Digitális Nomádokat bemutató riportsorozatunk második szereplője Dr. Szabó Orsi, aki elmesélte nekünk, mi indította el ezen az úton és hogyan lett helyfüggetlen vállalkozást vezető anyuka. Megtudtuk tőle azt is, hogy melyek voltak az első lépései, mire a legbüszkébb és hogy mi az ő receptje a sikerhez és a hitelességhez.

Miért lettél digitális nomád? Ez egy tudatos döntés volt, vagy így hozta az élet?

2014-ben felszámoltam az addigi életem és a biztos és szeretett jogász állásomat egy hátizsákra, illetve egy repjegyre cseréltem. Meg sem álltam egészen Új-Zélandig és Ausztráliáig, ahol közel egy évig utazgattam.

Tudtam, hogy jogászként nagyon nehéz lesz munkát találnom és boldogulnom egy teljesen más rendszerben, ezért a kiutam előtt még elvégeztem egy cukrásziskolát is, így biztosítva magamnak egy másik lábat.

Ezek az első lépések már önmagukban elég tudatos döntések voltak ahhoz, hogy kiszakadjak a mókuskerékből és új pályára állítsam magam.

Volt “első szikra”, ami elindított ezen az úton?

Az első szikrát backpacker Bori barátnőmmel való megismerkedésem adta, akit volt szerencsém megfigyelni és asszisztálni neki egy helikopter leszállópályán megkísérelt munkavégzés során. Bori akkor már digitális nomád volt, ami számomra egy teljesen új világnézetet és perspektívát jelentett. Nem győztem kérdezni tőle és inspirálódni általa.

Új-Zéland legdélebbi csücskében döntöttem el, hogy én is szeretnék helyfüggetlen lenni és úgy dolgozni, hogy közben szabadon utazgathassak.

Mit csinálsz pontosan, hogyan keresed meg a mindennapi kenyérre és utazásra valót?

Jelenleg egy saját kommunikációs vállalkozást viszek, aminek három fő lába van: szövegírás, közösségi média menedzsment, illetve kommunikációs tanácsadóként kamatoztatom a korábban megszerzett üzleti tanácsadói és jogi tudásom is.

Mesélj egy kicsit arról a projektedről vagy ügyfeledről, amelyikre a legbüszkébb vagy!

A saját vállalkozásom, a Zsolya beindítása mellett a legbüszkébb a kisfiamra vagyok! 🙂

Két és fél hónapos volt, amikor elkezdtem szabadúszóként dolgozni: Zsigmond és a cégem szó szerint egyszerre álltak talpra és indultak meg.

Emellett csodálatos projekteket is viszek, óriási szerencsém van, mert az ügyfelek megtalálnak, ennek hála általában nagyon hamar kialakul a kémia és inspiráló, szárnyaló projektek jönnek létre. Éppen ezért nehezen is választanék belőlük, mert minden munkámban a szívem-lelkem beleteszem.

Van egy bázisod, egy fix otthonod, ahová mindig visszatérsz? Általában mennyi időt vagy távol és mennyi időt töltesz el egy-egy helyen?

A down under-i kitérő után a bázis áthelyeződött Magyarországra, mivel most itt élek a családommal és ide született a kisfiam is. Ennek ellenére igyekszem folyamatosan mozgásban lenni, persze most inkább kisebb időszakokra indulok neki és csillagtúraszerűen utazgatok.

Mégis az elmúlt 4 évben több, mint húszszor keltem útra, és ha jól számolom 16 országban jártam. Ezek a néhány napos utaktól a 2-3 hetesekig terjedtek, Albániától egészen Costa Rica-ig.

Átlagosan mennyit dolgozol egy “munkanapodon” és hány munkanapod van egy héten?

Nehéz megbecsülni, mivel a kisfiam két éves koráig úgy dolgoztam, hogy otthon volt velem. Akkor tudtam dolgozni, ha aludt, vagy esetleg más vigyázott rá. Hosszú-hosszú éjszakák voltak ezek, ráadásul egy MBA képzést is csináltam, így összefolyik ez a két év.

