Budapest – Isztambul – Budapest útvonalon viszonylag olcsón, 18180 Ft-ért találtunk retúr repülőjegyet. Noha ez önmagában nem lenne olyan óriási deal, de a pénteki indulás és vasárnapi érkezés a szabadságok szempontjából számunka kedvezővé tette az ajánlatot.

10 óra körül megérkeztünk a repülőtérre, majd gyors szeku után feljutottunk a Mastercard Lounge-ba. Kényelmesen elfogyasztottunk egy teát és két szendvicset, majd az útlevél ellenőrzés után felszálltunk a gépre. Eseménytelen út következett, 1 óra 50 perc után landoltunk Isztambul Sabiha Gokcen repülőterén. Sajnos nincs túl közel a városhoz, ezért 10€-s háztól házig transzfert vettünk igénybe érkezéskor.  Az időjárás nem volt nem volt hozzánk túl kegyes, felhős ég fogadott minket, amiből már a transzfer közben elkezdett cseperegni az eső. A legérdemesebb FATIH városrészben szállást foglalni, innen gyalog elérhető a legtöbb fontosabb nevezetesség. Mi a Galata és az Atatürk híd között foglaltunk szállást, utóbbihoz közelebb.

Amit a bookingon láthatunk, nem fedi a valóságot. Ha ide foglalnátok, figyeljetek arra, hogy két Tuna hotel van Isztambulban. Ahol mi voltunk jobb helyen van, de sokkal lepukkantabb mint a másik. A reggelit műanyag tálcán kellett felvinni a szobába. Néhány szelet baguettet, 3 szelet párizsit, sajtot, pár paradicsomot, vajat, és jamet, és egy főtt tojást tartalmazott a reggeli. Nem mondanám, hogy nagyon finom és bőséges lett volna, arra jó, hogy ne kelljen korgó gyomorral nekiindulni a városlátogatásnak. A tetőteraszon megállt az esővíz, inkább törött áruk raktárának mondanám mintsem közösségi térnek, ráadásul egy fura vaslétrán lehetett felmászni. Az ára 4625 Ft volt éjszakánként egy főre. Elhelyezkedését tekintve kettős érzések vannak bennem. Egyrészt közel van a központhoz, másrészt viszont egy mellékutcában, ami egyáltalán nem mondható rendezettnek.

Cserében az itteni üzletek, kajáldák sokkal (3-5*) olcsóbbak, mint a látnivalók közelében. Egy Dürüm 2 líraba került (1 líra 108Ft), Gyros tál 4 líra volt. 5 literes víz 1.25 líra, frissen facsart narancslé 1 líra, gránátalma 2 líra. A narancslé a központban 5 líra volt. A Grand bazárba vezető úton érdemes vásárolni, hiszen az árak ott aztán tényleg elszálltak. Alkudni lehet, azt hihetnénk, hogy jól is járunk, viszont a valóság ettől távol van. Egy női táskát 400 líraért kínáltak a bazárban, egy mellékutcában pedig ugyan ez 30-40 líra volt. Helyi édesség, a Turkish delight szépen kivilágított üzletekben 120 líráért árválkodnak. Viszont az eladók itt nagyon segítőkészek, tudnak angolul, még adnak kóstolót is. A bazárból kifelé menet az első üzletben 5m-re a kijárattól 60 lírát kérnek egy kilogrammért. Mindez a szállásunkhoz közel 20 líra volt. Ne lepődjünk meg, ha nincs kiírva ár. Ha rákérdezünk, akkor néhány másodperc alatt törökül megbeszélik az eladók az árat, amit egyénre szabnak. 🙂 Egy jobban öltözött vendég számára a ruhájához igazítják a termék árát.

Sajnos a nyelvtudásuk nem mondható profinak, aminek egyszer meg is ittuk – helyesebben meg is ettük – a levét. Egy kürtöskalácshoz hasonló ínyencnek kinéző ételt forgattak a parázs fölött. Rászántuk magunkat hogy megkóstoljuk. Az eladó nem tudta megmondani a hús típusát, de activity helyett elkezdett mekegni. Az állatot beazonosítottuk, viszont azt gondoltuk, hogy a húsát szolgálják fel. Képzeljünk el egy nyárson forgó prisora sült ételt, amiből vágnak egy keveset a vaslapra, ahol tovább pirítják. Hozzáadnak paradicsomot, vöröshagymát, fűszereket, összekeverik, majd egy nagy méretű baguettbe helyezik. Ízre a disznótorosra emlékeztetett. Otthon derült ki, hogy valójában mit is ettünk:

“A kokorecs (kokorec) esetében nem árt tudni, hogy a faszénparázs fölött készült, kürtős kalácshoz hasonló étel, valójában birkabél, ami friss oreganóval, borssal és paradicsommal aprózva, grillapon áthúzva, szaftosítva kerül az enyhén megpirított kenyérdarabok közé” diningguide.hu

A Galata híd aljában gyalogos járdán közlekedhetünk, ahol számos étterem található. A híd felett horgászok százai lógatják botjaikat a Boszporuszba, hogy a lenti éttermek valamelyikében felszolgálják a friss halaikat. A folyó vize kimondottan piszkos, mégis medúzák sokaságát találhatjuk a víz felszínéhez közel. A menetrendszerinti hajók, kompok a híd melletti állomásról indulnak Isztambul különböző pontjaira. A jegyár nem drágább, mint bármelyik tömegközlekedési eszközre. Ha sokat utazunk, érdemes kiváltani az Istambul kártyát, amivel kedvezményesen utazhatunk. Elektronikus jegyként funkcionál elsősorban, amelyet előre fel kell tölteni.  Az idő nem volt hozzánk kegyes, ezért folyton ‘brella, ‘brella szavakat zengtek a fülünkbe, így kínálták megvételre az átlátszó, egyébként hangulatos esernyőn 1 lírától egészen 20 líráig. Természetesen mindegyik ugyan olyan volt, és a reptéri kuka tele volt ezekkel az esernyőkkel, ugyanis nem lehet átvinni a securityn. Nem úgy, mint a folyadékot! Isztambuli Sabiha Gökçen reptéren kettős szeku van. Egyszer az épületbe belépéskor már átvilágítanak, itt nagy sorra kell számítani. Wizzair járatra nincs online beszállókártya, a check-in pultnál a helyszínen kell kérni. Ezután újabb átvilágítás következik, majd csak ezután léphetünk be a váróba. A dohányosok nézzenek szét a Duty free-ben nagyjából minden cigi fele annyiba kerül mint itthon, és még csak nem is 19 szál van benne. Hanem 20.

A legfontosabb látnivalókat megtalálhatjátok minden másik oldalon, blogon, arra mi most nem kívánunk kitérni.

Költségvetés

Repülőjegy: 18180 Ft (péntek – vasárnap), Wizzair
Szállás: 9300 Ft 2 éjszakára, reggelivel
Összesen: 27300 FT