Mit tud egy Észak-Koreában élő polgár Magyarországról? Milyen az élet a világ legelzártabb országában? Ez, és még sok egyéb érdekes információ kiderül a következő interjúból!

FunForLouis youtuber a napokban Észak Koreáról posztolt videókat, ami sokakból felháborodást váltott ki. Úgy gondolják, hogy a bemutatott rövidfilmek nem a valóságot mutatják be, hanem koreai hivatalnokok kérésére készült. Egyből eszembe jutott Kuun Aladár, az alitraveling blog írója, aki már megjárta az országot. Tőle kérdeztem egy kicsit az elzárt világról.

Tudomásom szerint nem lehet egyénileg a kommunista rezsimbe utazni, csak csoportosan és kísérővel. Neked hogy sikerült kijutnod?

2014 nyarán voltam Észak-Koreában, egy brit utazási irodával mentem. Dél-Koreaiak kivételével lényegében bárki mehet megnézni a rezsimet, de arra fel kell készülni, hogy egyedül itt nem barangolhat kedvére az ember. Már a reptéren vártak minket a kísérőink, akik végig velünk voltak, és nem engedték, hogy egyedül mászkáljunk. Ha valaki kicsit is lemaradt, akkor ők megvárták, de pl. a szállodát sem hagyhattuk el egyedül.

Jól tudom, hogy nem is akár melyik szállodába mehetnek külföldiek? A választék pedig igen csekély, csak néhány üzemel az országban.

2 szállodában szállhatnak meg a külföldiek, elvileg mindkettő 5 csillagos, bár a valóságban inkább 2-3-nak felel meg. Régi “szocreál” stílusúak. Már a szállodán belül sem közlekedhettünk szabadon, bizonyos részéibe nem mehettünk, és érdekes módon mindegyikőnk ablaka egy irányba nézett. Egymás alatti emeleteken helyezkedtek el a szobáink.

Mi lehetett az oka, hogy nem mozoghattatok még a szállodában sem szabadon? Mások is laktak ott?

Az egyik vezetőnél, aki fiatalabb volt, és akivel jó kapcsolatot alakítottunk ki, rákérdeztünk az okára, és a válasz csak annyi volt, hogy “oda nem mehetünk”. Laktak mások is a szállodában, helyiek, akik üzletembereknek tűntek, illetve akkor rendeztek pont egy rally versenyt, és ők is ott szálltak meg. A rally nem a helyieknek volt, hanem Oroszországból jöttek át, és Kínába mentek.

Mivel jár, ha valaki mégis megszegi a szabályokat?

Nem mertük megszegni, így csak sejtjük egyes híradásokból, hogy mivel járhat a szabálysértés. Például az amerikai srác év elején levette a szálloda faláról az egyik propaganda plakátot, amiért 15 év kényszermunkatáborra ítélték. Lehet hogy ilyen súlyos büntetést nem vont volna maga után, ha kimész, de ebben az országban bármi megtörténhet.

Ottléted alatt volt félelemérzeted bármikor is? Ha jól tudom, mobiltelefont és internetet sem lehet használni.

Félelemben sosem éreztem magam. Teljes biztonságban voltam, annak ellenére, hogy életjelet nem tudtam magamról adni. Vészhelyzet esetére meg volt adva egy kínai telefonszám, akin keresztül a hozzátartózok elérhettek minket. A belépésnél meg kellett mutatni, hogy mennyi és milyen telefont, laptopot, tabletet viszel be. Ezeket felírták. Lehetett volna bent helyi telefonszámot vásárolni, amivel haza is lehetett volna telefonálni, de 5-6 dollár körül volt egy hívás percdíja. Internetezni egy helyen lehetett volna, 10 dollárért percenként. A helyiek nem is internetezhetnek, hanem egy úgynevezett intranet nevű belső rendszert használnak, amin az érhető csak el, amit az állam megenged.

Melyek voltak a kötelező programok, amin minden oda érkezőnek részt kell venni, és volt-e valamilyen választási lehetőségetek, hogy mire vagytok kíváncsiak?



Nem volt, oda mentünk, ahova vittek. Majdnem mindenhova saját busszal mentünk. Előre meghatározott program volt, amit végig tartottak, nem tértek el tőle egy picit sem. Minden programban benne van Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il bronz szobrának a megtekintése, ahol nekünk is tiszteletben kell tartani a hagyományokat: el kell helyezni egy szál virágot, és meg kell hajolni előtte. Hasonló a helyzet a mauzóleumnál, ahol szintén be kellett tartani a szabályokat: mind a két üvegkoporsónál, mind a 4 oldalon fejet kellett hajtani.

Mi volt számodra a legérdekesebb? Láttál meghökkentő dolgokat?

Az egyik legérdekesebb a DMZ, vagyis a Demilitarizált zóna, ami elválasztja egymástól Észak- és Dél-Koreát. A tárgyaló asztalok a határon húzódnak, és mindkét fél a saját országában tárgyal. Ételek közül érdekes volt a kutya levest kipróbálni.

Helyieket nem is láttatok? Hogyan élhetnek ott az emberek?

