Esküvőre készültünk augusztus közepén Tiszaalpárra, de végül egy egész körutat szerveztünk a lagzi köré. A családi roadtrip 10 napig tartott, autóval, két kisgyerekkel és egy félháznyi csomaggal, több mint 1800 km-en keresztül, Románia és Magyarország területén, 7 élményekkel teli desztináción át.

1. állomás: ARAD

A Kárpát-medence kanyarulatából, Sepsiszentgyörgyről indultunk útnak, és az eredetileg csak egy útfelezőnek tervezett megálló, végül egy rövidke városnézésben teljesedett ki.

Bár Arad nevét hallva, mindenkinek az Aradi vértanúk mártírhalála jut az eszébe, mi éppen ezért megpróbáltuk pont más irányból megközelíteni a várost. Az Avram Iancu téren szálltunk meg, egy régi, de felújított bérházban, amely pontosan a belváros szívében található és innen indultunk el felfedezni a „Maros-parti Bécs” nevezetes épületeit és városrészeit.

A jelenkor szemével nézve, a történelmi városközpont kissé megkopott, fénye megfakult, erőteljesen érződik az elhanyagoltság szele és az elmaradottság útvesztője. Viszont ahhoz, hogy jobban értékelhessük ezt a hajdan palotáktól és polgári házaktól tündöklő várost, érdemes előéletére is visszatekintenünk.

Fénykorát a 19. sz. közepétől az I. Világháború kirobbanásáig élte. A város gyors fejlődésnek indult, ipari központ vált belőle, lakossága megduplázódott. Ebben a rövid időszakban épültek a bulevárd monumentális építészeti remekei, melyek az eklektika, a szecesszió, a neobarokk és a neoreneszánsz jellemvonásaival színezték annak nagyvilági arculatát. Az óváros olyan akár egy időkapszula, gyönyörű város lehetne, egyelőre azonban még megváltásért lengeti a fehér zászlót.

Kiemelkedő látnivalói a Ioan Slavici színház, a két korinthoszi ikeroszloppal díszített Páduai Szent Antal-katedrális, a Neumann-palota, az Aradi Városháza, a Csanád-palota, a Vörös templom, az Aradi Törvényszék, a Kultúrpalota és a Maros parti Múzeum komplex.

Az óváros hangulata összességében tetszett. Széles sugárutak, macskaköves utcák, villamosok, valamint hatalmas parkosított területek, játszóterek teszik elviselhetőbbé az alföldi meleget.

2. állomás: RICHTER SAFARI PARK

Másnap átléptük a román-magyar határt és alig két óra alatt megérkeztünk Tiszaalpárra. Egy percig sem szeretném dicsérni az erdélyi utakat, félreértés ne essék, még autópalyánk is alig van, ellenben Magyarországgal, ahol az autópálya hálózat egészen zseniális. Mégis teljesen ledöbbentem, amikor megtapasztaltuk, hogy a főutak és egyéb mellékutak minősége mennyire rossz. Egy rémálom volt ezeken az utakon vezetni. Tiszaalpáron részt vettünk egy igen elegáns és csodálatos tanyasi esküvőn, megpihentünk, majd innen indultunk tovább Nagykőrösre, a Richter Safari Parkba.

Az élménypark egy fajta csúcspontja volt utazásunknak. A lányok nagyon élvezték, ahogyan mi is, gyermeklelkű felnőttek. Kiváló családi programnak bizonyult. Az ifj. Richter József artistaművész által megálmodott létesítmény Magyarország első számú és egyetlen safari parkja, mely 32 hektárnyi területen fekszik. Többnyire a cirkuszi világból kiöregedett vadállatoknak (és nemcsak) ad otthont, melyek jól megérdemelt nyugdíjas éveiket tölthetik el itt.

A parkban saját autóval vagy kisvonattal vehetünk részt az életre szóló kalandokban, az állatok nagy része szabadon jár-kel, amelyeket az útközben megvásárolható finomságokkal lehet kényeztetni.

