Amikor elhatároztam, hogy megnézem magamnak Koszovót, a barátaim, ismerőseim zöme a szívéhez kapott: miért is megyek olyan országba, ahol bajom eshet? Alig győztem megnyugtatni őket, hogy a háborúnak jó ideje vége. Egy apró, sok nehézséggel küzdő, fiatal állam igyekszik megállni a helyét Európa peremére szorulva, telis-tele megismerésre érdemes emberekkel, felfedezésre váró tájakkal és kóstolóért kiáltó finomságokkal. 

Egyre több olyan ország van a Balkánon, ahová már bemerészkednek a turisták, és kezdenek rájönni, hogy Európa ezen része nem is olyan rossz hely. Montenegró vagy Bosznia hallatán már egyre kevesebben hőkölnek fel, hogy miért megy oda valaki. De mi a helyzet Koszovóval? Az új WizzAir járatnak köszönhetően fedeztem fel Európa vitatottan legfiatalabb országát.

Koszovó

A csupán 1,8 millió lakosú legújabb balkáni országról nem sokat lehet nálunk hallani, csak a menekültek kapcsán került a hírekbe, pedig az országban már nyoma sincs az 1999-es harcoknak. Koszovó 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét és elszakadását Szerbiától, azonban az országot sokan nem ismerik el, többek között Kína és Oroszország sem. Az aprócska állam jelenleg az ENSZ ellenőrzése alatt áll, de ebből az utazó aligha érzékel valamit. Mi négynapos ott tartózkodásunk során mindössze egyszer találkoztunk a NATO égisze alatt őrködő KFOR katonákkal.

Nyitójárat

A megérkezéssel semmi gond nem volt. Nyitójárat révén a sajtó képviselői fogadták a Wizz Air gépét, amelyen kb. 120 ember tartózkodott. Gond nélkül felvettük az autót, amelyért kauciót sem kellett fizetni.

Első napunkat a fővárosban, Pristinában töltöttük. A város különösebben nem szép, jellemzően tömb-, és panelházak alkotják, de hangulatában mindenképpen érdekes. Rengeteg fiatal van, mely hűen tükrözi azt a tényt, hogy az ország lakosságának közel fele 27 éven aluli.

Pristina félmillió lakosú település, de nem igazán nagyvárosi hangulatú. A külvárosi részeken főleg több emeletes családi házakat találunk, ami nem csoda, hiszen a 90-es évek elején még csak 200 ezren éltek itt. A központ sem túl nagy, amely két részre oszlik: a modern sétálóutcára és a középkoribb hangulatot idéző bazár részre.

Mivel a szállásunk a központban volt, így először az új részt fedeztük fel a szállásadónkkal. Itt helyezkedik el a Koszovói Nemzeti Könyvtár épülete, amelyről nem tudtam eldönteni, hogy ronda, vagy szép. Fogalmam sincs mi inspirálhatta a tervezőt, de különös lelki világa lehetett. Innen már látszik a az új katedrális, amelyet 2007-ben kezdtek építeni, és a Szkopjéban született Teréz anyáról neveztek el. 2010-ben ugyan átadták az épületet, de még messze nincsen készen, jelen pillanatban is renoválás miatt zárva van. Szintén nincs befejezve és emiatt le is van zárva a könyvtár melletti ortodox templom.

A fővárosi kevés látnivaló közül a kultikus Newborn emlékmű talán az egyik legismertebb. Az ENSZ székházzal szemben található felirat Koszovó függetlenségét szimbolizálja. A betűket minden évben átfestik valamilyen aktuálpolitikai témában. Idén kerítést imitáló tégla látható rajta, amely minden bizonnyal az európai menekülthelyzetre utal, még pedig úgy, hogy az N és a W a földre van döntve.

A Koszovói Nemzeti Múzeumot már csak kívülről tudtuk megnézni, mert bezárt mire odaértünk. Koszovó történetét mutatja be, ami több ezeréves, hiszen itt voltak a rómaiak, a bizánciak és 400 évig a törökök is.

A bazár negyed a sétálóutca végén – rögtön három középkori mecsettel – amely közül a Mehmet Fati szultán mecset Pristina legrégebbi épülete egyben – kezdődik. A vallást szerencsére azonban nem veszik túl szigorúan, ami abból is látszik, hogy szinte mindenhol lehet alkoholt kapni. A koszovóiak persze nem mind muszlim vallásúak, sok köztük a keresztény.

A bazárnegyedet nem úgy kell elképzelni, mint pl. az isztambuli nagy bazárt, hanem mint egy nagyobb piacot. A 26 méter magas óratorony – amely a török időben épült, és az imádkozás a boltbezárás időpontját mutatta – és a fürdő is felújítás miatt zárva, de szerencsére a piacon még tudtunk vásárolni.

A koszovóiak nagyon hálásak az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak, hogy függetlenséghez segítették őket. Éppen ezért van Bill Clinton sugárút meg George W. Bush út, amelyek ráadásul keresztezik egymást, mint a két politikus szellemisége. Előbbinek egy 7,5 méter magas szobrot is állítottak. Az USA ajnározása meglehetősen elterjedt a koszovóiak körében, még akkor is, ha jóllehet Koszovó sokat köszönhet az Egyesült Államoknak a függetlenségükért folytatott harcban, de számomra kérdéses, hogy ezt Amerika valóban önzetlen módon, Koszovó megsegítésére tette.

A következő posztban a vidéki Koszovó kerül bemutatásra.