokat kipróbálni, és mivel korábban még sosem volt alkalmam vadvízi evezésre, már alig vártam, hogy vízre szálljunk. Heten voltunk a csónakban a túravezetővel együtt, Hatalmas élmény volt a számomra, és bármikor újra csónakba, vagy kajakba ülnék, ha a jövőben lehetőség adódna rá! A túra után a folyó fölött keresztben átsuhantunk kötélcsúszdával (zipline), amit Makón már volt szerencsém kipróbálni, de itt egy „kicsit” hosszabb és magasabb volt.

A második kirándulás alatt megnéztük a Maras környékén lévő só-tavakat. Itt az Andok hegyei között egy kis sós forrásnak köszönhetően a mesterségesen kialakított tavak segítségével látják el sóval a környék lakóit és a turistákat. Különleges látvány a sok kis fehér és rózsaszín tó összezsúfolódva a hegyoldalon. Ezután az inkák ősi krumpli „laboratóriuma” következett, ahol elmesélték, és megnézhettük, hogy árkok lépcsőzetes kialakításának segítségével sok száz krumplifajtát sikerült kitenyészteniük.

Cusco után aztán a bolíviai határon lévő Puno-ba buszoztunk, ami egyben a világ legmagasabban fekvő hajózható tavánál, a Titikaka-tó parján fekszik. Pár órát töltöttünk itt, ami alatt bejártuk a kisvárost és a tópartot, ahol vad tengerimalacokkal is találkoztunk, majd felmásztunk egy, a város szélén lévő dombra, hogy megcsodálhassuk a kilátást. Ismét csak azt tudom mondani; megérte!

Peru egy nagy és hihetetlenül sokszínű ország, érdekes történelemmel, kedves emberekkel, rengeteg látnivalóval és gyönyörű, változatos tájjal. Limától északra is megéri elindulni és fölfedezni az esőerdők vad világát, de az ország déli része egyszerűen felejthetetlen élményt nyújt! Alap spanyol tudás azért nem árt az angol mellé.

The post Olvasói élménybeszámoló Peruból, rengeteg fotóval appeared first on Utazómajom.