Egy kellemetlen dolog is történt velem a Scottsdale-i önkénteskedés közben, mégpedig az, amikor Kylie átküldött a boltba, majd a következő nap rajtam kereste a bankkártyáját. 

A story onnan indult, hogy egyik nap Kylie nagyon elfoglalt volt, így engem küldött át bevásárolni és odaadta a bankkártyáját, hogy majd azzal fizessek.

Én szépen be is szereztem mindent, ami a listán volt, a pénztárnál a paypass megoldással fizettem, így még pin kódot sem kértek tőlem, majd vásárlás után visszasétáltam a hostom otthonába. Kylie-nak rengeteg dolga volt, éppen főzött és a holnapi rendezvényre készült, (a rendezvényről egy következő cikkben fogok írni) ezért úgy döntöttem, hogy nem zavarom meg, leteszem az asztalra a szatyrot és mellé a bankkártyát, aztán majd ő elteszi őket, amikor lesz rá ideje.

Következő nap reggeli után Kylie közölte velem, hogy nincs meg a bankkártyája. Én határozottan emlékeztem, hogy miután visszaérkeztem a boltból, az asztalra tettem. A hostom előző nap az élelmiszereket elpakolta, de ő azt állította, hogy a kártyát nem látta az asztalon és egyébként is miért nem adtam a kezébe, amikor megjöttem. Eltűnt. Megkérdezte a kislányt, hogy esetleg nem ő tette el. A válasz az volt, hogy nem. Felkutattuk az egész konyhát, de sehol sem találtuk. Én már nagyon rosszul éreztem magam ebben a helyzetben, mivel Kylie rajtam kereste a bankkártyáját. Kérte, hogy nézzem meg a táskámat, viszont én 100%-ban biztos voltam benne, hogy az asztalon hagytam a kártyát és nem a táskámban. Mondtam neki, hogy nyugodtan nézze meg a táskámat, ha nem hisz nekem. Azt volt a válasza, hogy nem gondolja azt, hogy én tettem el, de azért ez mégis furcsa, hogy nincs meg.

Egyre kellemetlenebbül éreztem magam ebben a helyzetben. Tudtam, hogy nem én tettem el a kártyát, de akkor hol van? Kimentem a kukához és feltúrtam a szemetest is, de ott sem találtam.

Miután visszamentem a lakásba Kylie közölte, hogy felejtsük el, úgyis nem sokára lejár a kártya, közben átutalta a rajta levő összeget egy másik számlára, majd a héten csináltat újat, most menjünk át a szupermarketbe bevásárolni. Én még gyors elmentem a fürdőbe, majd egyszer csak hangos kiáltást hallok. Miután kimentem a konyhába, Kylie a kezében tartotta a kártyát. Rájött, hogy tegnap este rátette a polcon lévő bankkártyára a bluetooth hangfalat, a kártyát pedig még az után tette az asztalról a polcra, hogy délután visszaérkeztem a boltból. Ekkor már nem csak én éreztem magam kellemetlenül.

Később a boltban észrevette, hogy késésben vagyunk, mivel nem sokára érkeznek az Airbnb vendégei. A hostom a kezembe adta a bankkártyáját és megkért, hogy fizessek, neki haza kell rohannia. Elég furán jött ki a helyzet, nem nagyon volt kedvem újra egy hasonló helyzetbe belekeveredni. Végül úgy döntöttem, hogy teljesítem a feladatot, viszont ahogy hazaérkeztem, egyből Kylie kezébe nyomtam a bankkártyáját.

Ha elolvasnád az előző ausztráliai és ázsiai kalandokat is, akkor kattints ide.