Szilveszter napján halászhajóval 3 óra hullámzás után érkeztünk Kambodzsa egyik meseszép szigetére Koh Rongra. Mikor megpillantottuk a fehér homokos partszakaszt a rengeteg pálmafával és a kristálytiszta vízzel olyasmit érezhettünk, mint Leonardo DiCaprio A Part című filmben, hú hát ez maga a paradicsom!

Az egész partszakaszon, ahova tartottunk csak egyetlen öko resort állt 10 kedves fából készített bungalóval. A dzsungelen keresztül 45 perc sétára volt a legközelebbi halászfalu, 1,5 órára pedig a legközelebbi hotel. A szigeten egyébként nincsenek rendes utak, így autókkal sem találkozhatunk, helyette marad a motor, csónak vagy a gyaloglás.

Mivel már ekkor több mint 3 hónapja úton voltunk és két naponta költöztünk egyik hostelből a másikba, már hetek óta úgy éreztük, kell egy hely ahol kicsit több időt eltöltünk, és az elmúlt hónapokat megemészthetjük.

Ezért másnap lázas izgalommal kérdeztük meg a tulajdonost, hogy nincs-e szükségük újabb volunteerekre (a hajóúton 2 francia önkéntes utazott velünk, akik a vízumukat mentek meghosszabbítani a szárazföldre), ugyanis mi állunk rendelkezésére a következő egy hónapban.

Szimpatikusnak tűntünk nekik és azt mondták, hogy másnap már akár kezdhetünk is! Ennél elképesztőbb helyet nem is kívánhattunk volna!

A megállapodás úgy nézett ki, hogy heti 6×5 óra munkáért cserébe szállást és teljes ellátást kapunk, csak a plusz fogyasztásunkat kell kifizetni. Milán a strandon napozóágyakat újított fel, szerelt, javított és pakolt én (Kitti) a bárban és az étteremben segítettem. Rajtunk kívül volt még 3 francia és 1 belga önkéntes, majd később érkezett egy német-angol párocska is.

A szállásunk egy közös nyitott helyiségben volt, de a tulajdonosoktól kölcsönkaptunk egy sátort, amit a parttól 3 méterre egy deszka emelvényre vertünk fel. Annyira közel volt hozzánk a tenger, hogy éjszaka a hullámokat hallgatva aludtunk el, és volt olyan, hogy reggel ébredés után egyből a vízbe szaladtunk.

Ezen a helyen megízlelhettük milyen, amikor az ember egy civilizációtól elzárt, természethez nagyon közeli világban él. Csak esővízzel tudtunk fürdeni, tartályból vödörrel locsoltuk magunkat, néha egy-egy béka csücsült a vízben. Napenergiával működött minden, és persze wifi sem volt a sziget ezen részén. Egy hónapig nem hordtunk zárt cipőt, általában mezítláb közlekedtünk, és nem voltunk zárt térben sem.

Napközben kajakoztunk, hajóval snorkel túrára mentünk, és supboardoztunk. Az egyik francia fiú, aki szigonypuskával vadászott barrakudákra (a későbbi vacsoránkra), megtanított minket a snorkelezés, és a palack nélküli merülés alapszabályaira. Így egyszer elmentünk vele halakra vadászni, vagyis inkább megnézni, hogyan lő puskával 5-10 méteres mélységben. De olyan is volt, hogy tenyérnyi nagyságú csigákat gyűjtöttünk a tengerben, amiket a helyiek vacsorára elkészítettek nekünk.

Estenként a bárban a többi önkéntessel társasoztunk, éjszakába menően beszélgettünk, néha tábortüzet raktunk és gitároztunk. Amikor a hold nem világított és teljes sötétség volt, világító planktonnal úsztunk együtt mintha ezernyi csillag lenne a vízben. Ez  annyira különleges élmény volt, hogy még most sem fogtuk fel igazán.

A konyhán dolgozó khmerekkel olyan jóba lettünk, hogy egy esküvőre is meghívtak a közeli faluba. Nagyon autentikus élmény volt a helyiekkel együtt táncolni és ünnepelni.

Az egész olyan álomszerű volt, hogy 1 hónap után alig akartunk felszállni a szárazföldre tartó hajóra, utána pedig napokig nem tálaltuk a helyünket a városban és körülöttünk minden furcsának, zajosnak és kaotikusnak tűnt…

Ehhez hasonló életre szóló önkéntes munkákat találhattok bárhol a világon, a Workaway illetve a Helpx honlapokon keresztül. Azóta már mi is többször éltünk ezzel a lehetőséggel, és újabb felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk.

2017 elején jött a gondolat, hogy menjünk egyszerűen világgá. Sokáig mi magunk is kételkedtünk az ötletünkben, és abban, hogy sikerül-e elindulnunk. Azonban szeptemberben magunk mögött hagytuk építész és építőmérnöki állásunkat, bepakoltunk a táskánkba és belevágtunk. Már több mint 9 hónapja járjuk a világot, hátizsákkal, ketten.

Ha kíváncsiak vagytok, hogyan jutottunk Koh Rongra és mi történt velünk az indulásunk óta: Hogyan jutottunk el az Everest alaptáborig vezető és porter nélkül, hogyan utaztuk be fél Vietnámot, és hogyan segítettünk felújítani egy hostelt, hogyan laktunk egy kedves tanárnál Kambodzsában, milyen volt a helyiekkel beszélgetni a Vörös Kmerekről és a teljes diktatúráról, milyen volt az Ankgor, milyen kalandokban volt részünk Thaiföldön Chiang Maitól egészen Ko Phiphi-ig, milyen testközelből látni a vadon élő állatokat Borneón, akkor kövessetek minket vagy olvassátok el élményeinket és beszámolóinkat a Közösen Világot Falni facebook oldalán  vagy a honlapunkon.

Szerzők: Kitti és Milán