Bogi és Alex beszámolója a közel egy éves kalandozásaikról.

2021. júliusban vágtunk neki a nagy kalandnak, amit fél évre terveztünk, majd egy hónap híján egy év lett belőle. A pandémia elől szerettünk volna picit elmenekülni és akkoriban sok jót hallottunk Mexikóról, így hát belevágtunk.

A kijutás nem kimondottan volt egyszerű. Németországban volt az első átszállás, természetesen oltás/teszt szükséges volt, ezen kívül utána jártunk jó előre, hogy milyen egyéb oltásokat javasolnak. Egyértelműen ajánlom az oda utazók figyelmébe a hepatitis B, tetanusz oltásokat elsősorban, akik nem a klasszikus nyaralásra készülnek, hanem kalandorok.
Két 70 literes hátitáskával indultunk el, ami bőven elégnek bizonyult. Kihívás volt hónapokra előre gondolkozni, hogy ne akkor hiányozzon majd az az adott dolog, amikor kéne, mert nem egyszerű beszerezni arra felé egyes dolgokat. Fájdalomcsillapító, sebtapasz, egy multifunkcionális kisbicska, esőkabát, kényelmes cipő, naptej, kalap/ napszemüveg KÖTELEZŐ, a többit egyéni igény szerint, illetve ott is jó kis lehetőségek vannak a piacon, ha valamit be kéne gyorsan szerezni.

A kezdetekben szokatlan lehet a nagyon párás levegő és a nagy hőség, ahhoz később sem tudtunk hozzászokni. A reptérről rendes nagy buszok visznek (ADO) a városba, csak készpénzzel (mexikói pesos) lehet fizetni, általában így van mindenhol, ezért legyen elég az embernél. Alapvetően olcsó nagyon a buszok (shuttle) használata, de szokatlan egy európainak hiszen nincsenek buszmegállók a legtöbb helyen, integetni kell a sofőrnek. Mindig jókat szórakoztunk utazás közben! Az élelmiszerárak teljesen rendben vannak, én mindenképpen a helyi piacokat javasolnám, mindig friss árukkal szolgálnak sokkal jobb áron, de alkudozni kell sajnos, ez az elején kihívás lehet, főleg ha nem beszél az ember spanyolul.
Cancuntól Saint Christobálig mi busszal tettük meg az utat, ami nem kis kihívás volt, mindezt 3 hónap alatt. Mindenhol elidőztünk egy kicsit, ahol látnivaló volt.

San Cristobalból Guatemalába vettünk az irányt, egy élmény volt busszal/ taxival a határátkelés… Volt egy órás adminisztrációs munka, kilépő pecsétre nagyon figyelni, mert később baj lehet belőle, ezt minden esetben ellenőrizzétek! Miután átértünk lezajlott ugyanez a procedúra. Mi elcsesztük, mert nem váltottunk pénzt előre és ott meg horror, amit helyben kínálnak, előre kell mindenképpen gondolkozni. Náluk guatemalai quetzal a fizetőeszköz.
Első utunk busszal szinte egyből Lake Atiltanhoz vezetett, kihagyhatatlan! Gyönyörű, misztikus hangulata van a hegyekkel körbevett tónak, amiben lehet fürdeni, kajakozni, hajókázni, siklóernyőzés, rengeteg a szabadidős tevékenység, viszont az egyik legdrágább rész is az országban. Amiket ajánlanék még programként, ha valakinek több ideje is van, Semuc Champey, Flores, Livingston, Monterrico és ha a kihívásokat is szereti akkor egy 2 napos túra Acatenangóra.
Nem könnyű egyáltalán, de az élmény kárpótol bőven. Ez két vulkán, egy aktív illetve egy inaktív egymás mellett 3200- as magasságban, sátrakban aludtunk, éjszaka pedig néztük az aktív működő vulkánkitöréseket. Hihetetlen élmény! Ezek szervezett utak,a városban egymás hegyén hátán vannak az utazási irodák, többet is érdemes megkérdezni, mert eltérőek az árak és velük kell leszervezni. Kabátot, sapkát, kesztyűt, túrabotot adnak, illetve a túra napján 3x-i étkezés+kakaózgatás fent a vulkán oldalában.

