81-94. nap 8.rész: Az ausztrál találmány, ami megreformálta a mosást
Ha most hirtelen valaki azt kérné, hogy mondjak egy ausztrál találmányt, akkor a Pittwateren eltöltött két hétnek köszönhetően pont tudnék felelni erre a kérésre. Hogy mi lenne ez a találmány? A lenti képen látható kültéri szárító, melynek magassága a középen található fekete tekerővel állítható.
Egyik nap, amikor a ruhákat teregettem, elég nehezen értem el a talajról a szárítót. A hostel tulaja segítségemre sietett és megmutatta, hogyan tudom lejjebb állítani a magasságát, majd büszkén közölte, hogy ezt egy ausztrál találta föl.
Miután végeztem a feladattal, gondoltam megosztom ezt az új információt Kingával, a velem együtt önkénteskedő lengyel lánnyal. Kinga reakciója elég ironikus volt:
– Ausztrál találmány? Nagyszerű. Biztos rengeteg ausztrál család életét tette jobbá ez a kiváló eszköz. Jöjjön el Európába, ott minden fel volt már találva…500 évvel ezelőtt.
Kinga mindig azt hajtogatta, hogy az ausztrálok azért ilyen lazák, mert nincs történelmük és kultúrájuk. Erről pedig egy másik történet is eszembe jutott. Most egy hónapot előreugrok az időben. A helyszín Tasmania, Scottsdale, egy másik helpx hostom otthonában vagyunk, akinek az alábbi kérdéseket tettem fel:
Szerinted mi az, ami Európában jobb, mint Ausztráliában?
A válasz a következő volt: – “A tömegközlekedés. Olcsóbbak az ételek és nagyon szerettem a sajtokat, hogy minden országnak saját sajt specialitása van. Az is nagyon tetszett, hogy Európában olyan rendezett az élet. Továbbá a kultúra, hogy minden európai országnak saját népviselete, néptánca és dalai vannak. Nekünk ausztráloknak habár vannak jó előadóink, de nincsen néptáncunk, népviseletünk.”
Hogy kerek legyen a történet, feltettem azt a kérdést is, hogy mi az, ami viszont jobb Ausztráliában, mint Európában?
Erre pedig ezt a választ kaptam: – “Az emberek itt sokkal kedvesebbek és úgy gondolom, hogy Ausztráliában könnyebb és kényelmesebb az élet. Stabil a kormányunk, nincsenek politikai gondok. Szeretem az ország kulturális sokszínűségét is, hogy bárhol be tudok ülni például egy ázsiai étterembe. Ezen felül a természet, a rengeteg túralehetőség, melyek mindenki számára elérhetőek, nem kell sokat autózni értük. El sem tudnám képzelni az életemet a természet nélkül.”