Először a Prison Break (Szökés) című sorozat alkalmával figyeltem fel Panamára. Már akkor elhatároztam, hogy egyszer mindenképp látni szeretném a saját szememmel Közép-Amerika legdélebbi államát.

Érdemes összekötni egy másik közeli országgal, ezért a mi választásunk Panama mellett Costa Ricára esett.

Panama nagyon különleges hely, ahol a 2000-es évek végétől a gazdasági fellendülés a felhőkarcolók városává tette ország pénzügyi központját, Panamavárost. A dzsungeltől néhány kilométerre 50 darab 150 méternél magasabb épületet húztak fel, közülük is a legmagasabb a 284 méteres The Bahia Grand Panama. A növekedés üteme jelentősen lelassult, az elmúlt években több beruházás tervét söpörték le az asztalról a megvalósítás helyett.

Panamaváros

Közlekedés

Furcsa látvány a modern nagyvárosban közlekedő régi ütött-kopott színes, fekete füstöt pöfögő buszok látványa. Buszközlekedés jónak mondható, a kiterjedt hálózaton frekventáltan közlekednek a járatok, ráadásul igen olcsó is. Legtöbbször felszálláskor kell fizetni a sofőrnek.

A folyamatosan fejlődő, jelenleg 16 kilométer hosszú metrórendszert leginkább a helyiek használják, hiszen a legtöbb állomáson 1-1 menetjegyet nem lehet vásárolni. Ez a kártyás rendszer hátránya, azonban utána már csak 25 centbe kerül egy útvonal.

A városban üzemel az UBER, viszonylag sok autóval és nagyon korrekt árakon. Mi is kipróbáltuk, hiszen a forgalmasabb helyeken nehézkes parkolóhelyet találni.

A bérelt autónkat a repülőtéren vettük fel. Leggyorsabban a Pan-American Highway autópályához hasonlító szűk sávos fizetős úton juthatsz a központba. Érdemes ezt választani, hiszen a a dugók miatt rengeteg időt lehet spórolni. Az interneten sok helyen olvasni a kaotikus közlekedésről, illetve sokakat óva intenek a bérléstől. Habár viszonylag sok országban vezettünk már, nem volt semmilyen problémánk az utakon. Az biztos, hogy jobban kell figyelni, mintha egy magyarországi vidéki kisvárosban autóznál.

Szállás

Panama egy olyan ország, ahol nyugodtan megengedheted magadnak a négy-öt csillagos szállást reggelivel, tetőtéri medencés hotelben. Már 11.000 forint körüli összegért tudsz foglalni egyet éjszakánként két főre reggelivel. Mi két hotelt is kipróbáltunk, az egyik a Hampton Inn by Hilton Panama, a másik pedig a Best Western Plus Panama Zen Hotel. Utóbbit sokkal jobban szerettük. A városra panorámás konditerembe indítottuk a napot, ahol rajtunk kívül senki sem volt.

A hotel tetején lévő bár és medence igen impozáns, illetve a reggeli is sokkal bőségesebb és finomabb volt, mint a Hiltonban. Mindkét esetben az elérhető legmagasabb szinten lévő szobát szerettük volna, kérésünket a recepciósok örömmel és ingyenesen teljesítettek is. Az időeltolódás miatt már a napfelkelte előtt ébren voltunk, így a magasból láthattuk a pálmafák és a felhőkarcolók mögül feljövő napot.

Látnivalók

Első utunk a bérelt autóval a Panama Rainforest Discovery Centerbe vezetett. Néhány perccel a felhőkarcolókkal övezett város elhagyása után már minden zöld színre vált, egyből a dzsungel buja növényzete mellett halad az út Gamboa felé. Már a kocsiból lehetett látni néhány különleges madarat és pillangót. A központ bejáratáig a nagy sár és a rossz út miatt nem tudtunk elmenni, ezért félúton leparkoltunk. A séta alatt hatalmas hangyák, szorgosan turkáló dél amerikai vízidisznók, óráslepkék, bőgőmajmok és színes madarak figyelmeztettek, hogy jó helyen járunk.

A bejáratnál kétfelé lehet menni: egyenesen a 17 km hosszú ingyenes, túravezető nélküli úton, vagy a madarakhoz a kilátókba. Utóbbi körülbelül 2-3 km hosszú táv és 30 dollárba kerül fejenként. Az etetők körül rengeteg kolibri repked, azonban mi nem ezt az utat választottuk. Egyéni sétánk során rengeteg állattal találkoztunk, többek között csuklyásmajmokkal, keselyűvel, mókussal, de a legkülönlegesebb mégis csak a lajhár volt.

TIPP: Vigyél magaddal távcsövet!

Panama híres arról, hogy bárhol megpillanthatsz egy lajhárt, azonban annyira magasan vannak, hogy nagyon nehéz őket kiszúrni. Mivel első napunk volt az országban és korábban még nem láttunk a természetben ilyen állatot, fogalmunk sem volt, hogy milyen típusú fán szeret lenni, hol keressük. Így aztán különösen jó érzés volt a fa lombjának egyik ágán észrevenni csüngő kispajtit.

