Doğubayazıt, Kelet-Törökország utolsó valamirevaló települése. A szívélyes kurdok elbúcsúznak a főútnál. Ki sem tettem az ujjam, maguktól álltak meg és a három felnőtt meg öt gyerek mellé bepasszíroztak a személykocsiba. A placcon két iráni kamion, mire odaérek, az egyik kihúz. Indulnék a vízhez, hát a másik is megmozdul. Mindent ledobok, utánairamodom, integetek – zökkenve megáll.

– Irán? – mutatok előre.
– Irán – bólint némileg meglepődve.
– Mánám! (én is) – kiáltom. – Lotfán! (kérem).
– Jól van – egyezik bele a sorsába. Felhajigálok mindent, és már gurulunk is.

Hálistennek tud törökül, viszont csak a határig szól a jegy. Ötven kilométerem van, hogy megtanuljam perzsául az alapvető stoppos mondatokat. „Hová mész?”, „Teheránba szeretnék menni.”, „Nincs pénzem.” meg ilyeneket. Szeretem a perzsa nyelv dallamát, ahogy kihúzzák az utolsó szótagot. Fél óra múlva megnyílik az ezeregyéjszaka földjének kapuja.

Az emberek többsége azt hiszi: otthon, a hűvös szoba magányában kell szavakat ismételgetnie, hogy majd aztán külföldön képes legyen beszélni. Ez meglehetősen sajátos elképzelés. Vajon attól, hogy gumibabával „gyakorlod” a szexet, valóságos partnerrel jól fog menni? A beszéd társas tevékenység, az anyanyelvünk elsajátítása pedig nem nagyon hasonlít ahhoz, ami a nyelvórán történik. Mi lenne, ha megismételnénk, ami egyszer már jól ment, és új nyelveket is úgy szednénk fel, mint ahogy megtanultunk beszélni?

Testbeszéd

Nem kell különleges éleslátás ahhoz, hogy felismerjük: a nyelvet a leggyorsabban és legkönnyebben a beszélőitől tanulhatjuk meg. Ehhez persze jól jön néhány csel. A legelső a testünkkel kapcsolatos. Megfigyelted már, hogy a különböző kultúrák tagjai mennyire másként viselkednek? Az arabok feleakkora távolságra állnak egymástól, mint az amerikaiak, az olaszok lényegesen többet hadonásznak a japánoknál, és a nigériaiak izomtónusa nem éppen olyan, mint a németeké. A testbeszéd jóval előbb létezett a szavaknál, és sokkal egyszerűbb is; érdemes ezzel kezdeni.

Eleinte ki sem kell nyitnunk a szánkat; egyszerűen magunkra öltjük annak a kultúrának a testét, amelybe be akarunk lépni. Roppant érdekes játék: olyanná alakítom magamat, mint ők. Szemben állnak egymással vagy szögben? Hogy tartják a fejüket, mennyi a megengedett szemkontaktus? Milyen a tartásuk, mit csinálnak a végtagjaikkal? Ahogyan a mozgásukat fokozatosan egyre jobban magunkra öltjük, nem csak rokonszenvessé válunk nekik, de a világukat is kezdjük érteni. Hogy miként érzik magukat a bőrükben, mi fontos nekik egy helyzetben, mivel lehet rájuk hatni és ilyeneket. Már csupán néhány jól kiválasztott mondatra van szükség, és szóba elegyedhetünk velük.

Persze még előbb jön a hang, amin majd meg fogunk szólalni. Ha a testünk többi részével együtt a hangképző szerveinket is az övékhez igazítjuk, jó hangok fognak kijönni belőlünk. Először a nyelv dallamát és ritmusát akarjuk elkapni. Ez, amellett, hogy a nyelvtanulás egyik legszebb és leghálásabb része, a magyaroknak különösen fontos. Amikor az első szótag helyett a megfelelőt nyomjuk meg, a külföldiek valósággal meg fognak érteni! Isn’t it aMAzing? Ezt úgy tudod jól kiejteni, ha először csak a hangsúlyos szótaggal kezdődő részt gyakorlod: MAzing. MAzing. MAzing. Majd elémotyogod az első szótagot is: aMAzing. Franciául: LLEUX. LLEUX. LLEUX. MerveiLLEUX. Comme c’est merveiLLEUX! Spanyolul: PENdo. PENdo. PENdo. estuPENdo. ¡Hombre, estas estuPENdo! És így tovább. A testi belépés nagyon segít, és ha tudod, mit kell tenned, minden egyes új hangot megtalálhatsz a szádban. Gondoltad volna, hogy néhány órányi kísérletezés után a legtöbb európai nyelven megdöbbentően jó kiejtést tudsz produkálni?