A legmeghökkentőbb talán az, ahogy az emberek szocializálódtak a rendszerhez. A vezetőkön kívül nem nagyon tudtunk helyiekkel beszélni, csak egyszer, az angol órán. Ha véletlen alkalmunk lett volna, akkor kiderült, hogy ők is beépítettek voltak. Kívülállóként úgy tűnt, bármi hihetetlen is, hogy elfogadták a sorsukat, és tényleg tisztelik a vezetőjüket. Nyilván ezt beárnyékolja, hogy milyen eredménnyel érik, érték ezt el. Szerintem az igazság az aközött van, hogy mit láttunk mi, amit nem tagadok, hogy egy propaganda út volt, mert azt láttuk, amit láthattunk, hogy minden milyen király, de ugyanakkor ott van a másik oldal, amiket a híradásban lehet hallani (pl. éhínség). Az h az emberek hogyan élnek, nagyon vegyes. Phenjanban viszonylag nagyobb az életszínvonal, mert ott főleg a politikai elit lakik, de vidéken sokkal szegényebbek, egyszerűbb emberek élnek.

Szerinted van remény arra, hogy nyissanak a világ felé? Miért engednek be turistákat, még akkor is, ha csak ilyen körülmények között?


Picit biztos, hogy fog enyhülni a rendszer, a rezsim, mert lényegében a turizmus az egyetlen olyan legális forrás, ami során külföldi valutához jut az ország. A legtöbb nagyhatalom embargót vezetett be, nem kereskedik velük. Amikor ott voltam, akkor az egyik helyi újságban megjelent, hogy a jelenlegi vezető Kim Dzsongun gazdasági reformokat akar végrehajtani. Bár, hogy ez mennyire jelent ténylegesen is fejlődést, nehéz megmondani. Arra viszont kicsi az esély, hogy az európai demokrácia megjelenjen náluk is és legyen szabad választójog, vagy sajtószabadság.

Téged mi vezérelt, hogy meglátogasd őket? Sokáig tervezted?

Észak-Korea egy 2 hónapos utazásnak volt a része, és előtte a terv sokáig a Kamcsatka volt. Egy ismerősöm vetette fel egy sörözés közben, hogy miért nem megyek el esetleg Észak-Koreába? Ekkor néztem utána, és egy másik magyar utazó ajánlotta a brit irodát. Sok tervezés szerencsére nem kellett. Engem az vezérelt, hogy kíváncsi voltam, milyen az élet a világ egyik leghermetikusabban elzárt világában; hogyan élnek az emberek. Sajnos a várva várt Mass fesztivál abban az évben elmaradt, ezt az egyet sajnálom.



Mi az a Mass fesztivál?

A hivatalos neve az Arirang fesztivál, ami az egyik legnagyobb ünnep Észak-Koreában. Augusztusban rendezik meg. Egy tömegfesztivál, amikor több tízezer ember táncol a stadionban. Korábbi képek beszámolói alapján nagyon látványos. A mass maga egy ősi koreai tánc, amit bárhol képesek eltáncolni. Az egyik parkban mi is becsatlakoztunk a helyiek közé.

Azt mondtad, hogy nem tudtatok érintkezni a helyiekkel. Ők is beépítettek voltak?

Ők nem beépítettek voltak, hanem tényleg helyiek. Beszélni viszont nem tudtunk velük, mert nem tudnak angolul, mi meg nem tudtunk koreaiul. De a tánc az, ami összekapcsolta ott az embereket. Egy helyen tudtunk helyiekkel beszélni, angolul: a könyvtárban becsöppentünk egy angol órára, ahol a helyiek tanulták a nyelvet. Mindannyian bemutatkoztunk, és tehettünk fel nekik pár kérdést: teljesen meglepett, hogy Magyarországról tudták, hogy mi a fővárosa, valamint ismerték Liszt Ferencet.

Milyen árak vannak a Észak-Koreában? Lehet-e egyáltalán vásárolni?

Az árakról nem tudok nyilatkozni, mert helyi boltba nem mentünk, csak a szálloda boltjában vásárolhattunk, és csak valutában (dollár, euró, kínai yüan). Nekünk külön árakat mondtak, és vissza is valutában adtak, nem helyi pénzben (von). Ez nem volt a kezemben.
 Mivel mi külföldiek vagyunk, így mindent drágábban adnak. pl. egy üveg helyi pálinka féleség 15 dollár. Egy A4-es propaganda poszter 5 dollárba került. A Szuvenírboltban lehet vásárolni: pl. könyveket, posztereket. Megvásárolható több nyelven is Kim Ir Szen életrajzi könyve, tanításai. Én ebből hoztam haza egyet emlékbe. Helyi boltot csak a buszból láttunk, és nem volt bőséges a választék. Elég üresek voltak a polcok. A kajajegyről azt mondták, hogy már nincs, ami esetleg Phenjanban lehet h megállja a helyét, de vidéken, ahol nagyobb a szegénység, ott simán lehet még.

Végül egy utolsó kérdés, ami mindenkit izgat: Mennyibe kerül egy ilyen út? Kell-e valamire költeni egy ilyen út során, vagy minden benne van a “csomagban”?


Az út ára változó, attól függ, hogy 4-7-14 napos útra fizet-e valaki, kb. 900-2400 euró között változik. A “csomag” mindent tartalmaz, vízumtól kezdve, repjegyeken át. A szuvenír és a borravaló nincs benne, de nagyon másra nem is lehet költeni. Érdekes, hogy az Air Koryo észak-koreai légitársasággal mentünk, ami a ranglistákon az “előkelő” utolsó helyet foglalja el, a maga 1 csillagával. Egy TU204-es géppel repültünk.

Útravalót üzensz a kalandoroknak?


A sztereotípiákat tegye mindenki félre, és ha lehetősége van, fedezze fel Észak-Koreát. Én csak ajánlani tudom minden kalandornak, mert egy életre szóló élményt nyújt a zárt ország meglátogatása.