Kuala Lumpurt már csak a találkozások városának fogom hívni, hiszen mind a két alkalommal, amikor itt jártam, rámírt valaki, hogy ő is épp a városban tartózkodik, találkozzunk. 

Múltkor az egyik ismerősöm keresett meg, aki épp az egy hónapos hátizsákos utazása után tartott haza, majd a születésnapomkor ismerkedtem meg teljesen véletlenül magyarokkal, most pedig két utazóblogger írt rám, hogy fussunk össze; Levente (http://www.mixtreme.hu/) és Rita (http://sargaruhaslany.com/).

Ez a kis kuala lumpuri megálló most igazán jól esett. Az eddig meglátogatott délkelet-ázsiai helyszínek közül KL tűnik a legélhetőbbnek. Viszonylag jó a tömegközlekedés, (még ingyenes buszok is járnak a városban, amit Leventétől tudtam meg – a nem számokkal, hanem színekkel jelölt járatok azok), kiválóak az ételek a maláj, a kínai és az indiai konyha keveredésének köszönhetően, továbbá az emberek angoltudása sem egy hátrány.

A CS hostom egy kicsit aggódik az ország politikai helyzete miatt, szerinte a jelenlegi miniszterelnöknek túl nagy a hatalma és attól tart, hogy a jövőben újra meg fogják választani. Szerinte állami pénzek kerülnek magánszámlákra és az ország gazdasági helyzete folyamatosan romlik. Nekem egyébként a három eddig meglátogatott ország közül (Thaiföld, Malajzia, Vietnam) mindenképp Malajzia tűnik a legfejlettebnek, a régióban csak Szingapúr áll jobb gazdasági helyzetben.

Rengeteg külföldi vendégmunkás dolgozik országszerte, többek között Pakisztánból, Bangladesből és a Fülöp-szigetekről érkeznek munkavállalók. Az utcákat járva sok expatnak tűnő embert is láttam, akiket valószinűleg az otthoni munkáltatójuk helyezett át Kuala Lumpurba. A hostom egy holland olajvállalatnál dolgozik, és a maláj irodában neki is rengeteg európai, illetve amerikai kollégája van. 

Kíváncsi vagy az előző történetekre is? Ha elolvasnád a thaiföldi, malajziai és vietnami kalandokat, akkor kattints ide.