Egy (hosszú) utazás alatt vannak olyan napok, amikor igazából semmi különleges nem történik és persze vannak olyanok is, melyek feledhetetlen emlékekkel gazdagítanak. A mai napom az utóbbi kategóriába esett. Ennél jobban nem is indulhatott volna az új évem.

Tegnap kimaradt a Penang Hill, mert túl hosszú volt a sor, mára meg igazából csak a botanikus kert megtekintését terveztem. Penang közlekedése eléggé kaotikus, hiába van valami csak 10-15 km-re Georgetown-tól, akkor is legalább egy óra, míg kiér a busz. Kb. Máltához tudnám hasonlítani.

Mivel 10-kor keltem, ezért úgy gondoltam, hogy ebbe a napba már nem sok minden fér bele, hiszen még 1 óra, míg elkészülök és kiérek a buszhoz, majd egy másik óra, míg oda is érek a botanikus kertbe. Tévedtem.

A botanikus kert – ami szintén gyönyörű – körbesétálása után tudatosult bennem, miután ránéztem a térképre a telefonomon, hogy innen már csak 4,5-5 km-re van a Penang Hill, ahova végig aszfaltozott út vezet. Tökéletes. 5 km az semmi, legyaloglom max. 1 óra alatt – gondoltam akkor.

Az út végig, szinte teljes hosszában 30 %-os emelkedő, úgyhogy 1 óra alatt persze nem sikerült teljesíteni. A kilátás viszont minden izzadság cseppet megért. Csodálatos. Eszméletlen. Szavakkal nehezen leírható látványban volt részem.

Aki kikerülné a tömeget, az sétáljon el az A, B, C és D kilátóponthoz is, ahonnan szintén káprázatos a kilátás. Idáig úgy voltam Penanggal, hogy hmm elmegy, de most azt mondom, hogy ez igen! Ez egy király hely!