Az ezzel a cikkel induló Nomádmajom rovatunkban a digitális nomád életvitelt szeretnénk körbejárni és bemutatni nektek. Elsőként Majsai Richárd, a “2018-as év szabaduszója” válaszolt a kérdéseinkre. Faggatuk arról, hogy mennyit utazik, mi a kedvenc helye és hogyan képes ott a munkára fókuszálni, de elárulta nekünk azt is, mit csinálna, ha összedőlne az internet, és tippeket is adott azoknak, akik most szeretnének belekóstolni ebbe az életformába.

Hogyan kezdődött nálad a digitális nomádság, vagyis a helyfüggetlen életmód és vállalkozás?

Korábbi munkáim között dolgoztam a KAPTÁR Közösségi Irodában, ez volt az, ami elindított a helyfüggetlen vállalkozások útján. Közgazdaságtant tanultam, és az az igazság, hogy már egyetemi éveim elején biztos voltam benne: vállalkozást szeretnék építeni. Először különféle termékekben gondolkodtam, aztán fordultam a szolgáltatások felé. Diplomamunkámat ebben a témakörben írtam, kívül-belül körbejártam a helyfüggetlen életmód előnyeit-hátrányait, rengeteg embert megismertem, akiknek érdekes és izgalmas életformája új impulzusokat adott, ezért döntöttem úgy, hogy saját szolgáltatásokkal fogom más cégek és emberek életét segíteni.

Hogyan jött az első igazi projekt?

„Vállalkozói” karrieremet egy iskolai, barátokkal közös céggel indítottam, így első projektjeimet onnan szereztem különféle ismerősökön keresztül, majd ezeket vittem tovább. Később ezt a szövetkezeti formájú céget megszüntettük, és az egyetem után már egyéni vállalkozóként folytattam tevékenységemet. Úgy fogalmaznék, leginkább „szájról-szájra” terjedő reklám útján szereztem új ügyfeleimet.
Az egyik kedvenc kezdő projektem például egy Boutiq Barral való együttműködés volt, ahol egy olyan üzlet tulajdonosával dolgozhattam együtt, amit a világon akkor az öt legjobb bár közé választottak. Nagyon sokat tanultam tőle, és beleláthattam a bár- és vendéglátó kultúra mindennapjaiba.

Mivel foglalkozol, mivel keresed a mindennapi kenyérre és utazásra valót?

Leginkább social mediával foglalkozom. Eredetileg az online marketing minden létező ágában dolgoztam, aztán legfőbb irányom a Facebook és Instagram oldalak kezelése, az ehhez tartozó grafikák, szövegek, hirdetések elkészítése lett.
Ezek mellett különböző rendezvényeket szervezek a hazai freelancer és digitális nomád közösség fejlesztése és edukálása céljából, valamint a Freelancerblog.hu-ra írok témába vágó cikkeket. Legújabb kezdeményezésem a Mentor Tribe névre keresztelt, fiatal vállalkozókat segítő közösség, amelynek keretében minél több fiatalt ösztönözni próbálunk vállalkozás indítására, készségeik fejlesztésére és a megfelelő gazdasági formák megtalálására mindehhez. Ebben számos kortársam, Y generációs vállalkozó van segítségemre, akikkel együtt dolgozunk, és megosztjuk tapasztalatainkat. A tavalyi év végén könyv formájában jelent meg a 12 legérdekesebb életút Az Y Modell címmel. Mindezekről itt találni bővebb információkat.
Decemberben megnyertem a „2018-as év szabadúszója” címet, amelyre őszintén büszke vagyok. Ennek következtében tulajdonrészt kaptam egy startupban, így feltehetően ilyen irányokba is visz tovább a jövő.

Van egy bázisod, egy biztos pont, ahová mindig visszatérsz? Általában mennyi időt vagy távol?

Nekem Budapest a bázisom. Itt lakom, de változó, hogy egy éven belül mennyit tartózkodom itthon. Körülbelül fél évet azért általában itthon vagyok. Szeretem Budapestet. A nagy utazásban néha jó megpihenni a megszokott környezetben és feldolgozni azt a rengeteg élményt, ami útközben történik az emberrel.
Az utazásaim nem rendszer szerint történnek, inkább a külföldi megbízásaimat, projektjeimet vagy az általam vágyott érdekesebb rendezvényeken való részvételt nyújtom el, és kötöm össze úgy, hogy hosszabb ideig úton tudok lenni.

