Ha eljutottál ehhez a cikkhez, akkor valószínűleg szeretsz utazni, és az sincs ellenedre, hogy minél több helyre juss el minél kevesebb pénzből. Nos, ebben az esetben van egy-két ötletem számodra.

Már több, mint tíz éve kacérkodom a hajón való munka gondolatával, de olyan sok rosszat hallottam róla (agyondolgoztatás, nincs szabadidő, kikészül az ember ésatöbbi), hogy folyamatosan elhessegettem az ötletet, de valahogy mindig ott volt az agyam egy kis hátsó zugában. Ettől függetlenül nem tétlenkedtem az évek alatt, többek között voltam önkéntes teknősmentő Törökországban, tanítottam angolt egy oviban Kínában, dolgoztam Izlandon egy hotelben, de úgy éreztem egy évtized után eljött az ideje, hogy a hajó is kapjon egy esélyt. És milyen jól tettem, ugyanis így kötöttem ki a Karib-tengeren.

Nyáron jelentkeztem egy hajós pozícióra, majd három Skype-os interjút követően kiválasztottak, és pár hónap várakozás után december közepén elkezdtem az első szerződésem. Mielőtt továbbmennénk: én a saját munkámról tudok nyilatkozni, hiszen egy hajón a takarítóktól kezdve a gépészeken át a wellness részlegig millió fajta munka van. Én Youth counselor vagyok, azaz a gyerekekkel foglalkozok, és nem fogom tagadni, imádom csinálni. A másfél év kínai óvóbácsiskodás után újra úgy érzem, hogy ott vagyok, ahol lennem kell, és nagyon sok örömömet lelem benne. Aki dolgozott már gyerekekkel az tudja, hogy ez a munka fárasztó, cserébe nagyon hálás, és csak húszpercenként akarják letépni a karodat a gyerkőcök. Szuper programokat szervezünk a kicsiknek; van silent disco, karaoke est, kincsvadászat, a köztes időben pedig együtt pingpongozunk vagy kalóznak festve ijesztgetjük a hajó utasait. De most vissza kicsit a terheléshez: tényleg sokat kell dolgozni – ha sokat szeretnél keresni. Kegyetlen világban élünk, de ez már csak így működik. Lehetsz a hajón bolti eladó, aki rengeteg szabadidővel rendelkezik, sokat tud kijárni az állomásokon nézelődni, cserébe kevesebbet keres. Vagy lehetsz pincér, akiknek rengeteg munkájuk van, ugyanakkor a fizetés is magasabb, nem beszélve a borravalóról. Szóval azt kapod, amit kérsz, nem kell, hogy túlterheld magad, én is valahol az aranyközépúton mozgok youth staff-ként.

Kezdjük a feketelevessel: a hajós életnek vannak nehéz részei is. Követni kell a szabályokat, nem tudod annyira irányítani az idődet, amennyire megszoktad, valakivel osztozol a kabinodon és hónapokig távol vagy. Cserébe viszont olyan helyekre jutsz el, amiért mások milliós összegeket fizetnek, te pedig csak lesétálsz a hajóról két műszak között. A háromhetes szerződésem alatt kilenc országba jutottam el, többek között Puerto Rico-ba, Antiguába, Barbadosra, St. Lucia-ra – csupa olyan helyre, amiről nem is reméltem, hogy látni fogom. És ez csak a jéghegy csúcsa, mert a következő útvonalam Új-Zélandon kezdődik, majd jön Ausztrália, Tahiti, Hawaii, Alaszka… ha nem adnának fizetést, már akkor is megérné. Pedig adnak, amit ráadásul szinte teljes egészében meg tudsz tartani, hiszen a hajón az interneten kívül SEMMIRE sem kell költened.

Számomra a legnagyobb vonzerő a hajós életben az, hogy minél több helyre eljussak, és kifejezetten olyan munkát kerestem, ahol gyerekekkel tudok foglalkozni, így munka közben is jól érzem magam. Bevallom tartottam tőle, hogy tengeribeteg leszek (vannak rossz tapasztalataim, amiben szerepel egy vitorlás, a háborgó Földközi-tenger Tel-Avivban, valamint a reggelim, amit aztán visszaadtam a tengernek), de mivel hatalmas a hajó így csak nagy hullámok mellett érzed meg azt, hogy tulajdonképpen vízen vagy. Sok hasznos tréningen lehet részt venni, ahol többek között megtanítják nekünk a hajókon használatos vészhelyzeti kódokat. A legénységre rendkívül odafigyelnek, nálunk szinte minden napra szerveztek valami programot, annyira jó volt a hangulat hogy az ünnepek alatt sem volt honvágyam, szilveszterkor pedig a kapitánnyal együtt ünnepeltünk. Emellett rengeteg érdekes embert ismersz meg a kollégáid között a világ minden részéről, hiszen egy hajón akár 60-70 nemzetiség is képviselteti magát, így egyáltalán nem fura, ha a legjobb barátod Ausztráliából kerül ki.

Több helyen is láttam, hogy közvetítő cégek ajánlják magukat, hogy munkát találnak nekünk ilyen hajókon. Bevallom, nem tudom, ez mennyire működik, mert én más módszert választottam: közvetlenül a hajós cégeknél jelentkeztem. Ha felmegyünk ezeknek a társaságoknak – Cunard, Royal Caribbean, MSC, Celebrity, Carnival, Norwegian, Disney stb. – a honlapjára, akkor szinte mindenhol találunk olyan menüpontot, ahol munkára lehet jelentkezni, ott pedig ki tudod választani a neked szimpatikus állást. Utána már csak reménykedni kell, hogy keresnek, és megkezdődik az interjúztatási folyamat. Amennyiben tied a munka akkor a következő lépés az orvosi papírok, vízumok, igazolások stb. összegyűjtése, ami első körben egy átláthatatlan káosznak tűnik, de igazából mindenben segítenek, és pár hét alatt az összes dokumentum beszerezhető. Ezután jön maga az utazás, amit szintén a hajós társaság fizet, így könnyen azon veheted észre magad, hogy az egyik hónapban Észak-Amerikába repülsz, néhány héttel később pedig Óceániába. Ugye, hogy nem hangzik rosszul?

A hajós munkáról, a meglátogatott helyekről és magáról a munkakeresés folyamatáról is lesz vlog, amit a Beférek a bőröndbe? YouTube csatornán találsz sok más utazós videó között. Ha kérdésetek lenne a fentiekkel kapcsolatban, akkor az előbb említett oldal valamelyik elérhetőségén bátran tegyétek fel nekem. Jó szelet!

szerző: Szécsi László