Svg Vector Icons : http://www.onlinewebfonts.com/icon icon-hotels Svg Vector Icons : http://www.onlinewebfonts.com/icon Svg Vector Icons : http://www.onlinewebfonts.com/icon Svg Vector Icons : http://www.onlinewebfonts.com/icon Svg Vector Icons : http://www.onlinewebfonts.com/icon

„Előfordul, hogy az utas ordít velünk” – interjú egy légiutas-kísérővel

2018. április 13. péntek, 06:37 - cerkofmajom
Interjú

Lehet-e tetoválása egy légiutas-kísérőnek? Miért ne igyunk kávét a repülőgépen? Gyakran flörtölnek-e az utasok a személyzettel? Ezekre és más, izgalmas kérdésekre is választ kapunk A. Bernadette stewardesstől, aki 7. éve dolgozik európai fapados járatokon.

Az interjúalany kérésére a munkáltató légitársaság megnevezését nem tesszük közzé.

Emlékszel arra a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy stewardess szeretnél lenni?

Igen. Évekkel ezelőtt sales-marketing asszisztensként dolgoztam egy gyógyszergyárnál. Kb. 7 éve nagy leépítések voltak a cégnél és óriási meglepetésként ért, mikor meghallottam a nevem, hogy én is menjek a nagyfőnök irodájába. Amikor kijöttem, nagyon csalódott voltam, visszaültem a gépemhez és azonnal elkezdtem az álláshirdetéseket böngészni. Ha már így alakult, szerettem volna valami egészen mást csinálni, mint előtte 10 évig. Beírtam a keresőbe az idegenforgalmat, és az első ajánlat légiutas-kísérő volt. Mivel utazni és repülni mindig is szerettem, ott, abban a pillanatban döntöttem el, hogy ezt szeretném csinálni a jövőben.

Hogy néz ki egy munkanapod?

Mivel a légitársaság, ahol dolgozom, többnyire Európán belül repül, vagy hajnalos, vagy esti műszakon vagyunk. Így előfordul, hogy nagyon korán kelek és megyek dolgozni, majd délután végzek. Ilyenkor gyakori, hogy este 8-kor már ágyban vagyok. A másik eset, hogy dél körül kelek, délután indulok dolgozni, ahonnan éjfél után érek haza. Egyik napom sem átlagos.

Lehet választani a desztinációk között vagy beosztanak a járatokra?

Beosztás alapján dolgozunk, nem nagyon szokták engedni, hogy cserélgessünk. Például ha a családom azon a vonalon repülne, és szeretnék a járaton lenni, nem lehetséges a csere. De azért volt már, hogy hoztam és vittem őket. Egy hónapra előre látjuk a beosztást, ami éppen változhat, de azért tudunk úgy tervezni, hogy akkor jöjjenek vagy menjenek a családtagok, amikor rajta vagyok a járaton.

És van arra lehetőség, hogy munka közben világot is láss?

Szó szerint munka közben nem, a 6 év 2 hónapom alatt eddig csak egyszer voltam “kint” munka közben – egy francia légiirányítós sztrájk alatt. Akkor volt annyi időnk, hogy kimentünk a városba nézelődni, de ez nem jellemző. Jelenleg külföldön, Németországban vagyok bázison, de dolgoztam 5 évig Bolognában, illetve Oslo-Rygge bázison egy hónapig, és ilyenkor mindig a környező helyeket fedezem fel, illetve elrepülök valahová a szabadnapokon. Rengeteg várost fedeztem már fel így.

Kaptok kedvezményt a légitársaságtól más járatokra?

Igen, de csak a saját légitársaságon belül, más légitársaságokéra nem. Mivel fapadosnál dolgozom, van, hogy egy-egy akció miatt olcsóbban veszek jegyet, mint a kedvezményes jegyem.

Mik azok a tulajdonságaid, képességeid, amelyeknek a legtöbb hasznát veszed a munkád során?

Nagyon fontos a tapasztalat, ami az életkorral jár és a józan paraszti ész. Utóbbit sokszor hiányolom a fiatal kollégák esetében. A gondtalan diákévek után a munka világába bekerülni amúgy is sokk. Hát még ha ezt tetézzük azzal, hogy teljesen egyedül egy idegen országba kerül, aminek esetleg a nyelvét sem beszéli! Előfordul, hogy nem eléggé diplomatikusak vagy diszkrétek, a problémamegoldó képességük még fejlesztésre szorul, és bár segítőkészek, esetleg pont nem annak segítenek, aki erre igazán rászorul. De ebbe nagyon gyorsan bele lehet ám rázódni! Magamra visszatérve egyrészről szigorú vagyok (biztonsággal kapcsolatos kérdésekben nem ismerek tréfát), másrészről anyáskodó (ezt a kollégáim és az utasok is szokták díjazni).

Mi szükséges ahhoz, hogy valakiből légiutas-kísérő legyen?