Mit ne?

Ami a hagyományos szótárfüzetet illeti, igazából nincs rá szükség. A magyar csak kihoz az új rendszerből, amit éppen kezdesz összeállítani magadban. A megjegyzésre sokkal jobb eljárások is léteznek. Kezdő szinten amúgy is csak önmagukban értelmes, rövid mondatokat érdemes elsajátítani. Van jópár fajta, ami igencsak megkönnyíti a kommunikációt. Ilyenek például a tanulómondatok. A „Hogy mondják azt, hogy …?” és a „Mit jelent…?”-kifejezés segítségével elkezdhetsz tanulni az anyanyelvűektől. Néhány másik mondatocska segítségével ráveheted őket, hogy érthetően szóljanak hozzád. Egy másik kedvencem a tökéletlenségünket kezelő mondatok családja. „Csak egy szerencsétlen külföldi vagyok.” – tárod szét a karodat. „Bocsánat, betelt az agyam.” „Butának gondolsz? Látnád a barátaimat!” Egy-két ilyen mondat elég lehet, hogy szétoszlassa a komolyság felhőit és tanulásra alkalmas hangulatot teremtsen.

Muszáj elutazni?

Szóval akkor mégiscsak igaz, hogy nyelvtanuláshoz muszáj elutaznunk az adott országba? – sóhajtasz. Ugyan már! Menj be Pesten a belvárosba, alig hallasz magyar szót. Anyanyelvi barátokra, itt élő külföldiekre van szükség, akikkel célnyelven beszélhetünk valóságos helyzetekben. Vagy neked annyi időd van, hogy ráérsz minden nap órákig külön tanulni? Igeragozási táblázatok koptatása helyett érdemes több energiát fektetni a leendő cimboráid felkutatásába. Ha netán pusztaközepi tanyán laknál, még mindig ott az internet. Ami pedig a nyelvtani szerkezeteket illeti, ezeket az agyunk magától felszívja a megfelelő helyzetekből. Hároméves korodban az óvó néni kikérdezte a tárgyas ragozást?

Persze utazni nagyszerű, és az illető országban rövid idő alatt is sokat tanulhatunk. Ehhez az kell, hogy már az első napon a célnyelven kezdjünk kommunikálni, bátran bevetve közben a kezünket-lábunkat. Jó hír az utazóknak: indulás előtt akár néhány nap alatt elsajátíthatunk pár kulcsmondatot, ami lényegesen megkönnyíti a dolgunkat a kultúrában. Hosszabb tartózkodás előtt húsz-harminc kifejezést is a magunkévá tehetünk, de szerintem akkor is érdemes megtanulni néhány ügyesen megválasztott mondatot, ha mindössze fél napot töltünk egy országban. Sokszor öt anyanyelvű szón múlik, hogy szétcincálják-e az összes holminkat a határon, vagy hogy meghív-e magához a sejk. Meg hát valahol el kell kezdeni. Honnan tudod, hogy milyen életérzés, gondolkodásmód jár egy kultúrával, ha nem próbálod a szádra a beszédét?

Ha tényleg szeretnéd könnyedén kifejezni magad más nyelveken, a legelső felébreszteni magadban a kiskorodban oly természetes, az iskolarendszer által megtépázott önbizalmat. Mert bizony te is képes vagy jól beszélni új nyelveken, akármilyen tapasztalataid is voltak eddig. A nyelvek elsajátításának a képessége ugyanis ösztönös emberi tulajdonság és felnőttkorban is megmarad. Hogy miért, arról olvashatsz a Természetes Nyelvtanulás című könyv első, ingyen letölthető fejezetében: www.termeszetesnyelvtanulas.hu

Murányi Péter