Ezután Hondurasba, ezen belül is Utilára vezetett az utunk kimondottan búvárkodás céljából. 3 hét volt összesen az ottani tartózkodásunk, elvégeztük a haladó búvártanfolyamot és a fotózásnak köszönhetően ingyen búvárkodásokat is kaptunk. Hondurasból a sziget egy órás komppal közelíthető meg. Ha valakit érdekelne esetleg 1000$ volt kettőnknek megcsinálni, ebben az árban volt szállás is, a felszerelések használata, napi két búvárkodás és az előtte lévő szabad vizi búvár oktatás. Angolul történt az oktatás illetve a vizsga is.
Amint meglett a vizsgánk és áztunk már eleget nem is tétováztunk tovább, máris Kolumbiába vezetett az utunk, első körben az Amazonasba látogattunk el egy csodás hétre, egész pontosan Puerto Narinoba. Volt egy saját helyi vezetőnk, akit felbéreltünk egy hétre, hogy minden nap új helyeket mutasson meg nekünk.
Csónakkal bejártunk a perui oldalt, ahol egy kisebb elszigetelten élő közösség mindennapjaiba nyerhettünk betekintést, voltunk madár-és lajhárlesen, láttunk rózsaszín folyami delfineket amelyikekkel úsztunk is, piranhákra horgásztunk, éjszakai túráztunk és megannyi dolgot tudtunk az egy hétbe belepréselni. Minden nap kint ettünk az utcán, 4 után elkezdenek kivonulni a helyiek a grilljeikkel, az aznap fogott friss fogással és fillérekért árulták! Vétek lett volna főzni főleg ha tudsz piranhát, kaimánt és hasonló nyamiságokat enni!

Az utolsó három éjszakánkat egy majomrezervátumban töltöttünk, ahol a makik között szabadon mozoghattunk, etethettük őket, nagyon különleges élmény. De ezen kívül is megannyi állat volt ott, 2 arapapagáj, egy bagoly, kutyák, cicák. Közbe a helyiekkel összebarátkoztunk és ajánlották a helyi érdekességeket, pl. az egyik egy növény, amelyik kékre festi a börünk, jó a szúnyogok ellen és csak 5-7 napig marad fent (a végén 1 hónap múlva jött csak le a Riói karnevál közepette). Be lett harangozva egy kizárólag ott kapható helyi csemegének számító superfood, a mojojoy, másnéven pálmazsizsik lárva. Mondván egyszer élünk próbáljuk csak ki, bár ne tettük volna.

Még aznap repültünk tovább Medellinbe, a híres Pablo Escobar szülővárosába. Hatalmas város rengeteg lemezházzal, ahol a drogbáró is tevékenykedett. Ellátogattunk mi is ebbe nyomornegyedbe;a városból egy úgynevezett légi kocsi visz fel a tetejére az egész negyednek, ahonnan belátni a várost. A másik felére pedig a túravezetők buszokkal visznek (bár mi sétáltunk).
Szürreális az egész, illetve az, hogy milyen életminőségben élnek ott az emberek. Majd következett a helyi piac, ahol kerestük a még fel nem fedezett/ki nem próbált gyümölcsöket. Nagyon változatosak, sosem lehet a végére érni.
Alkudozás ugyanúgy mindenhol! Pénznemük a kolumbiai peso, közlekedés tekintetében fejlett, minden elérhető és viszonylag pontosak. Pár nap után még átlátogattunk Bogotába, csak ugyanolyan nagyváros, mint a többi, egy részét körbejártuk, de nem tudnék semmi említésre méltót kiemelni.

Onnan Brazília, Rio de Janeiro és a világ legnagyobb karneválja volt a cél. Akkora bulit még sehol a világon nem éltünk át. 10 napig tart, ebből 5 nap, amikor felvonulnak jelmezekben a Sambodrome-ban és egy show-t csinálnak. Ezen kívül mindig voltak utcafesztiválok, érdekes hangulata van az egésznek, nagyon drága alapvetően, bejutni a show-ra 1 napra helytől függően 80-300$ között mozog, de itt is lehet okoskodni helyben, mi például a rokonok és helyiek közé jutottunk be pont a zsürivel szemben, a legjobb helyet fogtuk ki! Reggel 10-tól este 8-ig az utcai karnevál és este 8-tól reggel 7-ig pedig a Sambadrome-ban a hivatalos maskarás karnevál.