Most már elkezdte a bölcsit, így nagyjából azt látom, hogy napi 4-6 óra közötti az átlag. Ebben mondjuk már a szerelemprojektjeim is benne vannak, amiket hobbiból csinálok és nem számítanám munkának, bár sok energiát igényelnek, illetve az ügyféltalálkozók és az esetleges előadások, megjelenések, stb. Igyekszem heti 1-2 napot azért pihenni is.

Mi a receptje nálad ennek a fajta életmódnak? Melyek az egyes hozzávalók és legfontosabb lépések?

Ezt a kérdést nagyon sokszor megkapom, éppen ezért most már igyekszem erre az életmódra vonatkozóan egyénileg és csoportosan is választ adni. Anno Hortobágyi Rántott Vombat néven kezdtem blogolni. Az írásból elindultak a fizetős megrendelések, egyre több cikket írtam, felépítettem számos nagy közösséget (utazósat és anyukaközösséget egyaránt), és éltem a szereplési lehetőségekkel.

A láthatóság elengedhetetlen kelléke a sikernek, mint ahogy a minőségi munka és a hitelesség is. Jogászként megtanultam, hogy miként kell jól ügyfélkezelni és határidőre, precízen dolgozni. Sokat utazom és ismerkedem, így teret engedek a kreatív ötleteknek is, és őszintén vállalom a saját hiányosságaimat és erősségeimet is – ettől leszek hiteles.

Talán ez a receptje az én életmódomnak. Emellett pedig állandó mehetnékem van, amit nem is próbálok elfojtani sem én, sem a családom. Ezt a szabadságvágyat szolgálja ki a mostani életmódom.

Hogyan vagy képes tartani a határidőket, amikor ott vagy egy távoli, izgalmas helyen?

Megpróbálom előre felmérni, hogy képes leszek-e az adott helyen a megszokott színvonalon és módon dolgozni, vagy sem. Ha nem, korrektül jelzem előre az ügyfélnek, hogy nem dolgozom, vagy csökkentett üzemmódban, vagy kiszervezem a munkát, hogy senki érdeke ne sérüljön.

Emellett vagyok annyira maximalista és imádom annyira a munkám, hogy tudjam: napi 1-2 óra munka egy csodálatos helyen megadja annak lehetőségét, hogy ez legközelebb is megtörténhessen velem. Hiszen egyik elvégzett munkából következik a következő utam.

Ha holnap valamiért újra egy munkahelyre bejárva kényszerülnél dolgozni, mi hiányozna a legjobban a mostani életedből?

A stresszementesség, hogy imádom a hétfőket is és hogy azt csinálhatom, ami a legnagyobb örömet okozza.

…és van-e olyan dolog, amit jobban élveznél egy munkahelyen?

Szeretek egy nagy szervezet és egy komoly presztízsű cég részese lenni, a kollégákkal közöset alkotni és csinosan bejárni egy szép irodába. Ezek azért minden nap hiányoznak.

Ha visszaküldhetnél egyrövid üzenetet a digitális nomáddá válásod előtti énednek, milyen tanácsot adnál neki?

Nem konkrét tanács, de úgy látom, az emberek legnagyobb akadályai saját maguk. Ha valaki ott áll mellettük, hisz bennük és ad némi mankót nekik: szárnyalni képesek.

Én anno egy mentor segítségével vágtam neki az utamnak és jól esett, hogy az első lépéseimnél volt, akihez fordulhattam. Most én is ezt csinálom az én mentoráltjaimmal.

Általános tanácsként az a javaslatom, hogy nem kell túlgondolni és húzni-halasztani a váltást. Olyan ez, mint a Bungee Jumping, vagy a Mega Tarzan Swing: venni kell egy mély levegőt és ugrani J