Átlagosan mennyit dolgozol egy „munkanapodon”, és hány munkanapod van egy héten?

Én magamat eléggé munkamániásnak tartom, de mivel az elmúlt évben egy nagyon jó csapatot volt szerencsém összekovácsolni, akik segítségemre vannak, mostanában már 4-6 órát elegendő dolgoznom egy nap.  Ez természetesen változhat, időszaktól és a megrendelések mennyiségétől függ, és gyakran előfordul, hogy hétvégeken is dolgozom, de mivel ez az életem, ezért nagy élvezettel csinálom.

Mik voltak számodra a digitális nomáddá válásod legfontosabb lépései?

Szépen lassan éreztem rá a digitális nomád életformára, persze megtapasztaltam előnyeit és hátrányait egyaránt. Az elején úgy gondoltam, ez arról szól, hogy a végtelenségig utazunk. Ma már másként látom, és élvezem a lehetőségét annak, hogy utazhatok, de emellett biztosan tudom, hogy nem akarok egyszerre 2-3 hónapnál többet utazással tölteni, mert hazatérni is szeretek, és kedvelem az itthon töltött időt. Valahogy úgy tekintek az útjaimra, mint egyfajta energiaszállításra: az utazás alatt megannyi ötletem támad, feltöltődöm energiával, amikor pedig hazajövök, ezt kiadom magamból, átadom a környezetemnek, és ez őket is feltölti.
Fontos és meghatározó élményem volt évekkel ezelőtt első hajóutam a Nomad Cruise fedélzetén, amelyre Backpacker Bori ajánlása alapján váltottam jegyet. Itt olyan emberekkel találkoztam, akik nagyban hozzájárultak fejlődésemhez, és mind utazó, mind üzleti szemléletem lényegében kifinomultabbá vált.

Hogyan vagy képes a feladataidra fókuszálni és tartani a határidőket, amikor ott vagy egy távoli, izgalmas, felfedezni való helyen?

Gyakran érzem azt, hogy nekem valahogy útközben egyszerűbb. Ez talán amiatt van, hogy látod azt a sok mindent magad körül, ami felfedezésre vár, és akkor jobban tartod magad egy fix periódusú időhöz.

Például 10-től 4-ig dolgozol, utána viszont vár rád a felfedezés, ami mintegy a munkád jutalma. Ez igencsak motivál.

Míg itthon maximum egy kávét tudok csinálni „rövid munkaszünet” gyanánt, addig utazásaim idején jellemzően olyan helyeken vagyok, ahol általában jó az idő, és pl. 200 méteres körzetben van egy tengerpart vagy medence, ahol ugyanezt a tízperces szünetet két hossz úszással is eltölthetem.

De persze itthon is kell a fókusz. Ezt én leginkább közösségi iroda használatával oldom meg, ami működéséből adódóan ösztönzi az embert, hogy az irodaidő alatt végezze el feladatait a lehető leghatékonyabban. Ezenkívül a hazai digitális nomád közösség tagjaival is gyakran dolgozunk közösen különböző kávézókban, ami inspirál és segít adott idő alatt adott feladatra fókuszálni.

Ha holnap összedőlne az internet, és helyhez kötve, egy munkahelyre bejárva kényszerülnél dolgozni, de eldönthetnéd, hol legyen az az egy hely, hová mennél, és miért oda?

Nyilván a helyfüggetlen életmód alapvető feltétele a világháló megléte, enélkül ez az egész nem működne, ki sem alakulhatott volna. Ha azonban „összedőlne az internet” – ahogy fogalmazol 🙂 – akkor sem esnék kétségbe. Mondjuk kiállításokkal foglalkoznék, és kiállításköltöztető lennék, így könnyűszerrel tudnék utazni is. 🙂 Korábban több fotókiállításom volt Budapesten, érdekelnek a különböző vizuális művészetek. Ha viszont egyhelyben kellene lennem, akkor talán Spanyolországban szereznék egy bodegát a tengerparton, és koktélt kevernék benne… vagy kókuszvizet árulnék Brazíliában. Nehéz döntés… 🙂 Amint látod, azért biztosan kitalálnék valamit. Az élet adja a lehetőségeket, olyan nincs, hogy nem ad semmit. 🙂

…és mi hiányozna a legjobban a mostani életedből?

Az, hogy internet nélkül nehezebb lenne zenéhez hozzájutni, nagyon szeretek zenét hallgatni… meg persze a szabadság és az a rugalmasság, amit ez az életforma biztosít.

