Egy igen kellemetlen élménnyel “gazdagodtunk” a Dominikai Köztársaságban. Nászutas barátaink éppen ugyanabban az időben voltak a szigeten, mint mi. Gondoltuk egy közös programra elmegyünk, méghozzá a kihagyhatatlan Saona sziget túrára.

Előzmény

Mi szokásunkhoz híven ismét Airbnb-vel szálltunk meg, barátaink pedig a Sirenis hotelbe foglaltak maguknak szobát. Megbeszéltük, hogy mindketten utánajárunk a sziget túra költségének. Várható volt, hogy az öt csillagos resortban drágább lesz ugyanaz a szolgáltatás. Így is lett, 100 dollárt kellett volna fizetni azért, amit nálunk 65 dollárért kínáltak. Ráadásul mivel volt saját bérelt autónk, ezért csak fejenként 45 dollárba került a fél napos túra: reggel 9-től délután 4-ig.

Sirenis hotel

Korán reggel indultunk a hotelbe felvenni Dorkáékat, hogy együtt mehessünk Los Melones-be, a kikötőbe. Előző nap nagyon nehezen engedtek be minket a resortba, ezért megbeszéltük, hogy kisétálnak a bejáratig, gyorsan beülnek a kocsiba és már megyünk is tovább.

Taxis hiénák

A resort bejáratánál bepattantak az autóba, majd ahogy indultam el, valaki odarohant az autó mellé, ordibált spanyolul. Először nem is tudtuk, hogy mi lehet a probléma, szépen lassan gurultam, amikor elkezdte ütni, rúgni az autót a fiatalember. Ekkor megálltam, és megkérdeztem, hogy mégis mi a probléma. Sajnos nem tudott angolul. Később kiderült, hogy ő egy taxis hiéna, aki szerint elvesszük az ő megélhetését és illegálisan fuvarozunk személyeket Dominikán. Ekkorra már körénk gyűltek 6-7-en, ordibáltak, majd az autóikkal a miénk elé álltak, és mondták hogy nem mehetünk sehova.

A bejáratnál

A hotel bejáratától nagyjából 5 méterre voltunk, kértük az ott dolgozó biztonságiak segítségét. Azt mondták, hogy mivel a hotelen kívül vagyunk már, ezért ők nem fognak nekünk segíteni. Hívjuk a rendőrséget. Mondtuk, hogy legalább annyit tegyenek meg, hogy ők hívják ki. Ebbe láthatónak beleegyeztek. Vártunk, további kiabálások közepette, de a rendőrök nem érkeztek meg. Közben már nagy késésben voltunk, így félő volt, hogy az előre kifizetett programot lekéssük. Felajánlottunk készpénzt a taxisoknak, ha elengednek minket. Nekik ez nem volt elég, 300 dollárt akartak kapni. Próbáltuk felvenni a kapcsolatot a hotel recepciójával, de ők is azt mondták, hogy sajnos ez már a hotelen kívül van, még akkor is, ha közvetlen előttük, úgyhogy ők nem tesznek semmit. Számunkra érthetetlen, hogy ez mindennapos egy öt csillagos hotel előtt.

Próbálkozások

Ekkor felhívtuk a program szervezőjét, aki beszélt angolul és spanyolul is, hogy milyen helyzetbe kerültünk. Kihangosítottam, hogy beszéljen a hiénákkal. Olyan körülbelül két méteres jó erőben lévő helyi ki akarta venni a telefont a kezemből, de nem hagytam, hiszen nem tudtam volna később mit tenni. Rendőrség nem jött, a hotelesek nem segítettek. Az autóval arrébb álltunk, de blokkolták az utat, hogy ne tudjunk elhajtani. Megfenyegettek, hogy összetörik a bérelt kocsinkat, ha megpróbálunk elhajtani.

Hosszas vitatkozás után sem engedték, hogy barátaink beszálljanak hozzánk. Már kérdéses volt, hogy elérünk-e a kikötőbe, ezért közösen úgy döntöttünk, hogy mi ketten elindulunk programra, ők pedig a hotelben maradnak. Így hát nyertek a taxisok, kettőnket elengedtek, rajtunk kívül mindenki boldog volt.

Végszó

Rossz érzés teljesen tehetetlenül egy idegen országban, – ahol a kisboltban is shotgun-nal ül a biztonsági őr a bejáratnál – ilyen helyzetbe kerülni. Hiába tudtuk, hogy igazunk van, nem tudtunk mit tenni. Később a Sirenis hotel menedzserével beszéltünk, aki nagyon sajnálta az esetet. Tud a hotel előtt tanyázó agresszív taxisokról, de nem tesz ellenük semmit. Hogy miért, azt csak találgatni tudjuk.