Franciaország délnyugati csücske, a Pays Basque – azaz Baszkföld – egy álomszép úti cél. Ha olcsón szeretnénk utazni, akkor érdemes Spanyolországon keresztül megközelíteni az úti célt: azon Bilbao repülőtere a francia-spanyol határtól nem messze található. Ugyanis Pays Basque francia tartomány a spanyol határnál van, rendkívül közel, autópályán körülbelül 2 óra. Az autópálya a Pireneusok vad hegycsúcsai között vezet, egyszerre kopár és lenyűgöző a táj. Ahogy közeledünk Franciaország felé, egyre inkább szelídül, lankás domboldalak következnek. Majd váratlanul előtűnik a tenger. Én Angletbe mentem, de a város teljesen egybenőtt Biarritzal és Bayonne-nal, így a legtöbb feliraton egy óriási városként tüntetik fel: Bayonne-Anglet-Biarritz, azaz B.A.B. A környék a spanyol és francia kultúra különleges fúziója, mediterrán hangulattal fűszerezve.

Anglet

Egy óriási kertvároshoz tudnám hasonlítani, vagy egy hatalmas faluhoz. Nyugodt, emberek alig járnak az utcán, mivel mindenki kocsival jár. Pálmafák mindenütt, egy-két bolt elvétve található,  de általában zárva voltak. Szeptember elején még tartott a turistaszezon, de a vége felé járt, így egyre kihaltabb lett a település. A parkja  fantasztikus, és hatalmas nagy. A fák magasak és jellegzetes a növényzet.

Alvó város avagy falu, napközben nem sok mozgást érzékeltem, főleg olyan családok laktak itt, akik csak este jártak haza aludni. Minden házat elneveztek, spanyol felirat díszelgett a házak tetején. Anglet legnagyobb vonzereje az óceánpart, strandolóknak és szörfözni vágyóknak egyaránt közkedvelt célpontja. Számomra is az óceán volt a leginkább meghatározó élmény. A végtelen kékség, a morajlás és a napsütés együtt filmszerű élményt adtak.

Életemben először fürödtem az óceánban. Ez a partszakasz a Vizcayai-öböl déli részén található, de azért még mindig az Atlanti-óceánról beszélünk. Tehát nem egy sima tükrű Balaton, hanem szél és hatalmas hullámok jellemzik. Először tisztes távolságból gyönyörködtem az óceánban, majd úgy döntöttem bemerészkedem. Legalább 3-4 méteres hullámok dobáltak jobbra-balra. Az itthoni népszerű élményfürdő, amely a „vadvizeket” imitálja, semmi az óceánhoz képest. Elképesztő erejű hullámok csapódnak a partnak, ember legyen a talpán, aki még úszni is tud benne. Rémisztő volt elsőre, aztán rájöttem a hullámlovaglás technikájára, így elkezdtem élvezni a fürdőzést. Egy alkalommal a köveknek csapott a hullám, az orrom teliment vízzel, úgy döntöttem, hogy ideje kimennem a partra.

Biarritz

Biarritzba nem volt közvetlen buszjárat, előbb be kellett mennem Bayonne-ba , majd onnan Biarritzba. Biarritz nehezen elkülöníthető Anglettől, egymásba nyúló városrészek követték egymást, majd egyszer csak megláttam a partot. A lélegzetem is elállt. A busz útját állta egy kanyarodó kukásautó, ami elképesztően szűk helyen próbált tolatni. 5 perces várakozás után egy néni megunta, és megkérte a sofőrt, hogy nyissa ki az ajtót. Ez Dél-Franciaország, szóval abszolút „belefért” a sofőrnek. Én türelmesen vártam, majd a buszmegállóból kiballagtam a partra.

Nyaralás, luxus, napfény, óceán. És vannak emberek, akik itt laknak. Biarritz természetesen a gazdagabb társadalmi rétegek számára ideális nyaraló célpont, nagyon drága boltok és éttermek találhatóak itt, így ide nem tervezhettem egész hetes nyaralást, de a város látványa némileg kárpótolt ezért.

Bayonne

A régióból ez volt a kedvenc városom: igazán bájos és teljesen olyan, amilyennek elképzeltem Dél-Franciaországot a filmek alapján. Igazi hangulatos kisváros, kávézókkal, éttermekkel. Minden van, még Galeries Lafayette is. Leginkább a város elhelyezkedése tetszett, a Nive és az Adour folyó találkozásánál fekszik. A Nive folyó pedig az óceánba torkollik. Emellett a házak megőrizték történelmi jellegüket: színesek és az egész város egyszerűen lenyűgöző.

A legmeghatározóbb élményem a katedrális volt, nem bírtam betelni a látványával. A város legmagasabb pontján helyezkedik el, így kitartóan kellett felfelé gyalogolnom. A templom körüli tér is „megér egy misét”, de én főleg az épület belsejére voltam kíváncsi. Nem vagyok vallásos ember, de Franciaországban nagyon lekötöttek a templomlátogatások, imádtam leülni a padokra és nézni a mennyezetet.

Bayonne-ban a piac egy vizuális orgia, egyszerűen szemet gyönyörködtető. Én egy szombati napon voltam, amikor épp zárni készültek, pár stand már épp pakolt, de így is különleges élményben volt részem.

Az óváros igazi baszk hangulatot áraszt, középkori városrésznek is nevezik. Vakítóan fehér színű házak színes ablakkerettel. A kora délutáni perzselő napsütésben én voltam az egyetlen, aki megcsodálta, egy-két ember ült padokon a fák árnyékában. Az óváros a bayonne-i egyetem mellett található, valamint a folyó mentén. Az egész város természetközeli, sok parkjával , de kiemelném a botanikus kertet. Egzotikus, burjánzó növények találhatóak benne, mégis rendkívül rendezett kis kert. Bambusz és egyéb különleges növények is élnek itt. A belvárosból odavezető út is élvezetes volt, a városfal mögött egy parkos sétányon keresztül jutottam a kertbe.

Bayonne temérdek látnivalót kínál, de úgy is kiváló úti cél, ha magát a várost szeretnénk megnézni és nincs konkrét célunk. Első látásra beleszerettem, így talán kissé elfogult vagyok. Teljesen élhető városnak tűnt, egész fejlett tömegközlekedéssel és csodás bicikliúttal a folyó mentén. Kissé emlékeztet Budapestre, csak  kisebb és nagyon francia. Vagy spanyol. Vagy egy kis ékszerdoboz a Pays Basque-ban.

szerző: Kovács Rebeka