Interjú egy stewardessel, a munka előnyeiről, hátrányairól. Hogyan néz ki egy munkanapja? Mivel udvarolnak az utasok? Mi történik 10.000 méter magasan?

Mennyit repültél már stewardessként?

Körülbelül négy és fél éve dolgozom a szakmában. Átlagban heti 10 járatom van, de sűrűn teljesítünk naponta akár négyet is, olyankor heti 20-22 is összejön. Van nap, amikor csak 5 órát, de olyan is, amikor 14-et kell talpon lennünk. Mivel közeli célállomásokra megyünk, így mindig oda-vissza repülünk. Pontos számot nem tudok, de az biztos, hogy már legalább kétezerszer repültem.

Miért választottad ezt a szakmát?

Külföldre akartam költözni. És mert melyik lány nem akar az életében legalább egy napra ebbe az egyenruhába bújni? 🙂

Mennyire megterhelő a szervezetednek a sok repülés?

Egy blogon olvastam, hogy le-és felszállás nagyjából olyan megterhelő a testnek, mint 8 órányi munka a Földön. Ahogy említettem, van, hogy 4 le-és felszállásom is van egyetlen nap alatt. A műszak végére fáj a lábunk, elfáradunk, és legfőképp elegünk lesz az utasokból! 🙂 A levegő páratartalma is sokkal alacsonyabb fent, ezért máshogy ízlenek az ételek, italok. A bőrünk nagyon kiszárad, ezért kapunk a cégtől minden nap egy üveg vizet „ajándékba“, hogy hidratálódjunk egy kicsit.

A stewik az esetek túlnyomó többségében csinos lányok. Mivel fapados járaton dolgozol, így a frissítőkért, szendvicsért fizetni kell. Volt már, hogy irreálisan magas borravalót kaptál?

Előfordul… Egyszer egy orosz hapsi úgy vélte, hogy megvásárol mindent, ami csak a repcsin van. A végén 50 euró borravalót adott nekem, amit természetesen elosztottam a kollégáimmal. Még az óráját is nekem akarta adni, miután a gépen vett egy másikat. Sok pénze volt úgy tűnik. 🙂
Amúgy nem nagyon szokás a repülőn borravalót adni.

Sűrűn előfordul, hogy a férfiak flörtölnek, bepróbálkoznak nálad?

Majdnem minden nap. Csak a magam nevében tudok beszélni, de nagyon gyakori, hogy a pasik végig szemezni próbálnak. Van olyan is, aki elkéri a számom (tilos megadni). Van amikor nem kérik, hanem ők adnak telefonszámot, de már többen megkerestek facebookon is. A legutóbbi pont ma volt. Aki nem mer kezdeményezni, az inkább a cégnek ír üzenetet, hogy megtudja az elérhetőségem. Már ajándékot is kaptam.

Mi volt az?

Mivel a névtáblámon, ami a ruhámra van tűzve, a vezetéknevem csak rövidítve szerepel, és nem voltam hajlandó megmondani a teljes nevem, ezért ezt a betűt kaptam legközelebb ajándékba kulcstartóként az utastól. Kaptam már sálat, órát is. De nem csak pasiktól, női utasok is adnak néha dolgokat. Kislányok például szívesen rajzolnak nekem valamit. Múltkor három csaj írt egy kis levelet, amibe leírták, hogy én vagyok a legszeretetreméltóbb stewi akit valaha láttak. Volt olyan pasi, aki hányós zacsiból tépett ki egy szívecske alakot, és arra írta rá, hogy “Your eyes brought me to 7th heaven.” Tiszta romantika!

Volt olyan próbálkozás, ami célba ért?

Volt 🙂 Az egyikkel együtt is laktam öt hónapot, a másikkal három hónapot voltam csak együtt. De cégen belül is sok kapcsolat szokott alakulni. Egy olyan légitársaságnál, ahol folyamatosan együtt dolgozik néhány kolléga, ott elkerülhetetlen az ilyen. Azonban nem csak a gépen kerülünk kapcsolatba munkatársakkal, hanem a földön is vannak, akikkel sűrűn találkozunk. A ramp agentek között is vannak jó fogások!:)) Rengeteg sztori van a reptéren, de szerintem kevesebb, mint a negyedéről ha tudok.. Az biztos, hogy a pilótafülkében is történt már ez-az légiutaskísérők és a pilóták között, amíg az egyik pilóta “kiment a mosdóba”. Mikor kiderült, rögtön kirúgták a stewit.
Ja, együtt voltam másfél évig egy másodpilótával is!

Jöjjön egy picit komolyabb téma. Hogyan hatottak rátok a repülőgép szerencsétlenségek?

Olyankor mindenki arról beszél napokig, a reggeli megbeszéléseken is ez a téma. Nagyon kíváncsiak vagyunk, ki hibázott, mi miatt történhetett meg, és persze belegondolunk, hogy ez velünk is megtörténhetett volna… Aztán b*sszameg nálunk is megtörténik. Sokan nem jöttek be dolgozni, mert féltek. Pszichológushoz jártak, rengeteg következménye volt.

Volt aki emiatt hagyta félbe a karrierjét?

Igen, többen is. Volt olyan, aki hosszú hónapok terápiája után tért csak vissza.

Te hogyan élted meg?

Zokogtam. Csak az érdekelt, hogy mi történt pontosan és hogy ismertem-e őket.

Megfordult benned is, hogy otthagyd az egészet?

Talán egy másodpercre igen, de akkor azzal nyugtattam magam, hogy az autóút a reptérre veszélyesebb, mint az egész munkanapom a levegőben. A mai napig nincs nyugtunk a lezuhanás miatt, még a pékségben is odaszólnak valamit.

Kerültél már vészhelyzetbe?

Szerencsére a legnagyobb vészhelyzet az volt, amikor a volt pasim megláttam az utasok között.

Mi tetszik leginkább a munkában?

A kilátás minden alkalommal kárpótol a reggeli nyűgökért. Jól érzem magam a csinos egyenruhában, és nem utolsó sorban olcsón jutok el a világ bármely pontjára!