Immáron 2 hónapja, hogy mediterrán leánykává váltam jómagam is, ugyanis február 10-én nyakamba vettem az életem és kiköltöztem Alicantéba. Hogy miért tettem ezt 30 évesen, egyedül, nőként, kerekesszékesként? Hát, talán még magam sem tudtam akkor, amikor megvettem a jegyet. – Lena élménybeszámolója.

Egy dologban azonban biztos voltam: környezetváltozás kell! Illetve életemben először most rendelkezem egy olyan munkával, ami „home office” és a munkavégzés szempontjából mindegy, hogy helyileg honnan végzem, a lényeg, hogy legyen internetelérésem. S mivel már gyermekkorom óta arról álmodoztam, hogy egyszer Spanyolországban fogok élni, most láttam elérkezettnek az időt, hogy megtegyem ezt a nagy lépést.

De miben is másabb ez a tündéri város? Vagy maga az ország? Vajon beváltotta a hozzáfűzött reményeket?

1. Mintha egy soha véget nem érő buliban lennék!

Ezek a spanyolok mindig találnak okot rá, hogy partizhassanak egyet. Sőt, náluk nem napokig, hanem egyenesen hetekig tart egy-egy fieszta! Nem tudsz úgy kimenni az utcára, hogy ne botolj bele random egy 100 tagú fúvós zenekarba, hogy ne legyen mindennapos látvány a beöltözés, így a Roxfort varázslópalántáinak látványa, vagy a 0-24-ben szóló reggaeton muzsika az autókból, boltokból, bárokból és mindenhonnan. Még a buszon is megy a rádió, miközben a sofőr vidáman fütyörészik és énekel. Egyszerűen imádom!

2. Tapas, paella, paella és tapas.

A spanyol konyhát dicsérik, bár bevallom nektek őszintén: nem tudom miért. Vagy én nem találtam még meg a legfinomabb ízeket itt, vagy pedig annyira elfogult vagyok a magyar konyhával, hogy semmi nem szállhat versenybe vele. Esetleg tényleg nem akkora szám a spanyol konyha. Ízre finom, de nem találom annyira változatosnak, kevés igazán tradicionális ételük van. Néha házhoz rendelek, s míg nálunk számos haza ízvilágú étteremből választhatok, itt a hamburger, a pizza és a mexikói kaják váltják csak egymást. Viszont a Mercadona kínálata fantasztikus: olyan alapanyagokat tudok beszerezni onnan, amik segítségével mesteri fogásokat készíthetek. A millió féle zöldség és gyümölcs pedig igazán üdítő!

3. Életem kerekesszékesként

Milyen érdekes az élet… Otthon – az akadálymentesítés hiánya végett – fizikailag érzem korlátozottnak magam. Itt, bár fizikailag teljesen szabad vagyok, spanyol nyelvtudás híján szellemi akadályokba ütközöm. Ám megtanulni egy nyelvet talán még mindig könnyebb, mint megvárni, míg 10 év alatt akadálymentesítenek egy várost. S persze szórakoztatóbb is, de ami a legfontosabb: rajtam múlik. Aki nem kerekesszékes, annak a napi közlekedés könnyedsége természetes, ám számomra itt minden nap óriási örömforrás az, hogy a padkák lekerekítettek, az összes közlekedési jármű akadálymentes és még külön bevásárlókosár is van nekem, amellyel könnyedén intézhetem a nagybevásárlást. Bár minden kerekesszékes ilyen szabadon élhetne!

4. A déli mentalitás egyszerűen csúcs!

Tényleg mosolyognak! Minden nap. A szegények, a tehetősek, az idősek, a fiatalok, mindenki. Segítőkészek, nyitottak, telis tele életszeretettel. Nem tudsz úgy elmenni bevásárolni, vagy várni a buszt, hogy valaki ne kezdeményezne veled beszélgetést. Akár csak annyit, hogy „De szép napunk van ma!”, vagy „Ön is a városba tart kedvesem”? Ez a fajta szeretetbuborék amiben nap, mint nap élek, egy olyan jó közérzetet biztosít számomra, hogy magam is mosolyogva, vidáman ébredek reggelenként. Még ha aznap nem is süt a napocska.

5. A helyiek is tátott szájjal nézik a tengert

A természet közelségét ilyen szinten még soha nem tapasztaltam meg. S ezzel az itt élők is hasonlóképpen lehetnek, ugyanis azt vettem észre, hogy nem veszik magától értetődőnek, hogy egy ilyen „csodahelyen” élhetnek, hanem igenis értékelik azt. Itt még mindig nagy szerepet töltenek be a családdal, szabad levegőn töltött minőségi órák: idős hölgyek üldögélnek a pálmafák árnyékában, gyerekek fociznak a parkban, párok andalognak a parton, vidám családok felhőtlen nevetése tölti az árnyas sétány levegőjét. Keveset vannak a négyfal között, annál többet viszont a természetben, ami szerintem csodálatos és követendő példa.

Hiszen mindent, amit az élettől kapunk értékelnünk kell. És a spanyolok pontosan ezt teszik: hálát adnak minden egyes nap.

Daniela blogját a Lena világa néven éritek el.