Koppenhága Bangkok útvonalon egy svéd újságíró ült mellettem. Nagyon beszédes volt, könnyen tudtunk kicsit mélyebb témákba is belekezdeni a szokványos honnan jöttél és hova mész kérdéseken kívül. Mondtam neki, hogy én egy fél éves utazásra indulok, róla pedig kiderült, hogy már bejárta a fél világot. Arról is beszélgettünk, hogy hogyan néz ki egy hosszabb szünet az önéletrajzban. A férfi elmondta, hogy amikor fiatal volt, őt nem igazán érdekelte a karrier, csak az, hogy azzal foglalkozzon, amit szeret. Horgászni nagyon szeretett, úgyhogy kitalálta, hogy csónakkal fog lazacot halászni Malmö környékén. Végül 5 évig csinálta ezt a munkát, de nemcsak halászott, hanem a piacon értékesített is, amiből rengeteget tanult. Később elkezdte az orvosit, de rájött, hogy nem neki való ez a szakma, majd az újságírásnál kötött ki, amivel azóta is foglalkozik. Már nyugdíjas, de még mindig ír. Hogy hogy fog kinézni fél év lyuk az önéletrajzban? Szerinte nem a kimaradás a lényeg, hanem, az, hogy a kimaradás alatt mivel gazdagodunk.

Olvass tovább: 2. nap: A bangkoki pára