Légiutas-kísérői pozíció esetén 18 év az alsó korhatár és minimum érettségi szükséges. Emellett el kell végezni az adott légitársaság tanfolyamát, és ha megvannak a vizsgák, lehet repülni. A tréning bentlakásos, általában reggeltől estig tart. Tornaóra nincs, de úszni tudni kell. A medencés gyakorlatnál ki kell menteni valakit a vízből, de van például tűzoltás, áldozat keresése és kimentése egy füsttel teli kabinból, megtanuljuk, vészhelyzet esetén hogy kell ajtót kinyitni és csúszdát használni, és persze orvosi vizsgálatok, tesztek is vannak arról, hogy alkalmas-e az illő erre a munkára vagy sem. Kizáró ok lehet többek között az asztma, allergia, bizonyos látásbeli és pszichés betegségek is.

Mi a helyzet a magassággal?

Légitársaságtól függ, hogy mi a minimum, illetve maximum magasság, amivel embereket felvesznek.  Ennek csupán praktikus okai vannak: el kell érni bizonyos dolgokat vészhelyzet esetén, és nem lehet olyan magas valaki, hogy ne férjen el a kabinban.

Az igaz, hogy egyes légitársaságoknál az utaskísérőknél kizáró ok az anyajegy az arcon, a dohányzás vagy a szemüveg viselése?

Igen, bizonyos helyeken ez valóban így van. Egy ideig nálunk sem lehetett szemüveget viselni, csak kontaktlencsét. Tetoválás sem lehet látható helyen, ha van is, le kell takarni. Dohányos lehet a légiutas-kísérő, de munka közben értelemszerűen nem lehet rágyújtani és ki kell bírni 10, 12 vagy 14 órát is cigaretta nélkül.

Milyen szabályok vonatkoznak a nyelvtudásra? Hány nyelvet kell beszélnie egy stewardessnek?

Ezt megint csak attól függ, hogy melyik légitársaságról beszélünk. Nálunk az angol a munkanyelv, de pl. Lufthansánál német kell, az AirFrance-nál a francia az alap. És ezek mellett jól jön a további nyelvek ismerete is, de nem mindig kötelező sok nyelven beszélni. Én beszélek angolul, magyarul, olaszul, értek spanyolul (bár sohasem tanultam), franciául és németül is.

Előfordul, hogy az utas nem beszél idegen nyelvet és nem tudod megértetni magad vele?

Persze! Amikor Olaszországba kerültem, egyetlen szót nem tudtam olaszul, az olaszok pedig –főleg az idősebbek- nem nagyon beszélnek más nyelvet. Szóval nagyon gyorsan meg kellett tanulnom olaszul, mert rá voltam kényszerülve. De ettől függetlenül is előfordult, hogy nem értettem meg valakit, mert más dialektusban beszélt vagy félreértettük egymást (pl. a morbido szóról meg voltam győződve, hogy azt jelenti morbid, holott valójában puhát jelent olaszul). Ilyenkor türelmesen mosolygok, majd keresek egy kollégát, aki beszéli az adott nyelvet. Ha egyáltalán nincs közös nyelv senkivel sem, akkor kézzel-lábbal mutogatunk vagy rajzolunk, néha előkerülnek mindenfélék a táskából, pénztárcából. Tiszta activity!

Van a munkádnak árnyoldala? Kívülről azt látja az utas, hogy csinos, makulátlan külső, kedves mosoly, hidegvér jellemez titeket. De gondolom ez a munka sem “fenékig tejfel”…

Valóban, kifelé ezt kell mutatni, csak magamban, belül fortyoghatok, ha valaki megbánt vagy hülyének néz. Gondolj bele, napi 6-800 utassal is van dolgunk, mindenkinek van nyűgje, nehezebb napjai és az utasok között is akad olyan, aki szeretné kijátszani a szabályokat vagy minket, utaskísérőket. Előfordul, hogy az utassal valami rossz történik és rajtunk veri le, pl. velünk ordít.

Az utasok veletek kiabálnak?

Ó, persze! Nem egyszer előfordult már! Ha nem is mindennapos, de elég gyakran „leseggfejeznek” bennünket. De idegen utasok is gyakran összekapnak egymással, általában ülőhelyeken vagy a kalaptartón szoktak összeveszni, vagy azon, hogy valaki lassú és elállja a folyosót. És még sorolhatnám…

Megkerülhetetlen a kérdés: fel lehet-e készülni a vészhelyzetre? Milyen extrém esetekkel találkoztál a pályafutásod során?

Elméletben felkészítettek bennünket vészhelyzetekre, és vannak gyakorlatok is, amiket rendre átismétlünk. Ha tragédiáról jön hír, az mindig szomorú, szoktunk róla beszélgetni egymás közt. Nekem –lekopogom– hála az égnek nagy vészhelyzeteim nem voltak. Egy-egy egészségügyi szituáció, különböző rosszullétek (ájulás, asztmás roham) előfordultak már, de volt olyan kollégám, akinek meghalt az utasa a gépen. A tréning alatt kapunk elsősegély-képzést, de szerencsére ezt ritkán kell alkalmazni.

