76. nap – Az a baj a nyugati világgal, hogy elégettük magunk körül az olcsó lehetőségeket?
Mielőtt elkezdeném a tegnap ígért témákat, először is leírok egy kis személyes észrevételt arról a kuala lumpuri felhőkarcolóról, amiben a Couchsurfing hostom él.
A lány adott egy kártyát, amivel be tudok jutni az épületbe és el tudom indítani a liftet. A lakásához először 2 biztonsági ajtón kell keresztüljutni, majd a liftben a kártyát hozzá kell érinteni a szenzorhoz, ami leolvassa róla, hogy hányadik emeletre megyek, – nem lehet csak úgy bármelyik emeleten kiszállni, – illetve a lakás ajtó is egy 11 számjegyű biztonsági kóddal nyílik. Eléggé be van biztosítva.
Dk-ázsiai unió
Megkérdeztem a hostom, hogy szerinte megalakulhatna-e egy az EU-hoz hasonló együttműködés DK-Ázsiában. Nagyon érdekes volt az észrevétele. Úgy gondolja, hogy egy turisztikai együttműködés meg fog valósulni, de soha nem lesz közös piac a dk-ázsiai országok között. Szerinte ennek az az oka, hogy a régió országai nagyon különbözőek egymástól, teljesen más a történelmük és a vallásuk. Habár az EU-ban is vannak bizonyos kulturális különbözőségek a tagországok között, de összességében hasonló történelemmel illetve vallással rendelkezünk, ami megkönnyíti a kommunikációt. Szerinte a dk-ázsiai országok nem értenék meg egymás véleményét és nézőpontját. A régióból egyedül a Fülöp-szigetekről gondolja azt, hogy képesek lennének az együttműködésre, de Thaifölddel, Laosszal, Vietnammal és Indonéziával nem tudna elképzelni szorosabb gazdasági viszonyt.
Az első három esetet még értem is, de Indonéziát furcsállottam, hiszen majdnem ugyanazt a nyelvet beszélik (eltekintve a különböző lokális nyelvektől), mint a malájok. A hostom szerint Indonézia annyira diverz, az egyes szigeteken élők hamarabb tartják magukat pl. balinéznek, jávainak, szumátrainak, stb, hogy még egységes nemzetként sem tudnak gondolkozni. Nem látják az előnyét az országszerveződésnek sem, így egy dk-ázsiai uniónak meg végképp nem értenék a lényegét. Példának azt említette, hogy külsőre a dk-ázsiaiak se nagyon tudják egymást megkülönböztetni, így sokszor előfordult már vele, hogy Thaiföldön thainak nézték és az eladó thaiul beszélt hozzá vagy Vietnamban vietnaminak hitték. Indonéziában viszont akárhol járt, mindenhol angolul beszéltek hozzá, annak ellenére is, hogy kinézetre ők hasonlítanak leginkább hozzájuk. Nem beszélve arról, hogy ha indonézul beszélnének azt is megértené, hiszen a két nyelv nagyon hasonlít egymásra. Szerinte ennek az az oka, hogy Indonéziában egy másik szigetről származót is idegennek, külföldinek néznek.
Miért kell a nyugat-malájoknak Borneóra útlevél?
A Maláj Föderáció, ami a jelenlegi Nyugat-Malajziának felel meg, 1957-ben lett független a brit gyarmatosítóktól. Malajzia, mint ország 1963-ban lett kikiáltva Szingapúr, a borneói államok, Sabah és Sarawak csatlakozásával. Borneó különböző feltételekkel csatlakozott, többek között meghatározták, hogy szeretnék kontroll alatt tudni, hogy ki lép be a területükre, ezzel védve a helyiek munkalehetőségeit. Ezt a korábbi föderáció elfogadta, így a nyugat-malájoknak mai napig útlevél szükséges a borneói utazáshoz, a borneóiak viszont szabadon mozoghatnak az országon belül. Szingapúr pedig ’65-ben kivált Malajziából és saját államot alakított.
Mit kéne tenni környezetvédelmi szempontból minden egyes utazásunk előtt?
Mivel a hostom környezetmérnök, ezért a környezetvédelem egy nagyon fontos tényező az életében. Szerinte minden egyes utazásunk előtt meg kéne kérdeznünk magunktól, hogy mi a célunk ezzel az úttal. Szerinte nagyon sokan nem azért foglalnak le egy repülőjegyet, mert valamilyen kimondott céllal akarnak odamenni a kinézett helyszínre, hanem a jelenlegi trend határozza meg a döntéseiket. Szerinte ha utazás előtt nem tudunk erre a kérdésre válaszolni, akkor inkább ne is menjünk el.
Mi a baj a nyugati gondolkozással?
Szerinte a nyugati gondolkozással az a probléma, hogy nem tudunk elrugaszkodni a megszokott dolgoktól. Több példát is hozott, melyek közül kettőt említenék. Az egyik a gyerekvállalással a másik az utazással kapcsolatos. Mind a kettőről az az elképzelésünk, hogy rengeteg pénzbe kerül. A gyereket a legjobb óvodába és iskolába akarjuk beíratni, ahol különböző különórákra és szakkörökre járhat, ami persze valóban költséges. Ő viszont megkérdőjelezi, hogy erre valóban szükség van-e. Úgy gondolja, hogy azért hisszük azt, hogy a gyerekvállalás sok pénzbe kerül, mert mi magunk szüntettük meg az olcsó lehetőségeket. Mai napig vannak olyan helyek a Földön, ahol ha a szülő nem ér rá a gyerekkel foglalkozni, akkor átmegy valamelyik szomszédba, ahol vigyáznak rá és szívesen látják, így nincs szükség drága külön foglalkozásokra, továbbá szerinte a szülőknek is képesnek kéne lennie oktatni, tanítani a gyereket.
Utazás kapcsán is hasonló a képlet. Szerinte sokan gondolják azt, hogy utazni csak drága hotelekben megszállva lehet, de ez nem így van. Mivel nem tudunk elrugaszkodni ettől a nézettől, így nem is gondolkozunk el azon, hogy vajon van-e még valamilyen alternatív, olcsóbb lehetőség.
Kíváncsi vagy az előző történetekre is? Ha elolvasnád a thaiföldi, malajziai és vietnami kalandokat, akkor kattints ide.