A Copacabana nagy csalódás volt, büdös és koszos volt a víz, nem erre számítottunk, de ha már ott voltunk legalább ezt is megnéztük, viszont a riói krisztus szobor elképesztően festett és egy nagyon jó kis túra, ha valaki nem kocsival megy fel.
Drága város, de az emberek mentalitása csodálatos, barátságosak és segítőkészek. A helyi fizetőeszköz a brazil real, de sok helyen USA dollárt is elfogadnak. Veszélyes városok között tartják számon, rengeteg a rablás fényes nappal is, nagyon kell figyelni, illetve nem ajánlatos sok pénzt/ látványosan drága dolgokat magunknál tartani. Hosszú hónapok után az első olyan hely, ahol nem kellett alkudoznunk.
Külön kiemelném, hogy itt kezdtünk el couch surfing-ni, ami annyit jelent, hogy az erre megadott applikáción keresztül ingyenes szállást kaptunk beszélgetésért, történetmesélésért, jó társaságért cserébe. Hihetetlen, de működik! Szuper kedves embereket ismertünk meg az app által, volt aki helyi finomságokat csinált nekünk, elvitt minket túrázni. Ezt a lehetőséget a továbbiakban is fenn tartottuk, ezáltal rengeteg pénzt tudtunk megspórolni és mindig helyiek között mozogtunk.
3 hét alatt szerintem kimaxoltunk mindent, amit lehetett, ismét tovább álltunk. A repjegy árak nagy magasak dél-Amerikán belül, 2 főre lett volna 1200$, ha közvetlenül Peruba repülünk, ezért mindenképpen valami mást megoldást kellett találnunk. Hosszú keresgélés után találtunk egy járatot, ami Chilébe (Santiago) ment első körben,onnan át kellett szállnunk a belföldi járatra és Aricába vettük az irányt. Chilében konkrétan csak az átszállások ideje alatt tartózkodtunk. Mindenki figyeljen rá, hogyha Chillébe belép kötelezően lennie kell érvényes baleseti biztosításnak, anélkül nem engednek be. Az aktuális szabályozásról érdemes a saját konzuli oldalukon tájékozódni.
Aricából busszal mentünk a perui határhoz, ahol gyalogosan léptünk be az országba és indultunk is tovább a legelső megállónkhoz Arequipába. Peru 3. legnagyobb városa, a központban a legtöbb épület vulkanikus eredetű kövekből épült, ami szintén a kulturális világörökség része a 2000- es évek óta.
A városból tökéletesen megközelíthető szervezett túrával a Colca Canyon, itt is érdemes több ügynökséget megkérdezni, mert az àrak nagyon eltérőek és valójában egyik sem nyújt többet, mint a másik. Egy napos túráról beszélünk, ahova busszal viszik a turistákat. Amerika 2. legmélyebb canyonja, 3400 m a legmélyebb pontja, ez a hely ad otthont továbbá a híres Andoki keselyűnek, ami külön látványosság. Nekünk volt szerencsénk egész közelről látni őket, de nem mindenki ilyes szerencsés. Arra készülni kell, hogy a buszút alatt 5100 m tengerszint feletti magasságot fog érinteni az ember, ami nagyon megviselheti a szervezetet, vicc nélkül érdemes kokalevélből készült teát bekészíteni, mert sokat tud segíteni hála az értágító hatásának. Ennél a pontnál megnyugtatok mindenkit, nem hallucinogén! (: Bárhol lehet venni, hisz nem illegális.
Éjszakai járattal mentünk Cuscoba, ahol a legtöbb időt töltöttük el a perui tartózkodásunk alatt. Azt hozzáteszem, hogy olyan vendéglátónál voltunk, akinek bedolgoztunk a fotóinkkal/videóinkkal, viszont az is tény, hogy a közelben nagyon sok látnivaló is van.
Pisacba érdemes ellátogatni, egy igazi történelmi vàros, ahol nagyon sok romhelyet lehet megnézni és mi ki tudtuk próbálni, hogy milyen egy ezüst gyűrűt készíteni kézzel, amit a végén haza is vihettünk magunkkal.
Innen mentünk egy egynapos túrával a Rainbow Mountainhez, ami az egész egy év alatt az egyik legcsodálatosabb helyek közé sorolható a maga 5200 m-es tengerszint feletti magasságával. Életünk legnehezebb túrája is volt egyben, fizikálisan nagyon megterhelő, ezért nem mindenki ajánlanám.