Azért néha előfordul egy-két különös, ám számunkra mindennapos dolog, például elütünk egy madarat, megszakítjuk a felszállást vagy leszállást. A megszakított felszállás iszonyatos fékezéssel jár, sokkal erősebb, mint a leszállás utáni és olyankor nagyon kell kapaszkodni. Az utasok ilyenkor meglepődnek, de a pánik nem jellemző.

Végül néhány sztereotípia, általános tévhit és tudnivaló a repüléssel kapcsolatban.

Miért ne igyunk kávét a fedélzeten?

Ez a dehidratáció miatt van. A repülőgépen száraz a levegő, valamint a nyomáskülönbség is kedvezőtlenül hat a szervezetünkre. A kávé, tea, kóla vagy alkohol vízhajtó hatású. A szénsavas italokat a fokozott gázképződés miatt inkább kerüljük! A fedélzeten vizet, gyógyteát vagy gyümölcsleveket javaslunk fogyasztani. A megfelelő hidratáció érdekében fél liter folyadék / levegőben töltött óra javasolt.

Miért fontos, hogy kikapcsoljuk a mobiltelefont?

Az elektromos eszközök befolyásolhatják a repülőgépek fedélzeti és repülésirányítási műszereit. Rádiójeleket sugározhatnak ki, amelyek egy hullámhosszon lehetnek a gépek kommunikációs, navigációs vagy repülésirányító rendszereivel, ezzel befolyásolhatják a járművek biztonságos üzemelését a legkritikusabb helyzetekben. Egyes légitársaságok csak repülési módban engedik a hordozható elektronikai eszközök (laptopok, okostelefonok, tabletek, zenelejátszók, stb.) használatát a repülés minden szakaszában. Más légitársaságoknál a repülés két legveszélyesebb szakaszában, fel- és leszálláskor tilos minden elektronikai eszköz használata. Érdemes a készüléket repülési üzemmódba tenni, már csak azért is, mert ha nem tesszük, a készülék állandóan wi-fi, Bluetooth, stb. csatlakozást fog keresni és gyorsan lemerül. Hívást kezdeményezni úgysem lehet, emailezni szintén nem, a többit pedig repülő üzemmódban is meg lehet oldani.

Illik-e a stewardesseknek borravalót adni?

Vannak utasok, akik nem kérik el a visszajárót, de csak úgy, a semmiért borravalót adni… Inkább vegyenek emberszámba, legyenek kedvesek velünk vagy hozzanak csokit, édességet. Utóbbinak nagyon örülünk, mert az annak a jele, hogy emberként gondolnak ránk és ezzel a gesztussal sokkal szebbé teszik a napunkat.

Létezik olyan típus az utasok között, aki időről időre visszatér és megkeseríti a munkátokat?

Hogyne! Ő az, aki azt hiszi, mindent jobban tud nálunk. Aki azt gondolja, hogy neki mindenhez joga van, és aki véletlenül sem vesz emberszámba (pl. elmegy mellettem, nem köszön vissza, nem néz rám stb.). És van, aki szolgának néz és mindent elvár, nem pedig szépen kér. Pedig az udvariasság néha csodákra (lenne) képes!

Végül egy kérdés a férfi olvasók kedvéért… Az egyenruha sok utas szívét megdobogtatja?

Érdekes, de annyira nem jellemző a flört, legalábbis nem a gépen. Sokkal többször szólítottak meg a metrón, de úton a reptérre vagy vissza, illetve a reptéren is gyakoribb a szemezés, mint fent a gépen. Persze azért van, aki flörtöl, főleg egy-két sör után. Az utasok néha megkérdezik, hogy hova valósiak vagyunk, mert milyen jól beszélünk egy-egy nyelvet. Így indult el egy beszélgetés egy idősebb, külföldi úrral, akinek mondtam, hogy magyar vagyok. Nagyon megörült neki, és mesélte, hogy régen sokat járt Magyarországra és még emlékszik egy-két szóra. El is sorolta ezeket: „Jó napot!”, „köszönöm”, mindezt nagyon szép kiejtéssel. Meg is dicsértem érte. Beszélgettünk még kicsit, majd mentem tovább a dolgomra. Valamivel később megint annak a részén jártam a kabinnak, ahol ő ült. Még pár sor elválasztott bennünket egymástól, de mikor meglátta, hogy jövök, jó hangosan odakiáltott nekem, hogy „SZERETLEK”!

Reméljük, ezek után senkinek nem lesz kétsége afelől, hogy a világ egyik legizgalmasabb munkája a légiutas-kísérőké.

A. Bernadette utazásait és légi kalandjait a mindenuttjooo.blogspot.com oldalon tudjátok nyomon követni.


Fotók: unsplash.com, mindenuttjooo.blogspot.com

Talán ez is érdekelhet