Ha visszaküldhetnél néhány rövid üzenetet a digitális nomáddá válásod előtti énednek, mivel bátorítanád magad?

Azt írnám magamnak, hogy Indulj el ezen az úton, mert ez a jövő! Meg azt is üzenném, hogy Hallgass ide: ez a Facebook-hirdetés nem is olyan egyszerű, mint elsőre gondoltad. 🙂

Milyen konkrét tanácsokat, ötleteket, tippeket, módszereket mondanál az életforma iránt érdeklődőknek?

A KATA-s rendszer Magyarországon jelenleg nagyon kedvez a szabadúszásnak, érdemes ezzel a vállalkozási formával kezdeni. A Freelancer.com vagy az Upwork oldalakon mindig lehet találni információt, sőt lehetőségeket, amelyekkel akár állandó munka mellett kipróbálhatjuk magunkat projektekben, így lépésről lépésre megtapasztalhatjuk, nekünk való-e a szabadúszás. Ha ott sikeresen szerzünk munkákat, akkor van értelme szép lassan áttenni fókuszunkat fix munkánkról a szabadúszásra, erről bővebben is írok Az Y Modell című könyvemben. 🙂 Mindenkit óvnék attól, hogy fejest ugorjon az első lehetőségbe, mert előfordulhat, hogy vakvágányra viszi. Kiderülhet, hogy mégsem neki való ez az életforma. Az ember egy bizonyos periódus alatt tudja csak megtapasztalni az efféle munkák előnyeit és hátulütőit, és hát a bevételei is hektikusan alakulhatnak. Van, aki ezt kevésbé jól tűri.

Tehát elsőre nem látott, nem várt nehézségek is felmerülhetnek. Mik lehetnek ezek?

Amennyire jól néz ki a tengerparton vagy más egzotikus helyeken dolgozni, annyira komoly elhivatottság szükséges hozzá, hogy ezen körülmények közepette is ösztönözni tudjuk magunkat, leüljünk dolgozni, és figyelemmel kövessük a munkákat. Hatalmas fókusz szükséges, hogy megtaláljuk életünkben az egyensúlyt. Ez általában véve sem egyszerű, de ennél az életformánál éppenséggel még nehezebb. Ezért nem is javaslom mindenkinek. Alapvetően úgy gondolom, vállalkozást építeni már önmagában az a dolog, ami igazán nagy szabadságot biztosíthat nekünk tevékenységeinkben, döntéseinkben és életfelfogásunkban egyaránt. Ezt az irányt javaslom mindenkinek, aki valóban ki akar törni a megszokott hétköznapokból. Most ha ezt valaki arra használja fel, hogy helyfüggetlen módon dolgozzon, csak a laptopjáról, a világ bármely pontján, az ugyanolyan boldog ember lehet az ő saját világában, mint egy másvalaki, aki mondjuk egy kis kézműves kávézót nyit, a napjait ezen az egy helyen tölti, és ennek felvirágoztatásán fáradozik minden gondolatával.
Szerintem a cél, amit nem szabad elfelejteni, hogy mind boldogabbak és szabadabbak legyünk, és ez a két fogalom mindenkinek mást jelent.
Tehát összefoglalva: használjuk a vállalkozásépítés lehetőségét, és alakítsuk ki azt, amiben élni szeretnénk. Számomra ez a legfontosabb üzenet.

Miben változtatott meg a digitális nomád lét? Mit köszönhetsz neki?

Amellett, hogy segített emelni tudatosságomon, a sok utazás felnyitotta a szemem a világ valódi problémáival kapcsolatban, és segített elcsendesedni belül, ami pedig ahhoz segített hozzá, hogy jobban halljam, mit is akarok igazán. Ennek köszönhetem, hogy mára egyre határozottabban látom céljaimat, és élem meg mindennapjaimat. Talán egy kicsit abban is segített, hogy visszavegyek korábbi nagyon durva extrovertáltságomból. Persze az is igaz, hogy e tulajdonságom nélkül meg esetleg sosem mertem volna belevágni ebbe az egészbe. 🙂 Ki tudja? Az életünk úgy kerek, ahogy van, nekünk mindössze az a dolgunk, hogy felfedezzük magunkat benne, és megtaláljuk az egyensúlyt. Ehhez néha bátrabbaknak kell lennünk, mint amit magunkról valaha is feltételeztünk volna, de általában megéri belevágni!