Kappadókia legfőbb látványosságai

Egy napba nem érdemes belesűríteni Kappadókia összes nevezetességét, habár nem egy olyan buszos túráról hallottunk, ami egy egész napos (véleményem szerint túlságosan rohanós) programot kínál a látogatók számára. A hotelben több fajta lehetőséget is ajánlottak nekünk: ATV naplemente túra a Rose Valley-ban, éjszakai lovastúra Göremében, buszos városnézés ebéddel egybekötve, és még sorolhatnám. Ezek remek ajánlatok lehetnek azok számára, akik nem rendelkeznek autóval. Mi a legkölcséghatékonyabb megoldásra törekedtünk, ezért kocsiba pattantunk, és úgy jártuk körbe ugyanazokat a látványosságokat, amiket a szervezett túrák is tartalmaznak.

Első nap délután elmentünk a Pigeon Valley-ba, ami több ezer galamb otthona. Egy kis adományért cserébe meg is etethetik őket a látogatók.

Este elrobogtunk a Love, majd a Red és Rose Valley-ba. Úgy tartják, hogy innen a legjobb nézni a naplementét. Nem is csalódtunk a látványban!

Másnap hosszú napnak néztünk elébe. Korán indultunk az Open Air Museumba, onnan pedig Kaymakli földalatti városába. Nagyon izgalmas volt felfedezni ezt a nem mindennapi helyszínt. Több száz alagút vezet a föld alatt, melyeket a hettita időkben különböző célokra alakítottak ki, mint pl. élelmiszerkamrák, istállók, pincék, sírok. Úgy vélik, akár több ezren is lakhattak itt annak idején. Egyes részeken az átjárók nagyon szűkösek és alacsonyak. Fejekre vigyázni! (Én párszor már koppantam.)

Következő állomásunk a Fairy Chimneys (Tündérkémények) voltak. Ezek a különleges természeti csodák erózió által alakultak ki. Alakjuk kéményekre hasonlítanak, így kapták a nevüket is.

Az eddigi látványosságok közel voltak Göreméhez, viszont az Ihlara Valley-hoz kb. egy órát kellett vezetnünk. A völgy összesen 14 km hosszú, ahova csak gyalogosan lehet lejutni. Sajnos nem volt időnk végigsétálni rajta, viszont pár órát barangoltunk a folyó mentén. Az út során megnéztünk pár templomot (a völgyben 105 templom található, közülük jó pár nyilvános a kirándulók számára), majd rátaláltunk egy szabadtéri étteremre. A folyó felszínén stégeket alakítottak ki, párnákkal és kis asztalokkal – itt tálalták fel az ebédünket, és persze a kötelező török tea sem maradhatott el!

Utoljára a selime-i monostorhoz mentünk, viszont túl későre járt már az idő, és a múzeum már bezárt. Sajnos így csak kívülről tudtuk megcsodálni.

A hőballonos álomrepülés

Előző nap foglaltuk a hőlégballonos túránkat a hotelünkön keresztül. Itt megemlíteném, hogy rengeteg ezzel foglalkozó cég van, és mindegyik más áron kínálja ugyanazt, vagy hasonló szolgáltatást. Ennél a pontnál mindenkinek ügyelnie kell, hiszen nem mindegy, hogy mennyi is az annyi.

Mi a Türkiye Balloons szervezetet választottuk, viszont ha interneten keresztül foglaljuk, akkor borsosabb árat elkérnek. Érdemes egy nappal hamarabb foglalni személyesen az irodában, vagy a hotelen keresztül, és bátran merni kell alkudozni. Mi négyen mentünk együtt (Hidayet édesanyja és húga is csatlakozott), így kaptunk kedvezményt, illetve arra is, hogy ők török származásúak. Nekem többe került az utazás, mert turistának számítottam. Mi egész jól jártunk, viszont hallottuk másoktól, hogy jóval többet fizettek, pedig velünk együtt repültek ugyanazzal a céggel.

A hőlégballonos csomag tartalma:

• transzfer a hoteltől és vissza
• török büféreggeli
• kb. 1 órás hőlégballonos repülés
• pezsgő és sütemény a landolás után
• névre szóló oklevél

A nagy napon már hajnali fél 4-kor kipattantunk az ágyból, hogy időben elkészüljünk. A busz 4:15-re jött értünk a hotelhez, és elvitt minket egy étterembe, ahol 45 percünk volt, hogy megreggelizzünk. Miután megkaptuk az engedélyt az indulásra (időjárástól és szélerősségtől függ, hogy a ballonok felszállhatnak-e), ismét buszra pattantunk, ami kivitt minket a hőballonok telephelyére.

Megérkezett a mi sárga kockás ballonunk is, amit a szemünk előtt állítottak fel. Izgalmas volt végignézni az előkészületeket, még sosem láttunk ilyet eddig. Röpke 10-15 perc alatt a hatalmas hőballon már készen is állt az felszállásra.

Miután bemásztunk a kosárba (húszan mehettünk egy ballonnal), a pilóta elmondta a legfontosabb tudnivalókat. Neki nincs befolyása az irányra, arra megyünk, amerre a szél sodor minket. A pilóta csak az emelkedésért és süllyedésért felelős. A repülés időtartama is a széliránytól függ, illetve attól, hol találunk biztonságos leszállóhelyet.

Mi 45 percig repültünk Kappadókia mesés tájai felett, miközben kelt fel a nap. Szavakba nem tudom önteni azt az élményt, amiben ott részünk volt. Úgy vélem, a képek magukért beszélnek!

Először a völgyekben repültünk, majd másfél km magasságba is felemelkedtünk. Miután megtaláltuk a megfelelő leszállóhelyet, a pilóta olyan ügyesen landolt, hogy pont az utánfutóra érkezett, amivel később elszállították a ballont.

A szervezőcég munkatársai már ott vártak minket a buszokkal, de még mielőtt visszavittek minket a hotelbe, kaptunk egy kis nassolnivalót, illetve pezsgővel ünnepeltük a sikeres leszállást, – pontosan úgy, mint 1783-ban Jean-François Pilâtre de Rozier a Montgolfier fivérek hőlégballonjával megtett első utazása után.

Köszönöm, hogy elolvastátok az élménybeszámolómat Kappadókiáról. Ha szeretnétek több, főként pénztárcabarát utazással kapcsolatos tippeket kapni a világ minden tájáról, látogassatok el újonnan indult honlapomra az endlessbucketlist.com címen, illetve kövessétek a My Endless Bucket List (@myendlessbucketlist) Instagram oldalát.