Lisa az első találkozásunkkor ujjongva mondta, hogy az utcájában van egy templom, ahol magyarul és angolul is tartanak misét. Mivel épp húsvét volt, ezért azt javasolta, hogy vasárnap menjünk el templomba együtt, majd ebédeljünk nála, utána pedig sétáljunk egyet Brighton városrészben, ahol a színes házak vannak.

Lisához tartva az airbnb szállásomról Werribee-ből, Melbourne központi vasútállomásán meghallottam pár magyarul beszélő nénit. Gondoltam biztos ők is a templomba mennek, úgyhogy odaléptem hozzájuk és leszólítottam őket. Mindegyikőjük ‘56 után érkezett Ausztráliába; az egyiknek azért kellett elhagynia Magyarországot, mivel felvonult a tüntetőkkel. Az akkori magyar emigrációnak más okai voltak, mint napjainkban, hiszen az emberek elsősorban nem a magasabb fizetések vagy a jobb megélhetés, hanem az ország helyzete miatt indultak el külföldre. Manapság ha valaki máshol szeretne szerencsét próbálni, akkor szabadon dönthet arról, hogy merre menne, viszont akkoriban csak oda lehetett menni, ahova befogadták az embert. Egyikőjüknek se az volt a nagy álma, hogy Ausztráliába költözhessen, távol a családtól, amit érezni is lehetett a beszélgetésünk során.

Az egyik néni megkérdezte tőlem, hogy nekem Ausztrália vagy Magyarország tetszik jobban. A válaszom az volt, hogy szerintem mindkettő szép a maga módján, ő pedig egyből rávágta, hogy szerinte Magyarország sokkal szebb. Egy másik néni pedig azt mondta, hogy szívesen visszaköltözne, viszont sajnos nincs már otthon egy rokona sem.

A nénik elárulták azt is, hogy amikor ők érkeztek Ausztráliába, akkor még csak európaiak laktak itt. Szerintük manapság nagyon sok náció él az országban és vannak, akik nem annyira dolgosak és kihasználják az ausztrál kormány adta lehetőségeket. Ők úgy gondolják, hogy ez azért történhet meg, mivel a mostanában érkező bevándorlók már jól beszélik az angolt, így tisztában vannak a törvényekkel és a jogaikkal. Ők amikor 50 évvel ezelőtt, tízen, húszon évesen ide kerültek, akkor egyáltalán nem beszéltek angolul, viszont szorgalmasan dolgoztak a megélhetésükért. A nénik végig megőrizték magyarságukat és gyerekeiknek is megtanították a magyar nyelvet.

Véleményük szerint Ausztráliában se könnyű az élet, habár azt elismerik hogy talán egy kicsivel egyszerűbb, mint Magyarországon.

A templomban rengetegen voltak, több mint 200-an vettek részt a húsvéti misén, nemcsak idősek, hanem fiatalok is szép számmal. Érdekes volt látni, hogy milyen sok magyar él Melbourne-ben.