Élmények a safari parkban

A parkban számos program van, de az interaktívabb és a leglátványosabb mindenképp a nagykörút, mely során elsősorban háziállatokkal találkoztunk, mint a szamár, a póni, a láma, a szarvasmarha, a bivaly, de igazi vadállatokkal is, mint a zebrák, a tevék, a zsiráfok és az elefántok. Az állatok közvetlensége kicsit már ijesztő is volt, igazi testközeli élmény.

A nagykörúton túl, részt vettünk a Majomtúrán, valamint a nagymacskák etetésén. Ezek külön programok és itt már rácsos ablakokkal ellátott járművekkel vittek be a páviánok „fellegvárába” és az oroszlánok, meg a tigrisek „barlangjába”.

Amíg a páviánok hihetetlenül aktívak voltak és szó szerint levadászták a járművet, addig a tigrisek alig mutattak életjelet, az oroszlánokról nem is beszélve. El voltak nyúlva a földön, engedtek a kánikula bódító erejének.

Egyéb látnivaló az elefánt tréning, motoros bemutató, dínópark, vidámpark, játszótér, cirkusz, valamint a minizoo, ahol további állatokkal ismerkedhettünk, ezek nagy részét meg is lehetett simogatni: lámák, őzikék, kapibarák, alpakák, baromfik, vadmalackák, szurikáták, struccok.

3. állomás: ZAMÁRDI

A safari park után nyílegyenesen a Balaton fele vettük az irányt. Zamárdin volt a következő szállásunk, egy földszinti apartman, kis hátsó kerttel, három éjszakát töltöttünk itt el. Bár számomra Tihany marad megvétózhatatlanul a legelitebb a Balcsin, Zamárdi turista övezete, a partmenti kertváros, sem volt kevésbé kellemes és kiemelkedő, csak egészen másképp. Egy olyan fajta nyugalom és vakációs hangulat lengte körül, hogy már-már ragályos volt, amit egy percig sem bántunk.

Kellett is egy kis nyugi. Az elmúlt napokban rengeteget utaztunk, a lányok nagyon megunták, kezdtek rendkívül türelmetlenek lenni és persze nyűgösek, folyton úton lenni nagyon fárasztó volt és persze nemcsak a rengeteg új inger miatt, hanem a mindennapi, megszokott rutin felbomlása miatt is.

Mivel a legnagyobb szárazság kellős közepén érkeztünk Zamárdiba, a Balaton bedobta a törülközőt és szemmel láthatóan szomjazott. Ahogy így elnéztem a tájat, Tihany már nem is tűnt oly messzinek. Lehet, hogy 10 év múlva azt fogjuk mondani, hogy anno milyen mély volt a Balaton, de a jelen helyzetet tekintve, igazi katasztrófa az idei év.

Ijesztő volt látni, hogy az alacsony vízállás miatt, lerobbant vizibicikliket tologatnak a part mentén, a hattyúk is lábra kényszerülve poroszkáltak a sekély vízben. Én pedig hiába gyalogoltam be messze egy hűsítő úszás reményében, csak elfáradtam és kielégületlenül gyalogoltam vissza a hőségben.

A gyerekek viszont nagyon élvezték. Nekik pont jó volt: nagyon meleg volt és nem túl mély. De mindennek ellenére, Balaton csak egy van és a balatoni nyarat csak itt lehet megtapasztalni.

4.állomás: TIHANY

Egyik délután beborult, így inkább kompra szálltunk és meglátogattuk Tihanyt. Nagyon meglepődtem a Szantód rév-Tihany rév átkelő modernségén. Romániában, Brăilán a dunai kompátkelők fényévekre vannak tőle.

Szerencsére ott megépítették a hidat, melyen végre zökkenőmentesen lehet haladni a Duna-delta felé. A Balatonon való utazás mindössze nyolc-tíz percig tartott, Tihanyrévből Tihanyra autóval folytattuk az utunkat.

Pár évvel ezelőtt még jártunk Tihanyban, és akkor teljesen beleszerettem. A nádfedeles, autentikus házacskák, a kis romantikus utcák és a levendula illatú levegő szó szerint elringat a tihanyi miliő öbleiben. A nyári színház közelében parkoltunk és szűk utcákon át kapaszkodtunk fel a Tihanyi Apátság kilátójáig. Látni lehet innen az egész Balatont, igazán fantasztikus. Letelepedtünk egy padra, kürtőskalácsot ettünk csokiba mártva, majd a lányok egészen Zamárdiig fújták a madársípot.

