Az egyik nap csörgött a hostel tulaj vezetékes telefonja. A szomszédos Scottland szigetről hívott valaki, hogy szüksége lenne egy kis segítségre, mivel az elmúlt napokban tombolt nagy vihar lefújta a fa járdaburkolatot, amit össze kéne szedni és a sarat feltakarítani. A tulaj végül minket küldött át, hogy segítsünk a szomszédnak, aki egyébként az Antarktiszon is járt már fotózni.

Az egyik nap a feleség vett föl minket csónakkal, a másik nap pedig a férj. Már az is egy élmény volt, hogy amikor itt azt mondja valaki, hogy érted jövünk, akkor az nem azt jelenti, hogy autóval érkezik, hanem csónakkal. A második nap, amikor a férfi jött értünk, megtudtuk róla, hogy ő még Angliában született, majd pár éves volt, amikor a szülei hajóra szálltak és elindultak Ausztrália felé egy jobb élet reményében. Az út 7 héten keresztül tartott, mely a családnak összesen 20 angol fontjába került.

Ha már a migrációnál tartunk, akkor pár szót írnék az ország történelméről is. Ausztrália egy fiatal ország, a tasmaniai első helpx hostom fél óra alatt elmesélte az ország főbb történelmi eseményeit.

Ausztrália felfedezése

Észak-Ausztráliába valószínűleg már a 16. században a spanyolok és a portugálok is eljutottak, viszont úgy gondolták, hogy a sivatagos terülten semmi értékes nincsen. 1606-ban a hollandok partra szálltak a kontinens északi részén, majd egy évvel később a spanyolok elhajóztak a mai Queensland állam partjaihoz. 1642-ben a szintén holland Abel Tasman felfedezte Tasmaniát és Új-Zélandot is. Később a 17. század során a hollandok eljutottak Nyugat-Ausztrália partjaihoz, viszont különösebb célokat nem fogalmaztak meg az új kontinenssel kapcsolatban. 1770-ben jöttek az angolok, James Cook végighajózott a mai New South Wales állam partjainál, ami aztán brit fennhatóság alá került.

Az 1700-as évek végén Angliában éhínség és rossz körülmények uralkodtak, ezért sokan az éhhalál elkerülése miatt kisebb lopásokra, bűncselekményekhez folyamodtak. A britek az USA függetlenségi szándékával elvesztettek egy gyarmatot, ezért úgy gondolták, hogy Amerika helyett majd Ausztráliába szállítják a fegyenceket. Az első fegyencekkel teli hajó 1788-ban érkezett meg a mai Sydney-be.

Mivel az őslakosok még ekkor is gyűjtögető, vadászó életmódot éltek, ezért a kontinensen semmilyen infrastruktúra nem állt rendelkezésre, illetve a mezőgazdaságnak hűlt helyét sem találták. A fegyencekre nehéz sors várt, hiszen itt a 0-ról kellett építkezni. Az 1800-as évek elején már elindult a szabad bevándorlás, városok, infrastuktúra és házak épültek.

A bennszülötteknek nem tetszett a nyugati terjeszkedés, többször is fellázadtak a telepesek ellen, viszont az erejük túl kevésnek bizonyult. A britek sokszor elválasztották a bennszülött gyerekeket a szüleiktől, hogy így próbálják meg integrálni őket az új társadalmi szerveződésbe.

Az 1800-as évek végén jött az aranyláz, amikor Victoria államban aranyat találtak a földön, még ásni sem kellett hozzá. Melbourne felemelkedése az aranynak köszönhető. Pár évvel később további ásványkincsekre bukkantak és fellendült a bányászat. Az országba kínaiakat telepítettek, akik a bányákban dolgoztak. Később, amikor Ausztrália kivált a brit birodalomból, kitalálták, hogy csak a fehér emberek maradhatnak az országban, így a kínaiakat kitették. A 2. világháború után megindult az európai bevándorlás (itt jutottunk vissza a cikk elején említett 10 font/fő áron kínált hajójegyhez), majd a ‘70-es évektől eltörölték a korábbi rendeletet és újra befogadták az ázsiai bevándorlókat is. 1967-ben pedig az őslakosok is állampolgárságot kaptak.