Annyit pár szóban a helyről, hogy pár éve “fedezték” fel ezt a csodát, amikor elkezdett olvadni, eddig gleccser fedte. Az ásványi kőzet teszi ilyen pompázóvá, áprilistól szeptemberig a legideálisabb menni. Meleg öltözék, kokalevél kötelező!
Voltunk kakaófarmon, kávéültetvényen, ahol a saját kávénkat készítettük el hagyományos módon egészen a szüreteléstől a pörkölésig egy nagyon kedves helyi családnál! Ahonnan egyből egy kakaó farmra mentünk át és mindent megtudtunk a fehér és fekete kakaóbabokról is (nem fehér csoki készül a fehér kakaóbabból), megannyi kakaót kóstoltunk és ittunk kakaó pálinkát! Nem utolsó sorban a Machu Picchuhoz szintén innen indultunk el.

Érdemes nagyon előre gondolkozni a jegyvételt illetően, hónapokkal előre, mert nagyon drága látványosság! Nem hiába, szavakkal képtelenség leírni a helyet! Vonattal, illetve a kalandorok sétálva is eljuthatnak a kis falucskába, ahonnan megközelíthető. A vonatút kb. 80€/fő, maga a belépő 150€ vezetővel. A szállás és kaja is horror, szóval per fő 500€-val lazán számolni kell sajnos.Miután Cuzcoból, amit lehetett körbejártunk elindultunk Nazca-ba, azok a híres vonalak, amit felső nézetből érdemes látni, mi sajnos ezt kihagytuk, mert 80$ egy ilyen repülőgépút fejenként, de van a közelben egy magas kilátó, ahonnan szintén belátni egy kis részét.
Ellàtogattunk egy helyi temetőbe, amiről nem is sokan tudnak, mint utólag kiderült. Chaucilla Cemetery, ahol nyitott sírhelyeket lehet megtekinteni. Kb. i.sz. 200-tól az 1000-es év körülig készítették és az ott található múmiák rendkívül jó állapotban vannak. A hely taxival közelíthető meg, a sivatagban található.
Ica a következő állomás, ahova kifejezetten Huachachina miatt mentünk, egy végeláthatatlan sivatag, ahol egy oázis is található és szerintünk a legjobb a naplementekor homokdeszkázni, buggy-val bejárni a sivatag egy részét, de egy egész napot is érdemes rászánni.
Paracas szintén jól megközelíthető innen, itt található egy hatalmas nemzeti park, illetve a világ egy legszebb vörös-homokos tengerpartja. Sajnos a rossz időre való tekintettel csak a nemzeti parkot tudtuk körbejárni.
Végül Limába vettünk az irányt, ahonnan már repültünk vissza Európába. Itt is couchsurfinggel voltunk és segtettek felfedezni a várost és megmutatták Lima legnevezetesebb helyeit.
Peru fizető eszköze a perui sol, az emberek csakúgy, mint mindenhol latin-Amerikában szuper kedvesek! Érdemes nyitottnak lenni, mert nagy segítségére tudnak lenni az embernek.

Egy rövid összegzés: 335 nap,  47.600 megtett km (hajó, repülő, busz), összköltség: egyikünk fél éves fizetése, ebből a repülőjegyekre költött pénz kitette az utazás felét. Hozzáteszem az árak nagyon sok mindentől változhatnak, nekünk ebben volt -2020€ lekésett járat miatt+Covid miatti oltás/tesztek.
Az igényeink is mások, mi alacsony költségvetésből akartuk lehozni, emellett volt bevételünk is a munkáink által. Végezetül mindenkinek annyit mondanék, hogy olyan gyönyörű a világunk, annyi a látnivaló, ne félj elindulni, mert az időnk véges ebben az életben!

YouTuben dokumentáltuk az utazás nagyrészét és ezek adják legjobban át az élményeket:
https://youtube.com/@kisvex

Instagramon pedig a fotók érhetőek el:
https://www.instagram.com/bbogi1987/
https://www.instagram.com/kisvex/