A mai cikkben még mindig Tasmania vadregényes nyugati részén járunk, ahol égig érő fákat és érintetlen természetet láthatunk. 

7. Lake St. Clair

Következő állomásunk a St. Clair-tó volt, amely Ausztrália legmélyebb tava. A tóban elvileg kacsacsőrű emlősök is tanyáznak, viszont mi sajnos nem láttunk egyet sem, habár leginkább szürkületben van a legnagyobb esélyünk a megfigyelésükre. A tó körül és környékén csodálatos túraútvonalakon sétálhatunk. Kár, hogy az itt terjengő illatokat nem lehet úgy begyűjteni és megörökíteni, mint a fényképeket.

8. Mt. Field Nemzeti Park

A Mt. Field Nemzeti Park számomra legérdekesebb látnivalói a hatalmas fák voltak, melyek a kaliforniai Redwoods Nemzeti Park után a világ legnagyobb és legmagasabb fái. A fák törzséhez állva igazán különleges élményben lehetett részem, szinte törpének éreztem magam, olyan nagyra nőttek.

A nemzeti parkban megcsodálhatjuk Tasmania legszebbnek választott vízesését, a Russel-vízesést és további két másik látványos vízesést is.

Az infocentrtől 13 km-re található a Dobson-tó, melyet gyalogosan és autóval is meg tudunk közelíteni. Ezen a környéken a nemzeti park egy újabb arcát ismerhetjük meg; a tó körül érezhető végtelen nyugalmat. Út közben pedig egy “szikla folyó” képződményt is láthatunk.

A parkban egy kiváló kempinget építettek ki, ahol ingyenes bbq hely, konnektorok, zuhanyzók és mosógép is rendelkezésre áll. Kempingezésnél mindig figyeljünk oda, hogy ne maradjon utánunk semmilyen ételmaradék, mivel a környéken tanyázó vadállatok előszeretettel lesik a könnyű élelemszerzési forrásokat. Ennek az a veszélye, hogy ha  az állatok hozzászoknak, hogy etetik őket, majd télen senki nem kempingezik, akkor akár pórul is járhatnak. 

9. Strathgordon

Ez az a hely, ahol szó szerint véget ér az út és leautózunk a térképről. Strathgordon is egy kiváló hely a tasmaniai “vadnyugat” felfedezésére. Sajnos nekünk már nem fért bele, mivel a Mt. Field Nemzeti Parktól még 1,5 óra autóútnyira található, ahonnan csak ugyanazon az úton tudunk visszajutni, így aki betervezné, annak érdemes az éjszakát ott tölteni.

Tasmania dél-nyugati része lakatlan, nincsenek települések a közelben, így aki erre jár mindenképp készüljön föl megfelelő mennyiségű élelmiszerrel és vízzel.

Strathgordonban nemcsak a vad vizeket és a civilizáció távolságát élvezhetjük, hanem megnézhetjük a 140 méter magas Gordon-gátat is, melyről az igen bátrak le is ereszkedhetnek.