Olvasónk három hetes új-zélandi nyaralásából indult haza China Southern Airlines-szal, két kínai átszállással. A nyaralás alatt a híreket kevésbé olvassa az ember, ezért kisebb meglepetésként érte az, amit később tapasztalt. Az átszállás Guangzhou-ban zökkenőmentesen ment, a kaland az Ürümqi – Bécs járat indulása előtt kezdődött. Már a futópályán álltak, felszálláshoz várták az engedélyt, amikor a gép visszagurult a kiindulási helyre, majd 5 órával később tetőtől talpig fehér ruhába öltözött emberek lepték el a gépet. Kezükben puskaszerő lázmérővel és kínai nyelven írt nyomtatvánnyal. Mivel olvasónk nem beszéli a kínai nyelvet, fogalma sem volt, hogy hogyan is kellene kitölteni az elé helyezett papírt. Ebben az egyik angolul is beszélő kínai utastársa segített. Más választása nem volt, ezért bízva, hogy nem éppen a házát adományozza el, aláírta a nyomtatványt.

Ekkor már éjfél is elmúlt, a gépnek viszont délután 4 órakor kellett volna elindulnia. Az ajtókat kinyitották, így a nappal -8 °C, este -20 °C fokos Ürümqiben a gép gyorsan kihűlt. Olvasónk a többi utassal együtt fagyoskodott a folyamatosan zúgó gépben. Senki sem tudta megmondani, hogy mi a következő lépés, eközben a személyzet munkaideje is lejárt.

Andrea 8 óra gépben várkozás után megpróbált az egyébként nyitva lévő gép ajtaján keresztül visszamenni a folyosóra, de a biztonságiak megállították. A magyar konzult telefonon éjszaka nem érte el, az üzenetrögzítő pedig a magyarországi központi számra irányította, ahol egy kedves hang (a nevét nem árulta el) tájékoztatta, hogy nem tud semmi intézni, hiszen Kínában hatalmas a káosz.

“És egyébként is, miért gondolom, hogy Ő segíteni tud, ha a többi utas országai sem tudnak segíteni az állampolgárainak! Búcsúzóul meg ennyit mondott: hiába hívom a nagykövetet reggel, ő sem fog segíteni!” – tette hozzá Andrea. Természetesen nem várta el, hogy hozzák külön haza Kínából, de mivel a nyelvet nem beszéli és 12 órán keresztül a gépben tartották őket információk nélkül, megnyugtató lett volna az is, ha legalább a körülményekről tájékoztatják.

Hajnali 4 órakor felkapcsolták a villanyokat és mindenkit kitereltek a gépből, majd megkapták az első érdemi információt, 15:30-kor, az eredeti induláshoz képest egy nappal később fog indulni a járat. Az utasokat elszállították egy szállodába, ahol ha valaki külön szobában szeretett volna lenni, 100 jüant kellett fizetnie.

Fertőzésveszély szempontjából persze nem a legbiztonságosabb, ha az egyébként egészséges embereket ki-be terelik a gépből a városba, hotelbe összezárják őket, majd vissza a reptérre ahol lehet, hogy mégsem tudnak időben indulni.

Végül másnap a gép elindult, Andrea hazaért.