Egy hetet töltöttem végül Ko Lantán. Nagyon jól éreztem magam, de egyszer mindennek vége lesz, lassan lejár a thaiföldi pecsétem, így nem sokára nem csak a szigetet, de az országot is el kell hagyjam.

Utolsó két éjszakámat Krabi városban töltöm, de az aznapi transzfert Ko Lantáról úgy foglaltam le egy a hostelben megismert lengyel lánnyal, hogy délelőtt még tudjunk egyet strandolni Lantán. Nehéz elhagyni ezt a szigetet, mert nagyon megtetszett a hangulata és nagyon jó fej embereket ismerhettem meg az itt eltöltött idő alatt. A hostel személyzete is tökéletes volt, ennél jobb már nem is lehetett volna. A hostel menedzser nő mindig azt leste, hogy miben tud nekünk segíteni. Amikor képeslapot szerettem volna feladni és érdeklődtem, hogy hol van a posta, azt mondta, hogy majd ő föladja és egyből robogóra ült és elment a postára. Amikor egyik lány érdeklődött, hogy hol lehet venni papaya salátát, akkor végül elvitte őt a piacra a robogóján. A takarító ladyboy reggeli banános palacsintája pedig világbajnok volt.

Paulinának, a már említett lengyek lánynak is érdekes története van. Lejárt a munkaszerződése Lengyelországban és utána úgy döntött, hogy akkor egy kicsit utazgat. Hawaii volt az álma, ahol pár hónapot maradt. Hawaiion rájött, hogy onnan tök olcsón el lehet repülni Ausztráliába, ahol végül szerelembe esett. Vízum problémák miatt most haza kell mennie és újra össze kell gyűjteni egy kis összeget, hogy megint a barátjával lehessen.

Még közösen megvacsoráztunk Krabi piacán, majd elbúcsúztam tőle is, mivel mindketten más hostelben foglaltunk szállást.