Ijesztőnek ható maszkok, hatalmas, szőrös bundák, koporsó égetés, kereplők, ágyúdurrogás, busók, jankelek meg alakoskodás Farsangvasárnaptól Húshagyókeddig. Hogy miről beszélünk? Természetesen a mohácsi busójárásról, ami egy év kihagyás után ismét várja a farsangolókat hazánk legnagyobb „karneváljára” február 24-től március 1-ig.

Honnan ered a busójárás?

Sok népnek van téltemető, tavaszváró ünnepe. A busójárás is egy ilyen népszokás, amelyet a Mohács környékére betelepült balkáni sokácok hoztak magukkal és itt formálódott tovább a helyiek részvételével. Ennek köszönhetően alakult ki mai formája és szokásrendszere a busójárásnak, amelyről a 18. század végétől találhatók feljegyzések. Egyes történetek úgy vélik, a busójárás annak állít emléket, amikor a helyiek elűzték a törököt Mohácsról. Megelégelve az elnyomást rémisztő faálarcokat öltöttek magukra, amelyet állati vérrel festettek be, testüket birkabőrbe bújtatták, felszerelkeztek mindenféle zajkeltő eszközzel és az éj leple alatt csónakkal átkelve a Dunán elüldözték maskaráikkal a törököket, akik nem győztek menekülni a rémisztő szörnyek elől. A történet azonban sántít: a város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, míg a sokácság betelepítése csak tíz évvel később kezdődött meg.

A busócsoportok a valóságban nagyon is jó szándékkal rázták kolompjaikat és kereplőjüket, haladtak végig ordítozva az utcákon: így fejezték ki jókívánságaikat, amelyekért cserébe minden háznál szívesen vendégelték meg őket étellel és itallal.

A busójárás gazdag hagyományokkal rendelkező népszokás, amely 2012 óta hungarikumnak számít és 2009 óta része az UNESCO szellemi örökségének is.

És, mi történik napjainkban?

A busójárás az egyik leglátványosabb népszokás, amely minden évben több tízezer látogatót vonz határon innen és túlról. A mohácsi forgatagban minden jelmezesnek megvan a saját karaktere. A „főhősök” a busók, akik szőrével kifordított rövid bundát hordanak, gatyájuk szalmával van kitömve, amin színes gyapjú harisnya ékeskedik, lábukra bocskort húznak, arcukat pedig fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc fedi. Nemcsak jelmezük miatt könnyű kiszúrni őket: derekukon marhakolomp lóg, kezükben pedig forog a kereplő vagy a buzogány, azaz messziről hallani, ha jönnek a busók. Őket kísérik a jankelek, akik mintegy „védelmezőként” igyekeznek távol tartani az utca népét – főként a gyerekeket – a busóktól. A cél érdekében nem riadnak vissza ronggyal, fűrészporral töltött zsákjukkal elpüfölni a csúfolódó gyerekhadat sem!

A busójárás jellegzetes arcai még a lakodalmas viseletbe öltözött férfiak és a lefátyolozott arcú nők is  – a szép busók -,  ezeket a jelmezes embereket nevezik maskarának.

Napjainkban a busójárás egy hatalmas télűző ünnep, amit számos hagyományőrző program követ a néptánc- és kézműves bemutatóktól kezdve a kiállításokon át egészen az ételkóstolókig. Sőt, azt is meg lehet nézni, hogyan készülődnek egyes busócsoportok. Idén ráadásul hatnapos programsorozattal várják a látogatókat Mohácson, ahol 64 busócsoport és közel 2000 maskarás zavarja el a telet jó messzire. A programok ezen az oldalon érhetők el.

Az ünnepsorozat fénypontja azonban minden bizonnyal Farsangvasárnap lesz. Ilyenkor Mohácson a Koló téren érdemes indítani a napot: itt gyülekeznek a busók, jankelek, maskarák, ide érkeznek meg a Dunán csónakkal átkelt busók az ágyús, ördögkerekes, szekeres, kürtős, teknős és egyéb busócsoportokkal. A jelt a busóágyú dörrenése adja, erre vonulnak be a csoportok a város főterére, ahol kezdetét veszi a farsangolás és a busók ellepik a környező utcákat is. Az ünneplés minél hangosabb, annál jobb: szóljon a kereplő, a tülkölés, a kolomp, füstöljön az ágyú!

Farsangvasárnapra az esti máglyagyújtás teszi fel a koronát. A főtéren meggyújtott óriási máglyát körül táncolják és dévajkodnak, tréfálkoznak a jelenlevőkkel. A busójárás lezárására Húshagyókedden kerül sor, ekkor már egy telet jelképező koporsó is felkerül a máglyára és a helyiek végképp elbúcsúznak a rideg téltől és együtt örülnek a tavasz eljövetelének.

A bejegyzés a Magyar Turisztikai Ügynökség támogatásával készült.

Nyitókép: Arkinessa / wikimedia