A London-Heathrow-i reptér nemcsak az Egyesült Királyság legzsúfoltabb reptere, de utasforgalmát tekintve a világ harmadik legzsúfoltabbja. Normál esetben rengeteg gép száll fel és le napi szinten, évente van, hogy 70 millió utas is megfordul ott. Mégis, a reptérről menetrendszerűen indultak teljesen üres, utasok nélküli járatok is.

Az úgynevezett szellemjáratok megfejtése mögött nincs semmi misztikum, helyette leginkább kőkemény üzlet áll. A reptereken a légitársaságoknak ugyanis szükségük van résidőre, ami tulajdonképpen egy engedély arra, hogy adott időben fel és leszállhassanak.

Bár a London-Heathrow-i repülőtér hatalmas forgalmat bonyolít le, ehhez azonban csupán kettő kifutópálya áll a rendelkezésükre, így napi szinten összesen 650 résidővel tervezhetnek a társaságok. Éppen ezért akinek van igyekszik mindenáron megtartani azt vagy ha végképp nincs rá szüksége borsos áron továbbadni rajta. A Kenya Airlines például 75 millió dollárért adta el csúcsidőben lévő résidejét az Omar Air-nek.

A nehézséget az jelenti, hogyha egy társaság nem használja ki résideje legalább 80%-át, akkor a reptér továbbadja azt a várólistában soron következő légitársaságnak. Így érthető módon a légitársaságok igyekeznek nem elveszíteni azt. Így volt ez 2007 elején a British Mediterranean Airways-zel is, akik a polgári zavargások miatt törölték a Taskentbe, Üzbegisztánba tartó járatukat. A járat eredetileg 14.35-kor szállt fel és másnap délben ért vissza. A sávok megtartásához azonban nem fontos a célállomás, csak az, hogy az adott légitársaság kihasználja a neki kiosztott résidőt. Így a British Mediterranean Airways ebben az időpontban menetrendszerűen repülőt indított Cardiffba, amelyen azonban csak a személyzet utazott. Bár ebben az esetben ésszerűnek tűnne, hogyha már oda-vissza közlekednek a két város között, miért ne töltenék meg a gépet utasokkal, azonban az igazság az, hogy az új járat kialakításával járó extra költségek egyszerűen nem érték meg a társaságnak, hiszen amint helyreáll a helyzet újra Taskent felé veszik az irányt. Természetesen az ügyből botrány is lett, hiszen meglehetősen környezetszennyező az üres járatok üzemeltetése.

Ennek ellenére nem ők voltak az egyetlenek, akik ilyen módszerekkel igyekeztek megőrizni idősávjukat. 2004-ben a Qantas vásárolt két résidőt a Flybe-tól Ausztráliába tartó járataihoz. Azonban egy ilyen járatot kialakítani, megteremteni hozzá a szükséges feltételeket szintén időigényes. A Qantas  annak érdekében, hogy addig se veszítse el frissen megvásárolt résidejét azt találta ki, hogy charter járatokat indít belföldön. Mint ausztrál légitársaság nem volt engedélyük belföldi járatok üzemeltetésére, így a British Airline-nal leszerződve indítottak egy 112 fős charter járatot, ami napi kétszer repült London és Manchester között. A gépre csak azok az utasok foglalhattak rá jegyet, akik egy Qantas járattal utaztak Ausztráliából vagy Ausztráliába. Ugyanakkor így is voltak napok, amikor csupán két-három utas repült a fedélzeten.

Bár ehhez hasonló járatok manapság is üzemelnek, a légitársaságok azóta jóval finomabb módszereket találtak ki a sávok megőrzésére. Például télen, amikor egyes távolsági járatok amúgy is kevésbé keresettek, csökkentik azok számát és helyettük növelik a legközelebbi célállomásra repülőket.

Forrás: Half as Interesting