5. állomás: NÁDASDY-KASTÉLY

Van egy fajta megmagyarázhatatlan és leküzdhetetlen affinitásom a kastélyok iránt. Így miután elbúcsúztunk Zamárditól és a Balatontól, tettünk egy aprócska kitérőt Nádasdladányba. Pár éve jártunk a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyba, mely teljesen lenyűgözött, és legelőször akkor néztem utána, hogy még milyen kastélyok vannak a környéken, így bukkantam rá a nádasdladányira.

A Nádasdy-kastély picivel kisebb, viszont sokkal otthonosabb. Az 1870-es években építették és ez Magyarország egyetlen neogótikus, Tudor-stílusú kastélya.

A sors furcsa fintora, hogy a szerelmi fészeknek készülő családi otthon egy szempillantás alatt vált a fájdalmas emlékek mementójává, hisz gróf Nádasdy Ferenc felesége, Zichy Ilona, nagyon fiatalon, még a kastély befejezése előtt meghalt kolerában. A felújított kastély 2021-ben adták át a publikumnak.

A földszinten meglátogatható a biliárd szalon, az írószoba, a kis szalon, mely Zichy Ilona személyének állít emléket, a hárfás könyvtár, a nagy szalon és a hozzá tartozó terasz. Itt zajlott a társasági élet legjava, gramofonnal és szivarfüsttel a levegőben, valamint a kastély talán legimpozánsabb és legcsodálatosabb terme, az Ősök Csarnoka, mely a Nádasdy család felmenőit, hírnevét, örökségét hivatott bemutatni.

Az emeleten a hitvesi hálószoba, a hozzá tartozó fürdő, a gyerekszoba, valamint a nevelő szobája nézhető meg.

A gyerekszoba a mai napig megőrizte eredeti funkcióját, a kastélylátogató gyerkőcök kedvük szerint használhatják az ide bekészített játékokat. A kastély épületét egy 24 hektáros angol kert szegélyezi, itt nagyokat lehet sétálni, vagy éppen csak elidőzni a romantikus kis szigetet rejtő mesterséges tó körül.

6. állomás: NYÍREGYHÁZA

Elhagyva Nádasdladányt, nyakunkba vettünk az autópályát és meg sem álltunk Egynyírházáig (nagyobbik lányomnak, teljesen érthető módon, a város neve így volt logikusabb), egészen pontosan Sóstógyógyfürdőig, ahol az Aventinus Hotelben szálltunk meg. Kényelmes, esztétikus és barátságos szálloda volt.

Körülbelül 10 évvel ezelőtt jártam itt még a szüleimmel, Félix fürdőről jöttünk át, kifejezetten az állatkertért, de akkor valahogy elkerülte a figyelmünket, hogy az állatkert mellett elterülő tavak világa és az azt övező hatalmas park milyen sok lehetőséget rejt még magában. Most, kiscsaládommal, volt időnk mindent körüljárni, persze a fő attrakció most is az állatkert maradt.

Tények és beszédes számok: 35 hektár, 600 faj, 6000 egyed. Ezek az adatok tükrözik legjobban a Sóstó Zoo egyediségét és egyben sokszínűségét. Magyarország egyik legnépszerűbb és a legnagyobb állatparkja, Európa szinten is kimagasló.

Ezt a hatalmas területet bejárni, megnézni és ésszel felfogni szinte lehetetlen. A park kontinensekre van osztva, így az állatok is ezt az elrendezést követik. A növényzet grandiózus, nagyon természetközeli, sok állat esetében nincs kerítés, mely nagyban rontaná az összképet, hanem vizesárkokkal oldották meg ezt, ami egy sokkal barátságosabb megoldás.

Körülbelül négy órát töltöttünk el az állatkertben (nagyjából a 90 %-át sikerült megnézni), habár a dupláját is el lehetett volna. A lányok annyira kifáradtak, hogy sürgősen rövidre kellett zárnunk a napot. Ilyen esetben, nem lenne rossz ötlet a kétnapos jegy lehetősége, hogy másnap ugyanazzal a jeggyel a kisgyerekes családok visszatérhessenek. Ennek ellenére egy életre szóló élmény volt!