Panama csatorna – Miraflores Visitor Center

Minden bizonnyal a leghíresebb látnivaló, kötelező, kihagyhatatlan eleme minden panamai látogatásnak. Emberi léptékkel felfoghatatlan méretű beruházás során hosszú évtizedek kísérletezéséi után végül 1913-ban próbaüzemre késszé nyilvánították. Az első építkezések még a 80-as évek legelején kezdődtek, akkor francia zászló alatt. Legnagyobb problémát a munkásokat tizedelő trópusi betegségek okozták, 6 év alatt 20.000 áldozatot követelt elsősorban a munkások körében terjedő sárgaláz.

A csatornának köszönhetően a hajózási útvonalak jelentősen lerövidültek, a New York–San Francisco út például kevesebb mint a felére csökkent. Éppen ezért óriási összegeket, átlagosan 15 millió forintot fizetnek a társaságok egy-egy átkelésért. A mai napig a mérnöki tudomány egyik mesterműveként tekintenek a csatornára.

A helyszínen moziteremszerűen elrendezett székekből illetve a korlátok mögül néhány méteres távolságból figyelheted az átkeléseket. Érdemes végigsétálni a több emeletes múzeumként szolgáló kiállítótermeken és a jegyárhoz járó mozifilmet is megnézni. A belépő 20 dollárba került fejenként, amivel egész nap korlátlan alkalommal ki-be sétálhatsz.

Ez azért fontos, mert lehetséges, hogy látogatásod időpontjába épp egyetlen hajó sincs a közelben. Mi is így jártunk, addig is az időt a tíz perces autóútra található Albrook bevásárlóközpontban ütöttük el. Az épület megdöbbentően nagy 300.000 négyzetméteres, ami 53 focipálya méretének felel meg. Így aztán nem csoda, hogy Panama legnagyobb plázája 700 üzletnek ad otthont.

Casco Viejo

Panama történelmi városrésze, régi negyednek vagy óvárosnak is szokták nevezni. 1997 óta az UNESCO világörökség része. Gyalogosan egy-két óra alatt kényelmesen bejárható. Hangulatos színes utcácskákban kávézókat és kormányzati épületeket is találni. A házakat folyamatosan újítják fel, hogy azokból menő drága butikhoteleket építsenek.

Néhány utcával távolabb már igazi nyomornegyedbe botlottunk, romos épületekkel, utcán ülő emberekkel. Hatalmas a kontraszt száz méteren belül. Casco Viejo után a halpiac felé vettük az irányt, majd a Ciclovia Cinta Costera sétányon haladtunk. Az óceán mellett húzódó kerékpárút és járda gyönyörűen felújított, parkokkal, játszóterekkel, pálmafákkal. A sok sávos út felett hidakon lehet átkelni, ahonnan gyönyörű látvány tárulkozik a felhőkarcolók és az óceán felé.

Flamenco sziget

A szigetre vezető út gátként is funkcionál. A csatorna építése közben kibányászott kövekből és földből hozták létre. Bevásárlóközponton, sétálóutcán kívül a színes Panama felirat is itt található. A kikötőből jó fotókat készíthettek a felhőkarcolók irányába, a másik oldalról pedig egészen az Amerikák hídjáig (Bridge of the Americas) ellátni.

Metropolitan park

Panamaváros szélén található belépővel látogatható park sokszínű élővilággal.

Cerro Ancón

Cerro Ancón Panamavárosban betondzsungellel, sok sávos autóutakkal és magas épületekkel körülvett 200 méter magas dombja, ahonnan tökéletes kilátás nyílik a városra. Habár viszonylag kis területről van szó közel a forgalomhoz, élnek itt lajhárok, tukánok, agutik, mérgeskígyók és mérgező bőrű békák is.

Hard Rock Rooftop Bar Panama

Tengerpart

Nekünk sajnos nem maradt időnk tengerpartokat látogatni. Ha Panamában szeretnél fürdeni akkor két helyet emelnék ki: Bocas del Toro és San Blas Island.

Bocas del Toro közvetlenül a Costa Rica-i határ mellett fekvő szigetcsoport színes víz alatti élővilággal és hippi hangulattal. A mellette lévő Red Frog beach és a Zapatilla legalább egy csoportos kirándulás alkalmával kötelező program. Menő ötcsillagos hotelek híján inkább fiatalok és hátizsákos utazók kedvelt célpontja.

San Blas Islands maga a paradicsom: kristálytiszta kék víz, fehérhomokos tengerpartok, hosszú kókuszpálmák, finom gyümölcsök várják a kalandos utazókat. A szigetcsoportot legkönnyebben Panamavárosból induló buszokkal, majd hajóval lehet megközelíteni. A szigeten Kuna indiánok mindennapjaiba is betekintést nyerhetsz, hiszen együtt élsz a családdal, ők főznek neked, majd naplemente után a tűznél együtt énekelhettek. Elektromosság ugyanis a legtöbb szigeten csak naponta néhány órára elérhető.