Az esővel még mindig hadilábon állok, habár néha igazán jól esik egy-egy lusta napot is beiktatni a programba, amikor igazából semmi különöset nem csinálok. Na jó, azért DK-Ázsiában még a semmi különleges is különleges. Ma például elmentem a kozmetikushoz. Ebben otthon nincs semmi extra, de itt ez is egy élmény volt.

Otthon ha bemegy az ember a kozmetikushoz, akkor nagyjából tisztában van az árral, majd a végén még borravalót is ad. Na, itt az elején már eleve alkudozással kezdődik a dolog. Én egy lábgyantáztatást szerettem volna, amit az eredeti ár felére (kb. 2.500 Ft-ra) sikerült lealkudnom. Idáig minden okés, gondoltam, de az érdekességek csak ez után kezdődtek. A lányok gondolom tudják, de a fiúk kedvéért elmagyarázom, hogy működik a gyantázás normál esetben. Pofon egyszerű. A gyantázógép segítségével felkenjük a gyantát a lábunkra, majd egy papírcsík segítségével egy hirtelen mozdulattal eltávolítjuk. Két lábat kb. 20-30 perc alatt meg lehet csinálni. Van egy másik módszer is, a bajusz- vagy a szemöldökgyanta, ami általában úgy néz ki, hogy felmelegítik a gyantát, majd egy lapos fapálcikával felhelyezik az érintett területre. Ezt nem papírral szedik le, hanem magát a gyantát fogják meg. Ez a módszer nem jó nagyobb felületre, hiszen lassú.

Én azt hittem, hogy a kozmetika az egy nemzetközi tudomány. Mindenhol ugyanazt jelenti a gyantázás és mindenhol ugyanolyan módszereket használnak. Már tudom, hogy ez nem így van. A nő a lábamra egy kis fapálcikával kenegette fel a gyantát és nem a megszokott papíros módszerrel távolította el, hanem a körmeivel kapargatta a végét, hogy le tudja húzni. Arról nem is beszélve, hogy így nem igazán lehet precízen dolgozni, úgyhogy csak foltokban távolította el a szőrt a lábamról. Egy óra után gondolom már ő is nagyon unta a dolgot, így a bal felső combomhoz szinte már hozzá se nyúlt. Miután mondta, hogy OK, vége, még szerettem volna egy kis krémet kérni a lábamra, hiszen nem elég, hogy a feléről le se szedte a szőrt, de még tiszta gyanta is vagyok. Ez a folyamat úgy nézett ki, hogy a lábam felső részét bekente, viszont alulra, a vádlimhoz már nem került a krémből.

Ja, és azt meséltem már, hogy a hosteles szobatársaimmal találtunk egy helyi nénit és családját, aki a lakásán főz és be lehet hozzájuk ülni kajálni? Ez a Vietnam egy kész kabaré, persze csakis jó értelemben!