Még pár hete az első önkéntes helyemen Pittwater-en találkoztam egy idősebb bácsival, aki azt a kérdést tette fel nekem, hogy honnan származik az akcentusom. Először nem értettem a kérdést. Mármint nem arról van szó, hogy nem tudtam magamban magyarra fordítani, hanem egyszerűen nem tudtam értelmezni. Miért kérdezi ezt tőlem és miért nem azt kérdezi, hogy honnan származom?

Az egyik nap sétálni indultunk a legközelebbi tengerparta, ahova magunkkal vittük a család kutyáját is. A part mentén a kutya összebarátkozott egy idős bácsi kutyájával, majd Kylie szóba elegyedett a tulajdonosával. Pár mondat után Kylie ugyanazt a kérdést tette fel a bácsinak, mint amit tőlem kérdeztek még pár hete; honnan származik az akcentusod? A bácsiról kiderült, hogy Ausztriából jött és már hosszú évek óta Ausztráliában él. Meg is jegyezte, hogy mindegy mennyi időt tölt el ebben az országban, az akcentustól nagyon nehéz megválni.

Miután a bácsi továbbment, megkérdeztem Kylie-t, hogy miért nem azt a kérdést tette föl neki, hogy honnan származik? Kylie azt felelte, hogy itt Ausztráliában nem illik ezt kérdezni, mert soha nem lehet tudni, hogy ki mióta él ebben az országban. Szerinte a bácsi épp ugyanolyan ausztrál, mint ő, ezért illetlen lenne azt kérdezni tőle, hogy honnan származik.