124-134. nap 4.rész: Itt mindenki ismer mindenkit
Az egyik nap a hostomék barátjaihoz mentünk a Bruny-szigeten belül, amikor felvettünk egy fiatal stoppos srácot. Kiderült róla, hogy gyorshajtás miatt elveszítette a jogsiját, úgyhogy most a “kiváló” helyi tömegközlekedésre kell hagyatkoznia. Idáig is tudtam, hogy nem nagy ez a sziget, de arra nem gondoltam, hogy így összeérnek itt a szálak.
A srác valószínűleg ekkor se volt szomjas, hiszen olyan későn indult el az utolsó komphoz, hogy a hostom szerint már esélye nem volt arra, hogy elérje. Ő viszont ragaszkodott hozzá, hogy tegyük ki az egyik útkereszteződésnél, ahonnan egyébként még egy fuvarra szüksége volt a kikötőhöz.
A következő nap szabadnapot kaptam, úgyhogy bicóval indultam el felfedezni a szigetet. Reggel a bolt előtt összefutottam az előző nap felvett stoppos sráccal. Elárulta, hogy valóban nem sikerült elérnie az utolsó kompot, úgyhogy vissza kellett stoppolnia a testvéréhez, aki itt dolgozik a szigeten. Pont vele volt ekkor is, de amíg a bátyja autót mosott, addig mi dumáltunk egy kicsit.
A hostoméknak van egy másik lakása is a part mentén, amit airbnb-n adnak ki. Egy másik nap az ottani szomszédjuknál épp buli készülődött, de mindenki lemondta, úgyhogy a srác a haverjai helyett meghívta a szomszédot, azaz a hostomékat. Miután lementünk, akkor derült ki, hogy a nemrég megismert stoppos srác bátyjánál vagyunk. Egyébként az egész Bruny-szigeten 600 ember lakik, míg a Magyarországnál nem sokkal kisebb területű Tasmaniában mindössze 515.000 ember él.
A munka tekintetében a napjaim változatosak voltak, mindig különböző feladatokat kaptam: almát szedtem, szárított almát készítettem, szalmát vágtam, fokhagymát tisztítottam, gazoltam, ástam, de még asztalos szerszámokat is használtam és pingvin alakú vágódeszka formát is vághattam. A lenti képeken a különálló faház szállásom látható, amit a munkáért cserében használhattam. Ezen felül napi 3 étkezést is biztosítottak, az első nap vacsorára wallaby kenguruból készült pörkölttel kínáltak, amit csak az után árultak el, hogy megettem. Apropó, a Bruny-sziget különlegessége a fehér színű wallaby, melyről szintén csatoltam egy képet a galériába.