Míg az első helpx önkénteskedés alatt, Sydney-hez közeli Pittwater hostelben azt éreztem, hogy leginkább az ingyen munkaerőt látják bennem, addig Tasmaniában eddig teljesen más élményeket szereztem. Tényleg egy kis közösség alakult ki, együtt dolgoztunk, együtt ettünk és néha kirándulni is mentünk, továbbá olyan élethelyzeteket tapasztalhattam meg, melyeket a helpx nélkül nem élhettem volna át.

Összesen 10 napot töltöttem el az észak-tasmaniai csodás völgyben, ahol a helpx hostom, John él. Nagyon jól éreztem magam ez az időszak alatt, rengeteget tanultam az ország múltjáról, növény- és állatvilágáról, továbbá az alternatív energiaforrásokról, hiszen Johnnak eszméletlen nagy tudása van az említett témákról. Az itt tartózkodásom során megismerhettem John szomszédjait is és bepillantást kaphattam a tasmaniai vidéki életbe.

John egyik szomszédja Queensland államból származik és számomra viccesen hangzó queenslandi akcentussal beszél. Érdekes volt ezt is megtapasztalni. Hogy milyen is ez az akcentus az a lenti videóból kiderül. (A videóban nem a szomszéd hallható.)

A munka többnyire tűzifa gyűjtésből és egy patakon átívelő híd felújításából és lefestéséből állt. Szívesen maradtam volna még egy kicsit tovább, de szerettem volna jobban felfedezni Tasmania természeti látnivalóit is, így azt a tervet eszeltem ki, hogy elmegyek Launcestonba és megpróbálok utazótársakat keresni. Tasmaniában a tömegközlekedés limitált, csak a nagyobb városok között járnak buszok. A szigeten az utazás egyetlen épkézláb módja az autó, viszont egyedül erre két okból se lett volna lehetőségem; habár van jogosítványom, de nem sok vezetési tapasztalatot tudok felmutatni, így a nemzetközi jogosítványt ki se váltottam az utazás előtt. A másik ok pedig a pénz. Ha még az előző probléma nem is állna fent, akkor sem engedhetem meg magamnak, hogy egyedül béreljek ki egy autót. Hogy végül hogy sikerült megoldanom ezt a problémát, az a következő bejegyzésekből kiderül.