Sóstógyógyfürdőn két éjszakát töltöttünk, így volt időnk a tavak környékét is bejárni. Az egész üdülőhely nagyon barátságos, számos kikapcsolódási lehetőséggel.

Gyógyfürdők, wellnessközpontok, kiváló éttermek, tágas parkok és szökőkutak várják a látogatókat. Kimagasló látnivalója a Zenélő Szökőkút, melyet 2021-ben adtak át.

Két éttermet érintettünk, az Irány Colorado Steakhouse-t és a La Terazza-t, két különböző stílus, de mindkettő fantasztikus volt a maga kategóriájában.

7. állomás: TORDAI SÓBÁNYA

Sósgyógyfürdőn tudatosult csak bennünk igazán, hogy a Nyíregyházi Állatpark volt a roadtrip legutolsó állomása és már csak egy irdatlanul hosszú út választ el otthonunktól, Sepsiszentgyörgytől. Ez két részből is lelombozó volt. Egyrészt, mert véget ért az utazásunk, másrészt pedig azért, mert legalább 8 órát kell majd autóban töltsünk hazafelé, ami felér egy katasztrófával. Így született meg az életmentő döntés, hogy egy nappal meghosszabbítjuk az utazást és Tordát kinevezzük útfelező állomásnak.

A határt Vállajnál leptük át, fél órán belül már Nagykárolyban jártunk. Fájt is érte a szívem, hogy nem iktattuk be ezt a várost is a körútba, ahogy áthaladtunk rajta, rendezett és tiszta volt, sugárzott belőle a nagykárolyiak minden apró részletre kiterjedő szépérzéke.

A sóbánya látnivalói

A tervekhez híven, feleztük az utat Tordán. És arra gondoltunk, ha már itt járunk, benézünk a sóbányába is, így még a szállás elfoglalása előtt, direkt a bányába indultunk.

A Tordai Sóbánya közel 1000 éves múltra tekint vissza. A legkorábbi feljegyzés 1065-ben készült róla, szűk 100 éve már, hogy bezárt és majdnem 40 éve látogatható, kisebb felújítási időszakokat leszámítva. Az ország egyik legfelkapottabb turisztikai attrakciója, a parajdi bányakatasztrófa után, a leglátogatottabb sóbánya. Interaktív élménypark és kezelőközpont is egyben.

Érdekessége, hogy nem autóbusszal, hanem lifttel vagy lépcsőn lehet a bánya gyomrába lejutni.

Az első pillantásunk a Rudolf tárnára esik, mely 42 méter mély, óriási terem, lélegzetelállító látvány, ugyanakkor kettős a kép. Egyrészt erőteljesen mellbevág a történelem, a bányászvilág, másrészt pedig egy futurisztikus panorámát tár elénk az élménypark, ahol golfpálya, biliárdasztalok, játszótér, amfiteátrum és még óriáskerék is helyet kapott.

A Rudolf tárna alján még vár ránk egy meglepetés, hisz egy kilátó nyílik a Terézia tárnára, egy harang alakú 112 méter mély teremre, alján egy faltól falig érő tóval, melynek közepén egy szigetecske van kialakítva csónakházzal. Erre a részre, a Rudolf tárnából lehet lejutni ugyanúgy lifttel vagy lépcsőn. Itt kevesebb látogató fordul meg, picit csendesebb, és természetesen csónakázni is lehet.

Végre a 10-dik napon elindultunk hazafele, kimerülten, fáradtan, de szebbnél szebb élményekkel csordultig tele. A sok utazás, a rengeteg látnivaló azért jócskán megedzett mindannyiunkat, testileg és lelkileg egyaránt. Talán, ami a legnehezebb volt, a sok helyváltoztatás, az öt szállás, az állandó pakolás, a jó értelemben vett hányódtatás és természetesen a jól megszokott, itthoni körülmények hiánya, amelyekhez az év nagy részében szokva vagyunk.

A fáradtság azonban hamar elmúlik. A rossz emlékek idővel megszépülnek. A csodás élmények pedig velünk maradnak, egy életen át.

Szöveg és fotók: Ladó Csaba

Olvass még több élménybeszámolót >>