Néhány éve a taxisok miatt maradt rossz emlékünk az egyébként gyönyörű természeti adottságokkal megáldott országról. Akkor konkrétan mindenféle módon megfenyegettek minket a helyi hiénák, ütötték, rúgták a bérelt autónkat. Most egészen más a kalandban volt részünk a Dominikai Köztársaságban.

Ezúttal egy szervezett utazáson vettünk részt, ezért nem nagyon volt lehetőségünk a helyiekkel kapcsolatba lépni. Az egyik nap autót béreltünk amivel bejártuk a Punta Cana és Miches között a látnivalókat. A legszebb azonban út közben a táj volt: zöldellő hegyek, dombok, dús, buja növényzet, millió pálmafa, út széli színes házikók. Vidéken a helyiek mosolygósak, kedvesek voltak.

Amikor viszont már indultunk haza, a reptéren két olyan eset történt, amikor igazán meglepődtem. Sok országban jártunk már, sokkal szegényebb helyeken is, de ilyen pofátlanul még nem akartak lehúzni minket. A biztonsági ellenőrzés kapuja előtt állt két rendőr fiatalember. Amikor megláttak minket, egyből abbahagyták a beszélgetést, odajöttek ellenőrizni az útlevelet (erre ott nem sok szükség volt egyébként) majd gyenge angolsággal mondták, hogy adjunk nekik 10 dollárt. Kikerekedett szemmel kérdeztem, hogy ugyan miért tennénk ilyet, amikor is azt a választ kaptuk, hogy vacsorára kellene, mert már nagyon éhesek. Közöltem velük, hogy nincs nálam készpénz, és egyébként sem gondolom, hogy ildomos rendőrként a reptéren koldulni. Kissé felháborodva kérdezte, hogy 5 dollárt sem tudnánk adni? Tényleg nagyon kellene. Erre már nem is válaszoltam, elindultunk az ellenőrzés felé. Visszanézve láttuk, hogy vidáman röhögcsélnek. Naponta több ezer ember fordul meg ott, ha csak néhány száz dollárt keresnek így, már nagyon jól megélnek a “hivatásukból”.

A másik eset már a boarding előtt történt. Az egyik utastársunk másik helyet szeretett volna a gépen, de a check-in-nél közölték, hogy erre a beszállás előtt kérdezzen rá, ott esetleg tudnak segíteni. Utastársunk így tett, és mivel volt még szabad volt a kiszemelt hely, oda ülhetett. Miután megkapta az új beszállókártyát, a dolgozó azt kérte, hogy kövesse, mert még valamit el kell intézniük az ülőhely véglegesítéséhez. A kiszolgáló személyzet férfi tagja a szintén férfi utastársunkat a női mosdóba vezette, ahol közölte vele, hogy kellene neki 100 dollár az ülőhelyért, mert ezt most neki kellett fizetni saját zsebből. Utastársunk értetlenül állt a helyzet előtt, nyilvánvaló volt, hogy csak le akarja húzni pénzzel, azért akart a kamerák elől elvonulni. Amikor mondta, hogy akkor inkább ültesse vissza a korábbi ülőhelyére, akkor alkudozásba kezdett a korrupt dolgozó saját magával: elég lesz 50, 20, 10 dollár is. Végül szomorúan távozott a segítőkész földi kiszolgáló.

Számomra a legérdekesebb az egészből, ha ilyen rövid idő alatt két ilyen eset is történt velünk, mi mehet ott az év minden napján reggeltől estig?