Ma is szerencsénk volt az időjárással, mivel egyáltalán nem esett és nem volt akkora köd se, mint az elmúlt napokban. Reggeli után újra a rizsföldeken való túra következett. Ma is megtudtunk egy-két érdekes dolgot a helyiek életéről. Kiderült, hogy manapság a fiatalok már szabadon dönthetnek, hogy kivel házasodnak, habár pár évvel ez előtt még nem így volt. Akkor még a szülők döntöttek arról, hogy kihez adják hozzá a gyerekeiket. A lányok manapság is elég fiatalon mennek férjhez és fiatalon szülnek. A lányok a szövéstől kezdve a rizs feldolgozásáig mindent megtanulnak a szülőktől.

Ma is helyi asszonyok kísértek végig az úton minket, akik a túra végén a segítségükért cserébe szintén elég erőszakosan kínálták a portékáikat. Ma már a gyerekek is megjelentek, akik szinte még erőszakosabban akarták eladni a karkötőiket. Ebédnél körbe vette az asztalunkat egy gyerek csapat és végig azt hajtogatták: “buy it from me, 1 for 5, 2 for 10”. Szinte mindenki vett 2-őt, de ez nem volt nekik elég, tovább mondogatták a fenti mondatot. Az egyik kislány annyira kitartó volt, hogy szó szerint negyed órán át állt felettünk és végig ezt a mondatot ismételgette.

Miután visszaértünk Hanoiba, egy szlovák srác mondta a hostelben, hogy ő előre felkészült erre és színezőket és színes ceruzákat vitt a gyerekeknek. Annak nagyon örültek és egyből abba is hagyták a karkötő értékesítést. Ez egy jó ötlet és szép gesztus!

Lehet, hogy a rizsföldek tavasszal és ősszel a legszebbek, de egy emlékezetes 3 nap van mögöttem. Sárban, 10 fokban, ködben, esőben és gumicsízmában túrázni a rizsföldeken és a bambuszfák között egy felejthetetlen élmény volt.